„Rejtélyes. Felettébb titokzatos és elgondolkodtató” – jegyezte meg csendesen Kovács Maja angoltanárnő, a Komáromi Városi TV volt szerkesztője, amikor elejtettem előtte a hírt: Laboda Róbert, a Regionális Művelődési Központ komáromi irodájának vezetője, egyben amatőr színjátszó és rendező (diákcsapatával sorozatban kétszer hozta haza a Duna Menti Tavasz fődíját, és legújabb előadásával már várják őt és társulatát Debrecenben, a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó és Fesztiválon), családapa és életművész rám csörgött, hogy a blokk előtt vár autóval, menjek, vigyek fényképezőgépet, jegyzetfüzetet, aztán belecsapunk a lecsóba. Tény, hogy interjúalanyaim nem szoktak értem házhoz jönni, ám ezen eset rendhagyóságát jellemzi, hogy Robi most nemcsak igazgatóként funkcionált, hanem ő volt egy személyben az éhes diákok imádott szakácsnénije és a kedves, jóságos Mikulás: autója csomagtartója dugig töltve szendviccsel, müzli szelettel, ásványvízzel. „Arra gondoltam, elviszlek mindenhová” – mondta, startolt, és kezdődött a Regműv legújabb projektjének, a Chall3nge Days 2026 road riportja, s egyben a Laboda-féle (állítólag családi örökség!) párbeszéd a forgalommal (don't) stund up (mert vezetsz).
„Mindennek az origójában az a felismerés áll, hogy a Regionális Művelődési Központot, annak tevékenységét, valóban szerteágazó munkáját nem igazán ismerik Komáromban. Pedig nagyon sok mindennel foglalkozunk, sok kulturális és művészeti rétegnek biztosítunk módszertani támogatást, felmenő versenyek tömkelegét szervezzük és bonyolítjuk le, mégsem vagyunk beszédtéma, nem forgunk köznyelven. Hogy miért? Hát mert eddig nem fordítottunk kellő figyelmet arra, hogy úgy igazán megmutassuk magunkat! Már jó ideje gondolkodtam, hogyan lehetne orvosolni ezt a problémát, aztán kipattant az ötlet: vonjuk be a komáromi alapiskolákat, dolgozzunk együtt a gyerekekkel, készítsünk együtt projektet, aminek végeredménye egy olyan, kiállításokkal is megkoronázott előadássorozat lesz, ahol a komáromiak kapkodhatják a fejüket, és tátott szájjal csodálkozhatnak, micsoda tehetségek élnek közöttük, akik képesek három nap alatt bárki számára élvezhető minőséget, értéket kreálni”
– lelkesedett Laboda Róbert, miközben épp az Eötvös Utcai Alapiskola épülete felé sétáltunk, nekem meg – szavai és lelkesülése nyomán – eszembe jutott Martin Luther King „I have a dream” (Van egy álmom) kezdetű világhírű beszéde, melynek folytatása: „One day...” (Egy napon...), és ez a bizonyos nap pénteken, május 15-én jön el, amikor az Egressy Béni Városi Művelődési Központ közönséget csalogató tereiben randevút ad a fellépő 80 gyermek a város széles közönségének.
De térjünk vissza az amerikai politikából a komáromi Eötvös Utcai Alapiskola emeleti tantermébe, hogy hiteles legyen a road riport: az örsújfalusi ÉS?! Színházból jól ismert Zsidek Pál épp székekből építtetett falat a színjátszó műhelyébe jelentkezett gyerekekkel. Munka utcások, mondtam, de Robi máris tromfolt: is! Valójában így ejtette ki – a hűség kedvéért: IS!
„Ezt még nem mondtam: megkerestem az összes komáromi alapiskola vezetőjét, felvázoltam előttük a tervet, ami mindenhol imádni való fogadtatásban részesült. A sulik egyfajta jutalomként osztották a Chall3nge Days 2026-on való részvétel lehetőségét, valamint meghívásként: téged ez érdekel, dolgozol vele, eredményeket érsz el – menj, és mutasd meg, mit tudsz! Minden általunk meghirdetett műhelybe érkeztek jelentkezők. A műhelyeknek van lektoruk, illetve a Regionális Művelődési Központ komáromi irodájának munkatársai végzik a csoportoknál a munkájukat, mint módszertani referensek.”
Nem maradt sok időm, tényleg csak pár kattintás, némi fülelés, hogy megtudjam, mi lesz az előadandó mű témája, de azonkívül, hogy hajón (is) játszódik, nem lettem okosabb. Rohanni kellett. Következő megállónk a komáromi Művészeti Alapiskola parkolója: a fotográfus és a zenei műhely vezetői átvették Robitól az ellátmányt. Közben a jelzett intézmény földszinti zenetermében néhány fotó erejéig összeállt a Domonkos Gábor lektor által vezetett zenekar (akkor még az énekesnőjük nélkül, aki későbbre jelezte érkezését), hogy fokozza napsütötte jó kedvünket Ray Charles Hit the Road Jack dalának instrumentális alapjaival.
Ugyanitt rendezte be képzőművészeti alkotóműhelyét Lukács Hajnalka: a gyerekek műveivel szintén találkozhat majd a nagyközönség az Egressyben.
A Klapka téren átvágva is az említett dalt dudorásztam, miközben összefutottunk Keszegh Bélával, Komárom város polgármesterével, aki pár szóban beszámolt a Selye János Gimnáziumban megrendezett „Dobré slovo” szavalóverseny protokolláris részéről, melynek vendégeként megjelent Peter Pellegrini köztársasági elnök, Branislav Becík, a Nyitra megyei közgyűlés ispánja és Erik Vlček parlamenti képviselő is. Az eszmecsere után aztán beestünk a Zichy-pontba, ahol Pálfi Norbert, a komáromi Helios fotoklub tagja tartotta fotográfus műhelyét.
„Minden gyermeknek egy színt kellett húznia. Ez adta meg kihívásának, munkájának alapját: olyan tárgyakat, helyzeteket kellett keresniük a városban, melyek beleillenek saját színskálájukba, erről pedig fotót készíteni, az általuk alkalmazott technikával. Pénteken kiállítás: külön a legjobbnak ítélt felvételek, illetve kollázs is fejenként a három nap terméséből”
– tájékoztatott a műhelyvezető. A Komensky Utcai Alapiskola tükörtermében már nagyon várták Robi bácsit: a Petra Pavlovičová vezette modern tánc műhely lánykái azonnal a tízóraira vetették magukat. Nem csoda: reggel óta gyakoroltak már, hogy pénteken megmutathassák, miként felelnek meg a feléjük támasztott kihívásnak. Petra azonban szőnyegre szólította őket, hogy fényképezőgépem előtt bemutassák koreográfiájuk egy részét. Innen utunk a Kossuth téren található Csemadok székházba vezetett: Jókai Andrea vezetésével a folklór műhely citeramuzsikát szolgáltat: ott létünkkor épp a tavaszi szél árasztotta a vizet, talán felkészülve az előttünk álló, a meteorológusok szerint az év tán legzivatarosabb hétvégéjére. Pár szavas egyeztetés után, ami a hangosításra vonatkozott és a VMK sárga termére, átgurultunk utolsó helyszínünkre, a Matica székházba: Jozef Černek rendezte növendékeivel a színdarabot, ahol elhangzott Hófehérke neve és a vírusos mobilos üzenetek is.
A műhely-látogatás közben, ahogyan már korábban említettem, lehetőségem nyílt élőben élvezni Laboda Róbert sajátos városi közlekedési helyzetjelentéseit, egy-két hasznos infót megtudtam a helyi taxisok szemkontaktusáról és a füleki állapotokról. Én csak ízelítőt kaptam, de melegen ajánlom mindenkinek, hogy holnap, május 15-én térjen be az Egressybe, mert ott olyat lát majd, amit eddig sosem, amire eddig még csak nem is gondolt volna!
fotó: Kalmár Csaba, ROS KN
