2026-tól minden iskolában bevezetik az új módszert
2026. szeptember elsejétől minden szlovákiai alapiskolának kötelező belépni az új közoktatási rendszerbe, teljesen új oktatási rendszer szerint tanítanak majd az iskolákban.
A felkészülésről, az alapvető tudnivalókról, a rendszer lényegéről, kihívásokról beszélgettünk Szőköl Istvánnal, a komáromi Közoktatási és Ifjúság Nevelési Intézet igazgatójával.
A 2023/24-es iskolaévben 39 iskola vesz részt a projektben, mit kell tudni a tesztiskolákról?
2023/24-es tanítási évre 40 iskola jelentkezett be, egy iskola kilépett, így most 39 alapiskola részt vesz a projektben. Ebből a 39 iskolából 3 magyar alapiskola van, a nekünk (Komárom – szerk.megj.) legközelebbi az aranyosi alapiskola. Az iskoláknak mielőtt beléptek a projektbe fel kellett készülnie, el kellett készítenie az új iskolai programot, a SWOT-analízist, hogy mik az erősségei és gyengeségei, valamint a lehetőségei és a veszélyei az iskolának. Megírták a küldetésnyilatkozatot, az értékrendszerét az iskolának, és fel kellett készülni arra, hogy az első évfolyamtól már az új iskolai program alapján tanítsanak. A kurrikuláris reform 2026. szeptember elsejétől lesz kötelező az összes iskolának. A bevezetése folyamatos lesz, tudjuk, 2023-tól fokozatosan léptek be az egyes iskolák a reformba.
Hol kérhetnek segítséget az iskolák? Egy új rendszer bevezetése mindig több munkával is jár.
A segítséget két oldalról kapják meg az intézmények, az egyik az Országos Közoktatási és Ifjúságnevelési Intézet (NIVAM), a másik a Regionális Pedagógustámogató Központok (RCPU). Az RCPU individuális segítségnyújtást tud adni, vagyis mentorokat küldenek az iskolákba, ők mentorálják a tanítókat és tanárokat. Ami, jó, hogy a mentor sosem kritizál, bemegy az osztályba, megfigyeli a tanítási órát, hogyan tanít a pedagógus és segíti a tanítót abban, hogyan tudná másképpen vagy effektívebben csinálni, esetleg, hogyan tudná érdekesebbé tenni azt a tanítási órát.
Az országos Közoktatási és Ifjúság Nevelésiintézetből a tanárok továbbképzésében segítjük az oktatási intézményeket. Az egész tantestületet tovább képezzük, innovációs képzéseket nyújtunk, azért hogy ők majd másképpen taníthassanak.
Az új oktatási reform szerint három ciklusra osztják majd a 9 évfolyamot. Hogyan?
Az első ciklus az első három évfolyamot jelenti, a második ciklus a negyedik és ötödik évfolyamot érinti, a harmadik ciklus pedig hatodiktól kilencedik a négy évfolyamot jelenti.
Az alsó tagozat mostantól nem az 1-4 lesz, hanem az 1-5, tehát két ciklus fogja takarni az alsó tagozatot. Ez azért jó, mert így az alsó tagozatos tanító, taníthat mind a két ciklusban, viszont a második ciklus kereszteződős ciklus lesz, mert a felső tagozatos tanár ugyanúgy taníthat negyedikben és ötödikben. Tudjuk, hogy ez most is így van, alsós tanító nénik is tanítanak ötödikben, még a nagy iskolákban, ahol 300-nál több gyerek van, sem mindig tudja az igazgató megoldani, hogy minden tantárgyra külön tanítója, vagy tanára legyen.
A ciklusoknak az lesz a lényege, hogy nem az évfolyam végére kell teljesíteni a gyereknek azokat a tartalmi és teljesítmény standardokat, amit meg vannak adva, hanem a ciklus végére. Ez azt jelenti, hogy az óraszámokat is a ciklus végén kell figyelni. Példát mondok, ha történelmünk van ötödikben, de úgy dönt az iskola, hogy ő nem fog hetente egy óra történelmet tartani, mert egy óra alatt nagyon keveset lehet megtanulni, dönthet úgy az igazgató, hogy csak hatodikban lesz történelem, de nem egy óra, hanem kettő, ötödik évfolyamba pedig más tantárgyat fognak tanítani. Össze lehet úgy rakni az egyes tantárgyakat, hogy a ciklus végére legyen meg a meghatározott óraszám, egyébként egyes évfolyamokban nem változik a heti óraszám.
Az iskolának vannak diszponibilis órái is, ez 4 óra hetente. A szabadon felhasználható órákkal lehet szakosítani az iskolát, a testnevelés, a reál, vagy a nyelvi órák felé.
Arról már szó volt, hogy idén 39 intézmény vállalta, hogy tesztiskola legyen, jövőre azonban még több lesz. A bejelentkezőkkel pedig nemrégiben Komáromban találkoztak.
A következő tanítási évre 418 iskola jelentkezett be a kurrikuláris reformba, ebből 40 magyar iskola. A 40 magyar iskola igazgatójával és helyettesével múlt héten volt egy közös találkozónk. Az iskolavezetőkkel abban egyeztünk meg, hogy februártól egészen szeptemberig miken kell végig menniük, hogy ősztől az új módszer, vagy az új oktatási program alapján tanítsanak.
A NIVAM márciustól egy új innovációs képzést kínál az iskolák számára, ez 50 órás képzés lesz, ahol megtanulják, hogy kell elkészíteni az iskolai programot, a víziót és a küldetésnyilatkozatot. A törvény szerint, ha egy tanító elvégez egy innovációs képzést, 3 százalék fizetésemelést fog kapni, ez lesz a motiváció. Lesz egy képzés az igazgatók számára is, ahol leadership-et fognak tanulni, hogy kell motiválni a tanárokat és az alkalmazottakat, hogy a reformokat végig tudják csinálni. Lesz egy közös munka találkozó is, ahol megírjuk közösen a küldetésnyilatkozatot és az iskolai programot. Ezután a mentorok fognak bejárni az iskolákba, segítségnyújtás miatt, hogy hogyan készüljenek fel, hogy szeptembertől már működhessen az új program szerint az oktatás.
Az első évfolyamtól kezdjük a reformot, viszont ciklusban gondolkodunk, vagyis már most át kell gondolnunk azt, hogy milyen irányvonalon fogunk menni.
Mikor valami újat akarunk bevezetni, mindig nagyon fontos kérdés, miért lesz ez jó, mi az előnye?
A rendszer nagy előnye, hogy a ciklus végére kell a gyermeknek teljesíteni. Ez leginkább a hátrányos helyzetű gyerekeknél előny. Ez a kurrikuláris reform az inklúzióról is szól, a más hozzáállásról a gyerekekhez, és ez óriási segítség. Ha elsőben megbukna a gyermek, most nem kell évet ismételnie, mert a ciklus végére kell megszereznie a meghatározott tananyagot.
A reform arról szól, hogy másképpen kell tanítani, ez nem tartalmi reform, a tantárgyak tartalmába nem szóltunk bele, sőt a tankönyvek is megmaradnak, a gondolkodásmódban kell változtatni, mert a tanító és a tanár nem a tankönyvet adja át a gyereknek, hanem a tudást.
Nem kell a tankönyvekhez ragaszkodni. Ha egy tantárgyon belül, például szlovákra van 3 típusú tankönyv, abból a három könyvből ki kell tudni venni azokat a részeket, amik jók, azt le lehet fénymásolni, abból csinálni egy tananyagot. Alapvetően a szabad gondolkodásról van szó.
El akarunk térni attól, hogy a gyermekek memorizáljanak, mert nem arra kell őket tanítanunk, hogy szóról szóra vissza tudjanak mondani valamit. Arra kell tanítani a gyerekeket, hogy logikusan gondolkozzanak, kritikusan gondolkozzanak, és kreatívak legyenek. Fontos, hogy a tanár innovatív tanítási módszert vezessen be. Az innovatív tanítási módszer azért jó, mert bevezetheti a heurisztikus tanítási módszert, csoportos foglalkozásokat, kooperatív módszereket, projekt módszereket.
A heurisztikus módszernek az alapja, hogy elmondom a problémát, és a gyermek saját maga jön rá, hogyan kell azt megoldani, az egésznek az a lényege, hogy a gyermek elgondolkodjon, kritikusan gondolkodjon, és eltudja mondani a véleményét. Ha megnézzük a PISA felmérés eredményét, mindig arra jövünk rá, hogy Szlovákia és Magyarország vetekszik az utolsó helyekért az értő olvasásnál. Miért van ez így? Túl gyorsan átmegyünk az egyes folyamatokon, és nem tanítjuk meg a gyerekeket gondolkozni, hogy elmondják a tartalmát a szövegnek, amit olvastak. Ennek a későbbi évfolyamokban van óriási hátránya, amikor már kell a szövegértés, pl. matematikáról van szó, amikor nem tudja a diák értelmezni a szöveges feladatot, vagy nem tudja elmondani egy elolvasott könyv tartalmát.
Egy előadáson a csallóközaranyosi alapiskola az igazgatónője: Várady Kornélia azt mondta, nem a kritikus gondolkodásra kell megtanítani a gyerekeket, hanem meg kell őket tanítani kritikusan gondolkodni.
A rendszer lényege, hogy a gondolkodásmódot kell megváltoztatni. Kritikus gondolkodás, logikus gondolkodás, kreatív gondolkodás – ezeket csak úgy tudjuk elérni, hogy szabadon választhatom az órákat, hogy dupla órát tartok, vagy úgyis dönthet az iskola, hogy egy hétig csak kémia lesz, aztán a kémia a többi héten nem lesz, hanem lesznek más órák. De lehet, hogy az az egy hét kémia, mivel intenzív órák lesznek, több nyomot fog hagyni a gyerekben, mert lesz a tanárnak ideje hogy felkészüljön, hogy megcsinálja azt a vizsgálatot, hogy kiértékeljék a kísérletet, és a gyereknek is maradandóbb élményei lesznek, mint ha csak heti egy órája lenne. Van logikája és értelme a reformnak. Aztán hogy mit fog hozni a gyakorlatban, meglátjuk, mindent ki kell próbálni, de ha nem állunk neki, akkor nem fogunk elérni soha semmilyen változást.
A 39 iskolától milyenen a visszajelzések, mennyire terheli le őket?
Egyelőre pozitívak a visszajelzések, a tanárok is akarnak változtatni, és a gyerekeknek is tetszik ez az új fajta oktatás.
A három magyar iskolában blokkosították az órákat, más típusú órastruktúrát határoztak meg, és egyelőre nagyon bejött ez a gyerekeknek, tetszik az is nekik, hogy innovatív módszerekkel tanítják őket, többet beszélgetnek, többet kommunikálnak az adott tantárgyakról. Ami még nagyon fontos, hogy tudományterületekre lesznek szétosztva az adott tantárgyak. Nem lesz külön matematika meg fizika, hanem tudományterület lesz, a tanár a tudományterületen belül fogja tanítani a tantárgyat. Erre is lesznek kvalifikációs képzések a tanárok számára, ahol megismerik a tantárgyak közötti kapcsolódásokat. Ez 2 éves képzés lesz, és az abszolválása után a tanár 12 százalékos fizetésemelést fog kapni.
Beszéltünk a mentorokról, akik elég nagy szerepet kapnak a reform bevezetése közben, és bennem felmerül a kérdés: ki lehet mentor?
Két évvel ezelőtt hozta létre az Oktatásügyi Minisztérium az első RCPU-kat, 2023-ban 16 új jött létre, és a 2024-es év szeptembertől az utolsó 8 fog létrejönni, összesen tehát 40 központ fog működni, 10-10 alkalmazottal. A mentoroknál fontos, hogy gyakorlatban lévő szakemberek legyenek, vagyis ezek a kollégák 50 százalékos alkalmazottjai az egyes Regionális Pedagógustámogató Központoknak és 50 vagy maximum 60 százalékban dolgoznak iskolákban. Tudjuk, aki tanít az alapiskolában, az tudja a legjobb tanácsot adni a másik gyakorló pedagógusnak.
A pedagógusoknak kell a mentorokat magukhoz hívni, hogy nézzék meg az óráját. Sajnos, egyelőre a tanárok ezt hospitációnak veszik, és úgy fogják fel, hogy kritizálni fogják az óráját, a mentornak a pozitív hozzáállás a feladata, motiválni a tanárokat, hogyan lehetne másképpen tanítani, hogy jobb és érdekesebb legyen az óra.
Gondolkodásmódban nagyon meg kell érnünk ahhoz, ha reformot szeretnénk. Mint minden újításnál, ennél a reformnál is lényeges, hogy ha bevezetik az iskolák most szeptembertől, egy év múlva még nem lesz minden szép, ez egy hosszú távú folyamat, most elkezdjük, és az eredményt csak évek után fogjuk észre venni. A tanároknak a gondolkodása, hozzáállása, a módszertan megváltoztatása mellett az kell, hogy a szülők és a gyerekek is együttműködjenek. A célunk az is, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni. A legújabb kutatások szerint 67 százaléka a gyerekeknek utál iskolába járni. Ha ezen sikerül változtatni, és elérjük, hogy szeressen iskolába járni a gyerek, akkor tudunk fejlődni, és akkor van értelme az egésznek.
Van valamilyen felmérés arról, hogy hányan támogatják a reformot?
A tanároknak egy része lelkes mikor változásról van szó, mert el akarnak valamit érni, többet akarnak nyújtani a gyerekeknek, a másik fele viszont szkeptikus, nem akarják a változást, nem akarnak bármit is másként csinálni. Minden szakmában vannak változások, újítások. A pedagógus szakmában az a csodálatos, hogy mindig a gyerekekhez kell alkalmazkodni, azt kell nézni mi a gyermeknek a jó, nem azt, ami nekem kényelmes. Ha elkészítek egy óravázlatot egy osztály számára, a következő évben másik kell, mert minden évben más gyerekek vannak, mindenkinek más a tanulási stílusa, mindenkinek más felel meg, alkalmazkodni kell. A gyerekeknél is differenciálni kell, aki ügyesebb más feladatokat kell neki készíteni, fontos, hogy mindenki a saját tehetségének megfelelően legyen terhelve, és a saját tempójában tudjon tanulni, erre viszont nem sok pedagógus képes. Ez az egész reform és változás pont ezekről szól, hogy próbáljunk változtatni a gondolkodásmódban és a felkészültségnek a minőségén is.
Tehát a pedagógusoknak kell átgondolni, hogy mit hogyan szeretnének tanítani?
Igen, rajtuk múlik, hogyan szeretnék elérni az eredményt. A reform két komponensből áll, az egyik az ún. K6-os, ami az inklúzióról szól, a másik a k7-es, ami a kurrikuláris reformról szól. Az inklúzió nagyon fontos téma lett a reformon belül, mert az iskolákban egyre több a hátrányos helyzetű gyermek, vagy akinek egészségügyi, vagy fizikai problémája. Itt beszélhetünk autista, aspergeres gyermekekről, vagy a diszfunkciós, ADHD-és gyermekekről, ezekhez a gyerekekhez is a tanítónak alkalmazkodni kell, és külön fel kell készülni, hogy velük is foglalkozni tudjon és fejlődjenek.
Az egyetemek mennyire felkészültek arra, hogy más módszertant tanítsanak a most tanuló pedagógusoknak?
Elég nehéz téma, mert az egyetemek autonómok. Az egyetemek belső működésébe nem lehet beleszólni. Lezajlottak az akkreditációk, most kapják meg az egyetemek az akkreditációs ügynökségtől a nyilatkozatokat, hogy átmentek-e a minőségbiztosítási akkreditációkon vagy nem. Ezek 6 évre szólnak, az egyetemek viszont abban a struktúrákban adták be a kérvényeket, amelyekben addig is működtek. Egyelőre az Országos Közoktatási és Ifjúságnevelési Intézeteknek lesz a feladata, hogy ezekkel a kvalifikációs és innovációs képzésekkel biztosítsa azokat a reformi háttereket és a tartalmat, amiket a tanároknak tovább kell vinniük, és amit tudniuk kell.
Az egyetemen belül a pedagógusokat ugyanúgy fogják képezni, mint eddig, de lehetséges, hogy 6 év múlva, ha ez beindul, akkor már lesznek változások, mert rájönnek, hogy muszáj ott is változtatni, esetleg tudományterületeken belül is kell gondolkodni, nemcsak tantárgyon belül.
Összefoglalva: a reform lényege, hogy a gyerekek megtanulják a kritikai gondolkodást, tanuljanak meg bátran gondolkodni és beszélni, hogy a szövegértéssel ne legyen probléma, ne a tanító néni mondja meg neki, mi volt a szövegben, hanem a diák mondja el, mit olvasott.
Ezzel elmondtad az egész reformnak a lényegét, ez a fordított gondolkodás, ne a tényt mondjuk meg a gyerekeknek, hanem őt kényszerítsük rá, hogy jöjjön rá és mondja ki. Ez a kritikus gondolkodás lényege, fontos, hogy tudja szűrni az információt, mert elolvasnak valamit az interneten, vagy a tankönyvben és a gyerekek nem tudják összerakni, nem tudják kivenni a fontos és a kevésbé fontos dolgokat.
Vadkerti Neszméri Csilla
foto: fb