2012-ben már elég hangos volt a média egy széles körben terjesztett véleménytől vagy meggyőződéstől, ha úgy tetszik. Elkezdték temetni a nyomtatott sajtót. Tudják, a papír alapú újságokat. A napi-, heti- és havilapokat, a negyedéves periodikákat és a határozatlan időközönként megjelenő lapokat. Azt mondták (sugallták), hogy a betűvetés ilyetén formája lejárt, hogy a nyomdáknak szinte befellegzett. A hír terjesztőinek hivatkozási alapja az internetes újságok előretörése mellett a televíziós hírközlés megerősödése volt. Azóta eltelt 12 év. Hogy állunk most nyomtatott újság-ügyileg? Magyarországon minimum megkétszereződött a nyomdákból kikerülő lapok száma. Szerkesztőségek, melyek rendkívül gazdag portálokat töltenek meg naponta színes anyagokkal, foggal-körömmel ragaszkodnak a papír alapú újságjaikhoz is. Sőt arról is hallhattunk az elmúlt hónapokban, hogy egy nagy nevű hírportál gyűjtést szervezett, hogy kiadhassa a lapozható magazinját. Ne temessük hát azokat az egységeket, melyek rég bevált módszerekre, hagyományokra, tapintható, megélhető értékrendszerekre épülnek! Éppen alapjaik és múltjuk predesztinálja őket a mindenkori megújulásra, talpon maradásra, túlélésre. Ilyen a Csemadok is: akinek idő előtt halálhírét keltik, 100 évig fog élni, sőt még tovább!
Miről olvashatnak a cikkben?
Mi a helyzet a fáklyával?
A Csemadok jövője számok és vélemények tükrében
Ki nevet a végén?
Mi a helyzet a fáklyával?
„A fáklyát dobjuk már el végre!” Bugár S. Veronika, Keresztesi Ildikó és Petheő Attila (utóbbi, ahogyan már írtunk erről korábban, az egyik jelölt a Csemadok országos elnöki pozíciójáért) jegyzi azt a kérdőívet, melynek a Csemadok és közösség címet adták. Olvasóink emlékezhetnek, hogy portálunk nyomon követi a Békés korszakváltás 2025 elnevezésű munkafolyamatot, melynek részeként Petheő Attila eljuttatta már hozzánk a kérdőív első részét, melyben a széles szlovákiai magyar közösség véleményére volt kíváncsi csapatával együtt: részleteiben, nüanszaiban kívánta megérteni a Csemadokhoz való kötődést, mindazon pozitívumokat és negatívumokat, melyeket a közösségben kivált ez a 76 éves szervezet. A kérdőív készítői és kiértékelői már akkor jelezték, hogy lesz még egy felvonás: még részletesebben igyekeznek felmérni az igényeket, megismerni a véleményeket. Akkor is, ha történetesen negatív. Ha az illető úgy gondolja, ideje volna már eldobni a fáklyát. Bár nem világos, mi a gond azzal a fáklyával, hiszen nem az előző rendszer idézi, ami már elmúlt, megváltozott (Elmúlt? Megváltozott?). Gondoljunk csak Móricz Zsigmond A fáklya című, pompás indulatokat ébresztő művére! A fáklya rengeteg tartalmat hordoz magában, és igazából még fantázia sem kell hozzá, hogy megértsük egy-egy jelentését. Meg aztán: hogy nézne az már ki, hogy egyik napról a másikra kivennénk egy 76 éves szervezet logójából a fő tárgyat? Vagy ha megváltoztatnánk e szervezet nevét? Ugyan ki tudná azonnal rávágni, hogy az új, a más igazából a régi, csak mégsem? De – higgyék el – jelen esetben mégsem ez a fontos. Nem a fáklya szerepe, léte vagy nem léte. A fontos az, hogy a vélemény elhangzott, meghallgattatott, és felírattatott a nagy táblára. Ott van, virít a többi vélemény között. Mert fontos. Ahogyan minden egyes más vélemény is. Végre fontos!
A Csemadok jövője számok és vélemények tükrében
A Csemadok és közösség című kérdőívet a 14 és 65+-os korosztály töltötte ki és küldte vissza. Kiemelten fontos – nemcsak a kérdőív, illetve a Csemadok szempontjából –, hogy a fiatalok és fiatal felnőttek számaránya, akik fontosnak tartották, hogy véleményük közlésével hozzájáruljanak az esetleges változásokhoz, javuláshoz, elérte a 22,7 %-ot. Pedig – ugye – milyen gyakran hangzik el, hogy a mai fiatalokat már semmi nem érdekli, hogy nem lehet őket lekötni, hogy semmit nem jelentenek nekik a hagyományok, a közösség? Hát most rácáfoltak, és hallatták, hallatják hangjukat!
A válaszadók elmondhatták véleményüket azzal kapcsolatban is, milyennek látják a Csemadok jelenlegi rendszerét, elégedettek-e vele, vagy esetleg úgy érzik, változtatásokra lenne szükség, majd konkrétan felsorolhatták, milyen programokat, eseményeket látnának szívesen, melyek azok, amelyeket örömmel látogatnának.
A kérdőíven dolgozó trió igyekezett felmérni a lehetséges erőviszonyokat is: hátha van a válaszadók között olyan, aki még nem tagja a Csemadoknak, ám szívesen részt venne a szervezet munkájában, szervezne különböző rendezvényeket, s ha így van, hát abból is választani lehetett, milyen típusú akciók lennének ezek, melyikben éreznék otthon magukat, melyikhez tudnának hozzátenni, bennük tartalmakat építeni.
A beküldött válaszok alapján több mindenre fény derült, többek között arra is, hogy sok esetben nem kielégítő a Csemadok marketingje: nem használja azokat a digitális platformokat, melyek manapság már egyre meghatározóbbak (Instagram, Tik-Tok, youtube, X), illetve a hagyományos reklámozási felületeken sem mindig jelennek meg megfelelő mértékben, így sokan információ hiánya miatt maradnak el az eseményekről; illetve az egyik válaszadó keserűségének adott hangot: a településén működő Csemadok munkája – az ő szavait idézve – „csupán a koszorúzásokra szorítkozik”. Ez pedig, bár fontos, mégsem bír közösségteremtő és -fenntartó erővel.
Ki nevet a végén?
Két elnökjelölt van – Kiss Beáta és Petheő Attila –, kétféle programmal. Mindketten igyekeznek felmérni a terepet: beutazni Szlovákia magyarok lakta településeit, eljutni a Csemadok alapszervezetekhez, illetve a területi választmányokhoz, hogy képbe kerüljenek. Ez nemcsak fontos, hanem elengedhetetlen is. „Alapszervezetek nélkül nincs Csemadok!” – emlékeztet és figyelmeztet Petheő Attila. Igaza van: az alapszervezetek, az ott önkéntes munkát vállalók jelentik a 76 éves kultúraterjesztő és hagyományéltető szervezet alappilléreit. Ők azok, aki nap mint nap kapcsolatba kerülnek az „utca emberével”, ők hallják meg a kívánságokat, igényeket, az ő felelősségük, hogy egy-egy település kulturális-közösségi élete milyen irányt vesz. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy őket, ezeket az alappilléreket megszólítsák, hogy beszélgessenek velük, hogy valóban érdeklődve hallgassák beszámolóikat, véleményüket, akár javaslataikat. Kérdőív, személyes találkozások, rendezvényeiken való részvétel segítségével. Mindkét jelölt vérmérséklete és kreatív ötletei alapján. S hogy aztán ki nevet a végén? Merem remélni, hogy a szlovákiai magyar közösség, a Csemadok maga, és mindazok, akik ebben a szervezetben a megmaradás egyik esélyét látják.
fotó: Petheő Attila archívuma
