Na jó, azért nem minden esetben van ez így! Mert a képeslapok, melyek úgy átváltoztak az idők alatt, hogy sem zsebbe, sem irattárcába nem férnek el, sőt vannak olyan kis autók, melyeknek le kell dönteni a hátsó üléssorát, hogy sérülésmentesen szállíthatóvá váljék egy-két darab, nos, ezek csak a szemnek lettek kitalálva, talán még a szájnak, melyet önkéntelenül is egy nagy „Ó”-ra kerekíti a csodálat. Meg aztán a mennyezetről lógó, oda komoly munkával felfeszített, vakítóan fehér hungarocell-sárkány (vagy papír, netán gipsz?) sem kívánná a tapogatást: habkönnyűsége felettébb törésveszélyes! De amit mégis meg lehet fogni, ott aztán markolni kell! Nyomni, szorítani, ütögetni, rángatni jobbra meg balra meg fel és le. Épp ettől a kettősségtől is lett olyan színes az idei Komáromi Napok kiállítás-anyaga.
Kezdjük rögtön a tapogathatóval, lévén az mégiscsak kuriózumszámba megy, még akkor is, ha az interaktív tartalom már egyre többször tapasztalható és utolérhető a különféle kiállításokat installálók körében. Az általam említett tárlat azonban még ezeknél is jóval izgalmasabb, ugyanis itt minden egyes kiállított darab arra vár, hogy az ember kézbe vegye, bekapcsolja, és kiélje rajta a tárgyhoz kötődő összes szenvedélyét, akár még azokat is, melyekről korábban semmit sem tudott. Kellően felkeltettem az érdeklődést? Nos, az idei Komáromi Napok Szabad Újság által összeállított tárlatbörzéjének első szereplője a Reboot! – Retro Videojátékok Kiállítása. Az esemény kitalálója, és 15 éven át működtetője Kovács Dávid számítógépguru, egyben a komáromi városi képviselő-testület tagja. Saját gyermekkorának pittyogó, villogó, csipogó számítógépes játékait gyűjtötte csokorba: de nemcsak a szoftvereket, hanem a testeket is. Csodálatos, korhű monitorok, játékkonzolok, joystickek, kormányos-pedálos irányítóegységek, gombnyomós kezelődarabok. Aztán lehetett nyomni a Mortal Combatot, Perzsia hercegét, Super Mariot, a Pac-Macet. Kovács Dávid most – ebben a formában – végleg összepakolta interaktív kiállítását, hogy aztán berendezze a komáromi várban nyárra elkészülő, az állandó tárlatot biztosító Számítógép Múzeumot.
Ahogyan az elmúlt években már megszokhatták a fesztiválozók, idén is szélesre tárta kapuit a Komáromi Levéltár: betekintést engedve korabeli iratokba, dokumentumokba, tekercsekbe, családfákba, gyönyörű viaszpecsétekkel ellátott levelekbe. Ugyanúgy hagyomány már egy szintén nem mindennapi kiállítás: a komáromi vasútállomás első vágányára betolták a vasútmakett terepasztallal berendezett vonatkocsit. A részletgazdagon kidolgozott tér, a zakatoló vonatok, a miniatűr élet nemcsak a gyerekeket szegezte hosszú perceken át az üvegfalhoz, hanem szüleik, elsősorban az apukák is elvesztek a különleges kiállítás szemlélésében.
Nyílt napot tartott a képzőművészeti részlegen a komáromi Művészeti Alapiskola. Nemcsak az agyagozást lehetett kipróbálni Szilva Emőke segítségével, hanem körbe is nézhetett a látogató, így olyan kiállításban volt része, amiről eddig tényleg csak a bennfentesek mesélhettek: az alkotóműhellyé változtatott tantermek, a polcokon sorakozó agyararcok és -figurák, papírból készített maszkok, hungarocell-sárkány (vagy papír, netán gipsz?) és megannyi rajzolt, festett lap és vászon. A Művésztei Alapiskola a fesztivál alatt kiállításmegnyitóval is színesítette és gazdagította a képzőművészetre éhes komáromi közönség napjait.
Az elmúlt év, esetenként évek legjobb, leglátványosabb, legnagyobb kedvenc fotóit kötötte csokorba a komáromi Helios fotoklub, és az immár hagyománnyá vált Helios Fotopikniken tárta a közönség elé. Idén is voltak egészen szokatlan, de pompás installációs megoldások: a Föld Piaca Karva sorozatot, melyet Sedliak Pál jegyez, kinyitható terrakotta székeken prezentálták. A reformkort idéző, beöltözős pillanatképek a volt Zenepavilon falán kaptak helyet, de voltak indiánok festőállványon és természetfotók kötélre aggatva is.
A Helios fotoklub még egy ínyencséggel szolgált az idei Komáromi Napok alatt. Egy-egy korábbi alkalommal meglátogatták Komárom testvértelepüléseit: a csehországi Blanskot és a németországi Weissenfels városokat, ahol saját látószögükre formálták az eléjük táruló szépségeket, érdekességeket. Felvételeikből nyílt kiállítás az Egressy Béni Városi Művelődési Központ emeleti terében, ahol a megnyitót a weissenfelsi operetténekesek előadása tette hangzatossá, izgalmassá.
A Szent András-bazilika oratóriumában a nagymegyeri művész, Mikóczy Dénes festményei és linómetszetei töltötték be a teret, a Tiszti pavilon udvarán pedig, ragyogó napsütésben, bár kissé élénk szélben, ami újratervezésre késztette a kiállítás építőit, a Komárom város múltját idéző, felnagyított képeslap-tárlat várta a korzózókat. Nemcsak a századfordulóhoz közeli évszámokat idéző felvételek voltak láthatóak, hanem akár olyan darabok is, melyek még a rendszerváltás előtt készültek, bemutatva az akkori komáromi hétköznapokat, ünnepeket.
fotó: Kalmár Csaba
