Formabontó. Rendhagyó. Szokatlan. Meghökkentő. Egyedi. Ámulatba ejtő. Meglepő. Találó. Nem mindennapi. Tulajdonképpen ezek szinonimák. Kifejeznek egy tárgyat, egy cselekvést, egy adott helyzetet, amire rácsodálkozunk, amitől akár tátva marad a szánk. Sőt talán még az az érzés is megtalál, hogy miért nem nekem jutott eszembe, hiszen annyira kézenfekvő. Mindazok, akik képesek formabontani, meghökkenteni, ámulatba ejteni, egy kicsit talán bogarasak, a szó legjobb értelmében. Hajtja őket ugyanis a teremtés élménye, az alkotás boldogsága, a művükkel való tetszésnyilvánítás elnyerése. Művészet = szenvedély. Művész = szenvedélyes.
fotó: a szerző
Helyes „kis” kiállítás nyílt a komáromi Csemadok Galériában. És ennek a mondatnak az éle a „kis” jelzőben van. Na nem azért, mintha a kiállított művek alkotója csak egy-két darabot bocsátott volna közszemlére! Nem. A képek mérete váltotta ki belőlem ezt az utalást. Semmi gond nincs a kis képpel, sőt! Az ember szeme egyetlen pillantással képes befogadni az egészet. Nincs szükség távol állni, fejjel, testtel rámozdulni, irányt váltani. Elég csak szembefordulni a képpel, és élvezni azálta nyújtott élményt és szépséget.
Balról: Tóth Kurucz Mária és Németh Jekaterina
fotó: a szerző
Az Ukrajnából származó, ám már húszas évei elejétől előbb Csehszlovákiában, majd Szlovákiában élő Németh Jekaterina élete, pártalálása és a rajzzal való találkozása is kalandos. 1957-ben született Munkácson. Fiatalkorában megtapasztalta, mennyire nehéz és körülményes a nyugattal kapcsolatos gondolat is, nemhogy az oda utazás. Ám mivel nagynénje Csehszlovákiában lakott, így családlátogatás címszó alatt néha elhagyhatta Ukrajnát. 20 éves korában egy kis portréfotót adott nagynénjének, mondván, találjon számára levelezőpartnert Csehszlovákiából. Jelenlegi férje, aki akkor Ógyallán dolgozott, mikor meglátta a fotót, nem is hagyta, hogy más is gondolkodjon a lánynak való betűvetésben! Két éven át kitartóan ostromolta, meghódította a szívét: azóta is boldog házasok.
Vidám népdallal is készült a Gyöngyösbokréta népdalkör
fotó: a szerző
Miután Jekaterina ide költözött, a komáromi cipógyárban vállalt munkát. A cipők orrának kialakításakor használt kemény kartonpapírt nem a szemeteskosárba dobta, hanem kedvenc pasztellkrétáival alkotni kezdett rájuk. Mára már rengeteg képe van: a rajzolást kikapcsolódásként, megnyugvásként használja.
A képeire büszke művésznő
fotó: a szerző
Hogy tudatos volt-e a csiszolópapír legelső használata – tudniillik annak legfinomabb darabjára is alkotott –, vagy éppen megszorult a rajzlappal, nem tudni. Mindenesetre mára az egyik kedvenc felülete lett, ahogy mondja, kihívást jelent számára. A komáromi Csemadok Galériában a smirglire rajzolt alkotásai is láthatóak. Kedvenc témája a természet: erdők, hegyek, fák, tavak, folyópartok, a portrék, illetve az épített örökség.
Sok rajongója van az izsai értékeknek
fotó: a szerző
A kiállításmegnyitón közreműködött az izsai Gyöngyösbokréta népdalkör, Tóth Kurucz Mária vezetésével, aki a művészt is méltatta. Stubendek László, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének elnöke megemlítette, hogy Izsa község polgármestere, Domin István igazán büszke lehet a falujára, mert teli van csodálatos értékekkel. A képkiállításon és a népdalkörön kívül egy harmadik izsai érték is terítékre került a tárlat megnyitóján: igazi izsai meggyes-mákos és túrós rétest kóstolhatott a közönség.
fotó: a szerző
