„Élni, élni, élni! Fékek és korlátok nélkül, szabadon! Felfoghatatlan, mégis mi értelme a vallásnak a 21. században? Épeszű ember az, aki még a mai modern korban is a tízparancsolat szerint kíván élni? No pláne templom, imádság, böjt…” – úton-útfélen találkozhatunk ehhez hasonló „bölcselkedéssel”, különösképpen kamaszkorúak társaságában.
Nem vitás, a keresztény szabályok szerint élő ember élete látszólag tényleg nehezebb, de csak látszólag. Elvégre a társadalmak jogrendje is a Tízparancsolaton alapszik. Senkinek az élete nem csupán sétagalopp.
A keresztény annyiban van előnyösebb helyzetben, hogy jó esetben fel van készülve a mindennapokkal együtt járó kisebb-nagyobb keresztek elviselésére.
Az ima és a böjt tulajdonképpen felkészítő edzés a „tíz parancs” szerinti rendezett életre. Ha meggondoljuk, a szabályokat kikacagó, zabolátlan, önpusztító életnek általában sokkal szigorúbb, keményebb a böjtje… Az erkölcsi korlátok nélkül élő emberek tömege kezelhetetlen, önpusztító társadalmat eredményez, és apokaliptikus jövő képét vetíti előre…
A rendet felborítani könnyű, ám a felborult rendet helyreállítani annál nehezebb.
fotó: pixabay
