Hiteles és meggyőző tanúságtétel
Az evangéliumok tanítása alapján hittel valljuk, hogy az Isten közelében élő ember az ősbűn által elszakadt és távol került Teremtőjétől: értelme elhomályosodott, akarata meggyengült, rosszra hajlóvá vált. Isten azonban végtelen szeretete és irgalma folytán, nem mondott le teremtményéről, önmaga kezdeményezte a közeledést a bűnbeesett és reményvesztett emberhez.
A Szentírás tanúsága szerint legmarkánsabban először Ábrahámhoz és ivadékaihoz szólt, majd az idők teljességében minden emberi képzeletet felülmúló közelségbe került hozzánk akkor, amikor a második isteni személyben, az egyszülött Fiú emberré létében értünk láthatóan, hozzánk hasonló lett. De még ez sem a legnagyobb közelsége itt a földön: Pünkösdkor saját szeretetét, isteni életét árasztotta szívünkbe Szentlelke által. Emberi természetünk olyan felemelése, és olyan kitüntetett állapota ez, amely ismeretben és méltóságban messze felülmúlja azt, amiben Ádámnak és Évának része volt a Paradicsomkertben (Barsi Balázs).
Sőt, az Eucharisztiában, a megtört Kenyérben, mint Istenként megtört ember, a szentségi papság réven, a Szentlélek által, lehetőség adatott, és adatik arra, hogy ezt mindenki megtapasztalhassa, aki erre vágyik és nyitott rá a hitben. Ez viszont azzal is együtt jár, hogy az ember felelőssége ismét megnőtt, hiszen minél közelebb van Isten az emberhez, az ember Istenhez, engedetlensége, istenkáromlása annál súlyosabb.
Mindaz, aki a Szentléleknek ellen áll, aki védekezik az élettel szemben, azt még az Isten mindenható szeretete sem tudja megmenteni, ha ezt az ember nem akarja. Isten megteremtett minket nélkülünk, de nem üdvözít minket, nélkülünk (Szent Ágoston). A Szentlélek elleni bűn Isten végső közeledésére mondott határozott „nem”. Itt nem az emberi gyarlóságból, gyöngeségből elkövetett bűnökről van itt szó, hanem a már felismert végtelen isteni szeretet visszautasításáról.
Persze, hogy van-e olyan ember, aki idáig eljut és ebben a visszautasításban az utolsó pillanatig ki is tart, azaz szabadon választja a kárhozatot, nem tudhatjuk. Az viszont sejthető, hogy az ilyen széles út nem jó irányba mutat és visz. Mindaz, aki erre az útra lép, aki érveket kovácsol, ideológiát gyárt, hogy miért nem fogadja el önmagára nézve kötelezőnek Krisztus és az Anyaszentegyház tanítását, erkölcsi parancsait, szentségi értékrendjét – elgondolkodtató, mert az komoly következményekkel jár. A nem egyenesen, a nem felfelé, de oldallagos irányba növekvő fa, ha kifordul gyökereiből, oldalára dől.
Adja Isten, hogy Szentlelke sugallataira hallgatva életünket mind jobban az Ő akarata szerint alakítsuk, s így ne legyen miért aggódnunk, hogy mit mondjunk, ha hitünkről számot kell adnunk. Óvjon meg minket a Szentlélek elleni bűnöktől, a vakmerő bizalomtól és a kétségbeeséstől. Adjon erőt, hogy az Eucharisztia gyakori vételével a Róla szóló személyes és hiteles tanúságtételünk az emberek között hiteles és meggyőző legyen.
Forrás: romkat.sk
Fotó: pixabay
