Az evangéliumi szeretet ellen
„Aztán bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom felőli helyére, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá; a kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyukat a láda helye fölött, s befedték a ládát s rúdjait felülről. A ládában nem volt semmi egyéb, mint a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele a Hórebnél, amikor az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.” – olvasható a Királyok első könyvében (vö. 1Kir 8,1-7.9-13).
A két kőtábla a két főparancsot: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből...” és „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Mt 12, 30-31) foglalja magában. Manapság sokszor hallunk, mondunk olyan véleményt is, hogy mivel mi már Krisztus hívei, sőt barátai vagyunk, ezért ránk nem úgy érvényes a Tízparancsolat, mint az ószövetségi emberre. Reánk a Szent Ágoston - i elv érvényes: „Szeress és tedd, amit akarsz!”
Valóban? Nem elhamarkodott, felületes ez a kijelentés, érvelés? Mit mond ezzel kapcsolatban az Úr Jézus? „Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni.” (Mt 5,17).
A szeretet ugyanis csak bizonyos keretek, korlátok között marad tiszta - isteni életet közlő ajándék. A Tízparancsolat negatív formulái, tiltásai jelzik azokat a partokat, amelyek között az élet vize hömpölyög, amelyek nélkül ez a víz szétterülve megposhadna és mocsárrá változna, s megszűnne éltető folyammá lenni (Barsi Balázs).
Lehetnek ugyanis fennkölt eszméink és érzelmeink, tehetünk bármennyi jót, de ha káromoljuk az Úr nevét, ha nem szenteljük meg az Úr napját, élőnek mondható bennünk az Isten iránti szeretet?
Ne álltassuk magunkat, hiába beszélünk a szeretetről, ha szavunkkal, tekintetünkkel vagy éppenséggel a jó szó, az irgalmas tekintet megvonásával kioltjuk körünkben és körünkből az életet. Sőt, hiába érezzük, hogy őrülten szerelmesek vagyunk, ha házasságtörő, parázna kapcsolatot tartunk fenn. Hiába vagyunk barátságosak és kedvesek, ha közben hazudunk és megkárosítjuk felebarátunkat. Hiába, mert nem élő, de halott bennünk az Isten, a felebarát és önmagunk iránti evangéliumi szeretet.
Napjainkban sok olyan könyv, iromány, nézet van divatban, amelyek szemet hunynak a tiltások fölött és felszínesen fecsegnek a szeretetről. Ezért jó és hasznos, hogy ha azok, akik a krisztusi szeretetben szeretnénk növekedni, nem ezekre hallgatnak.
Imádkozzunk! Urunk Jézus, köszönjük Neked a Tízparancsolatot, az életmentő, szabadító és gyógyító tíz isteni szót, amelyet lelkünk frigyládájában, szívünk mélyén őrzünk. Add kegyelmedet, hogy Téged, mint az isteni törvény tökéletes kinyilatkoztatását mind jobban szívünkbe fogadjunk és így Veled egy életet élve, parancsaid annyira bensővé váljanak bennünk, hogy többé már ne tegyünk olyat, ami Isten, a felebarát és önmagunk evangéliumi szeretete ellen szólna.
Fotó: pixabay
