A kereszt bölcsessége
A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. ( 1 Kor 1, 18). Ahogyan Krisztus Urunk keresztje balgaság és botrány volt az apostolok korában, úgy ma is az, főleg azok szemében, akik ugyan látóknak mondják magukat, de vakok ahhoz, hogy felismerjék önmagukon az őskígyó halálos marását. A keresztet, mint jelképet ugyan viselik a nyakukban, fülükben, talán még szobájuk falára is kiteszik, de közben minden törekvésük arra irányul, hogy a keresztet, a szenvedést kiiktassák az életükből.
A kereszt nélküli élet utáni vágyódás minden embert megkísért, a buzgó keresztényt is. Leginkább azokat a helyeket szeretjük idézni a Szentírásból, ahol az Úr, vigasztalást, jutalmat, dicsőséget ígér. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni, feledtetni Urunk Jézus Krisztusnak a kereszthordozásról szóló igéit. Vagy beszélünk ugyan a keresztről, de csak úgy, mint valami kellemetlen teherről, amelytől alig várjuk, hogy megszabaduljunk. Sőt, ha nem így történik, perlekedni kezdünk az Istennel, fellázadunk ellene, dudrogunk, okoskodunk, viaskodunk, vádaskodunk.
Jézus Krisztust azonban az Atya nem a kereszttől függetlenül, vagy annak ellenére dicsőítette meg, hanem éppenséggel a kereszten való végső odaadásában. Ezért a mi felmagasztaltatásunk is csak Krisztus keresztje által valósulhat meg, ez az a deszkaszál, amely képes „a hajótört világot - benne a miénket is - biztos partra menteni”. Persze csak azt és azét, aki belé kapaszkodik, aki felismeri, hogy élete az Úr Jézus nélkül zátonyra futott hajótörés. Amint ugyanis nincs kereszténység kereszt nélkül, úgy kereszt sincs a kereszténységen kívül, hanem csak megkerülhetetlen és értelmetlen negatívumok. Bűnnel megjelölt létezésünknek, sebzettségeinknek és hiányainknak, szenvedésünknek és halálunknak csak Krisztus keresztje adhat valódi értelmet és örök értéket.
Adja Isten, hogy mindennap hittel tudjunk feltekinteni a szent Keresztre, amely által váltság, gyógyulás, örök élet adatott nékünk. Segítsen minket a Lélek ereje, hogy Krisztus keresztjéből erőt merítve tudjunk nyomába lépni, és hordozni a magunk keresztjét, amelyet Atyánk üdvösségünkre szolgáló eszközül gondos szeretettel, egyéni méretre szabva készített számunkra, s így növekedjünk az iránta való bizalomban és odaadásban. Elmondva, beismerve, elismerve Adyval: S amit akkor elmulasztottam,/ Megemelem kalapom mélyen./
Ott röpül a szánom az éjben.
Fotó: pixabay
