Male gaze. Visszhanggal pattant az angol kifejezés a komáromi Limes Galéria emeleti, Dúdor István termében. A galéria látvány- és érzést kiváltó világa és hangulata egészen egyedi és rendhagyó: még a rendszerváltozás előtt a városban állomásozó szovjet katonák használták a még korábban ferences templomot. A korban előbbiek elhagyták, a korban utóbbiak tönkretették. Ám a falak erősek és ellenállóak: Isten kemény, edzett tenyerei tartják össze – nem mozdulnak. Mementóként maradtak ablakostól, tetőstől, tornyostól, de padsorok, szószék és oltár nélkül. Aztán beköltözött a művészet, a gondolatébresztő kultúra, a visszaverődéstől éterivé váló zene. S lett belőle galéria, melyben büszkeség és kitüntetés kiállítani. Május második péntekjén ez Bátky Tamásnak adatott meg, aki merész volt nagyot álmodni: aktokat aggatott az évszázados falakra.
Male gaze, azaz férfitekintet. Specifikus fogalom és kifejezés a férfiak által teremtett ideál-formákra, elvárásokra, összehasonlítási alapokra. Az az állapot, amikor – elsősorban a médiában és nagyobb nyilvánossági terekben – a heteroszexuális férfiak a nőket gyakran tárgyiasítva, esztétikai látványként ábrázolják. Tudván a fogalom jelentését és irányát, egy kicsit furcsán cseng számomra Bátky Tamás Test aspektusok című tárlatának megnyitóján. Összesúgunk: egyrészt a fotográfus művészi aktokat készít, gyakran részlet-nagyítással vagy részletben elveszéssel. Másrészt férfi, akinek múzsája és modellje a saját párja: szerelme, álmainak kitöltője, jövőjének biztos pontja. Vajon milyen lenne a hangulat, ha nemcsak a téma, hanem a fotós is nő lenne? Miként jelenne meg a nő a nő szemében?
Kár azonban ezen filozofálni, hiszen a Csallóközből, Bősről származó Bátky Tamás így is rengeteg gondolkodni valót hozott magával. Ott van rögtön a Willendorfi vénusz – mely szobrot mintául véve alkotott Bátky mai hasonmást. Kún Kelemen Melinda művészettörténész, egyben a MAMSZE által szervezett Test aspektusok kiállítás kurátora rámutat és figyelmeztet a korabeli és a mai formák és tartalmak összehasonlítására. Felütjük és bújjuk a szakirodalmat: a Willendorfi vénusz idejében, amikor az ételhez jutásnak komoly háttere és kihívásai voltak, amikor csak a kiválasztottak lakhattak jól, a zsíros, a felhalmozott kalóriáktól vaskos test épp a jólétet, a megbecsültséget jelentette. Ellenben a mával, amikor ugyanezen fogalmak épp a karcsúság, a szálkásság, az egészséges életmód felé mutatnak.
Aztán egy újabb mondatfoszlány úszott hozzám az aktok erdejében, templomfalak visszhangjában: Bátky Tamás autodidakta művész: tudása alapját magazinok képezték, nyári egyetemek és workshopok – utóbbit abszolválta Robert Vanonál és Eifert Jánosnál is. Képei tükrözik az általa kedvelt és követett alkotási közegeket: a félhomályt, a lágy fényeket, a misztikus hangulatot, az érzelmes, intimebb képi világot. A Test aspektusok című gyűjteményében nem pusztán aktokat láthat a szemlélő! Minden képnek tartalma van, üzenete. Történeteket mesél el, melyek néha akár hangsúlyosabbak is, mint a Tamás által tisztelt és kifejezetten nagyra tartott női test megjelenítése.
Voltak idők, amikor a fotó- és filmművészetbe még nem tört be és uralkodott el a pornográfia. Amikor az ívek, a hajlatok jelentették a szépséget, a domborulatok, a megvillanó fénypászmák simogatása, az árnyékok teremtette feszült vibrálás az erotikát, és az idő lassítása, a látványhoz csatlakozó háttérinfók az izgalmat. Olyan volt, mint egy nagyon jó regény: az olvasó fantáziájára volt bízva a részletek kidolgozása, akár a befejezés hangulata is. Erről szólt régen a nőiség ábrázolása, és erről szólnak Bátky fotói is: a női test legizgalmasabb részleteiből szőtt függőágyat, és ringatózásra invitál.
A kiállítás június 12-ig várja az érdeklődőket Komáromban, a Ferencesbarátok utcájában található volt Katonatemplomban, a Limes Galéria emeletén.
fotó: Kalmár Csaba
