2024. 07. 24. szerda - Kincso, Vladimír
Keresés
FRISS

Üdvözlet a majdnem magyar svájci városból

Miért vállalja el egy királykisasszony a legalantasabb munkákat? Miért éli le élete javát egy kolostorban ahelyett, hogy ülne trónusán és uralkodna országán? Mit keresnek magyar motívumok Töss város címerében? Miért ujjong egy svájci születésű férfi, mikor megpillantja ennek a városnak a zászlaját? Mi köze a középkori királykisasszonynak a mai svájci-magyar kormányközi kapcsolatokhoz? És egyáltalán: miért a könyvtárban tartja soron következő előadását a Duna Menti Múzeum Baráti Köre?

Két megyei intézmény igazgatója a fogadóbizottság: Fabó Mária és Paterka Pál
fotó: a szerző

Ezekre és még számos egyéb kérdésre is választ kaphattak az érdeklődők, akik a szombat délelőttöt a Szinnyei József Könyvtár klímával pompásan lehűtött előadójában töltötték. Paterka Pál múzeumigazgató külön köszönetét fejezte ki Fabó Máriának, a könyvtár vezetőjének, hogy biztosította a helyszínt, ami a nyári kánikulában nemcsak kulturális, művészeti élményt, hanem felüdülést is biztosított.

Balról: Verebes Csaba és Michael Bakocs
fotó: a szerző

A Duna Mente Múzeum szervezésében létrejött előadás témája egy könyv volt, és annak több részletre kiterjedő bemutatója. A koronahercegnő fátyla című művet két, Svájcból érkezett úriember tárta az érdeklődők elé: Verebes Csaba, aki önmagát elsősorban amatőr történelemszeretőként, kutatóként aposztrofálta, illetve Michael Bakocs, a Zürichi Íjász Egyesület alapítója. Bemutatójuk legelején felhívták a figyelmet, hogy a könyv nem kalandregény: a vallásnak és a történelemnek különös találkozásáról van szó.

fotó: a szerző

A mű középkori történéseket dolgoz fel. Megemlíti 1301-et, amikor – András elhunytával – kihal az Árpád-ház. Andrásnak ugyan születik gyermeke, Erzsébet. Ám az akkori viszonyok csak a fiúörököst ismerték el jogutódnak. Ebben az időben Magyarországnak kivételesen nagy hatalma volt Európában, például vétójoga a pápaválasztáson. Bár a magyar nagyurak Erzsébetben látták volna az Árpád-ház megmenekülését, mégis az Anjouk kerekedtek felül az országban, így a királykisasszonynak el kellett hagynia az országot.

Tollrajz Erzsébetről
fotó: a szerző

Ekkor kezdődik az ő igazi tortúrája. Előbb Ausztriába kerül, onnan pedig rövid időn belül Svájcba, Töss városába, annak is a domonkosrendi kolostorába. Erzsébet megnyugvást talál az apácák között, hamarosan eljegyzi magát az Úrral. Rendkívül önfeláldozó, minden olyan feladatot magára vállal, amit más nem akar. Csodákat, gyógyulásokat is tulajdonítanak neki. Történetét, életét rendtársa, egy Stagel nevű apáca jegyzi le – rendkívül gazdagon.

A tössi kolostor
fotó: a szerző

Mivel Erzsébet odaadásával, mindenre és mindenkire kiáradó szeretetével belopja magát előbb a kolostor, később a város lakóinak szívébe, Töss városa – a királykisasszony emlékére – felvette címerébe a magyar motívumokat. Így került zászlajára a piros alapon zöld hármas domb fehér kettős kereszttel. Ezt a zászlót látta meg Michael Bakocs, és szinte felkiáltott örömében. Hogy miért? Bár ő már Svájcban született, mégis kiemelten érdekli a magyarság. Igyekszik Svájcban felkutatni a magyar vonatkozású dolgokat, eseményeket.

Töss város zászlaja
fotó: a szerző

Célunk, hogy minél több magyar megismerje ezt a történetet. Ennek érdekében vándorelőadás keretében mutatjuk be a könyvet. Ám a mű csupán az egyik ága mindannak, amit el szeretnénk érni. Töss városában van eltemetve Erzsébet, volt szerencsénk látni a koporsóját. Ennek kőlapja rendkívül gazdagon díszített, többek között az Árpád-ház címere is megtalálható rajta. Szeretnénk, ha hazakerülne, ha Magyarországon lenne kiállítva. Nehéz ügy, de nem lehetetlen. Így előadásaink során aláírásokat gyűjtünk. 10 ezernek kell összejönnie, hogy be tudjuk nyújtani az érintett minisztériumhoz”

– tájékoztatott Verebes Csaba. Hozzátette, ugyan Erzsébetet boldogként szokták emlegetni, ám ez idáig még nem lett boldoggá avatva. Emellett is pálcát törtek, és igyekeznek kijárni az utat, hogy sor kerülhessen e fényes ceremóniára.

fotó: a szerző

hirdetes
hirdetes