József Attila neve hallatán nincs olyan ember, akinek ne jutna eszébe egy-egy verse, szenvedélyes személyisége, vagy akár tragikus élete. A 120 éve, április 11-én született költő művei ma is ugyanolyan meghatározóak, mint egykor voltak. Ezen a napon ünnepeljük a magyar költészet napját.
2017-ben a Pesti Színház műsorra tűzte a Mondjad, Atikám! című darabot, mely József Attila életének tragikus pillanatait és költészetének titkait tárja fel. A darab főszerepét Vecsei H. Miklós alakítja, aki olyan hitelesen kelti életre József Attilát, hogy a nézők szinte magát a költőt is láthatják, ahogy a saját belső vívódásaival küzd. A Mondjad, Atikám! nemcsak a költő életét idézi meg, egyben egy mély érzelmi utazásra is hívja a közönséget.
A fiatal színész zseniális játéka a színpadra szegezi minden jelenlévő tekintetét az első perctől az utolsóig. A nézők is kicsit József Attilává válhatnak, hála neki. A darab iszonyúan fájdalmas, mégis van valami ebben a történetben, amiért az ember nem szeretné, hogy vége legyen.
A költészet napja alkalmából Vecsei H. Miklós Dunaszerdahelyre is elhozta a József Attila életéről szóló darabot. Gitáron Balla Gergely, a Platon Karataev énekese kísérte, aki az előadás előtt interjút adott lapunknak.
Miről beszélgettünk?
A Mondjad Atikám!-ról
József Attila művészetéről
Kultúráról
Alkotásról
Miatyánkról
A Mondjad, Atikám! előadással már számtalan helyre ellátogattatok. Hogyan jött létre a műsornak ez a változata?
Ez a darab nyolc éve van műsoron a Pesti Színházban, ahol Hasi (Vecsei H. Miklós - a szerk.) egyedül, monodrámaként játssza, teljes díszlettel. Hasi egy évig gyűjtötte József Attila levelezéseit, írásait, és az őt körülvevő emberek emlékezéseit, ezért csak olyan szöveg szerepel a mai darabban, ami ismert forrás alapján valóban elhangzott.
Ez a változat, amit Dunaszerdahelyen is előadunk, az utazó verzió. Ebben nincs díszlet, nincsenek hangbejátszások, hanem én kísérem gitáron a darabot, és mellette két dalt eljátszom. Próbálom megteremteni zeneileg azt az atmoszférát, ami alapot ad az egésznek. De a központi dolog továbbra is az, ahogy Hasi előadja József Attila életét, mint József Attila.
Hogyan épült bele a te világod ebbe a projektbe?
Azt gondolom, hogy a két dal, amit játszom, az lelkiségében, szellemiségében, gondolatiságában nagyon sok ponton találkozik József Attila világával. Ezen kívül a prózai és lírai rész alá játszom instrumentális zenei alapot. Az idő előrehaladtával darabról darabra elkezdett kialakulni az, hogy hogyan tudom a legjobban lekövetni azt, ami a narratíva szerint történik a darabban.
Hogyan keresztezték egymást az útjaitok Vecsei H. Miklóssal?
2019-ben az Ocean című dalunkhoz a feleségem, Dobos Emőke rendezett egy klipet, és abban ifjabb Vidnyánszky Attila játszott. Attilának jó barátja Hasi, és rajta keresztül ismertük meg egymást.
Közel állnak hozzád József Attila versei?
Nemcsak a hazai irodalom egyik legnagyobb alakjának tartom, hanem véleményem szerint a világirodalom szintjén is maradandó értéket képvisel. Egy kiemelkedő alkotó, egészen megrendítő az életút, ami neki adatott, és hihetetlen az az érzékenység, figyelem és tömörség, ami az ő életére jellemző. Pont nemrég olvastam egy versét, és megnéztem, hogy amikor írta, csupán 23 éves volt. Már 23 évesen hihetetlenül mély és intenzív élettapasztalattal rendelkezett. Az egy dolog, hogy mit tapasztal az ember, de az az igazi zsenialitás, hogy ezt valaki szavakba és formába tudja önteni, és úgy át tudja adni, hogy ez másokkal is rezonál, és másokra is hat.
Pszichológus végzettséggel rendelkezel. Hogyan befolyásolja ez az alkotói karrieredet? Egyáltalán hatással van rá?
Igen, itt nehéz eldönteni, hogy melyik volt előbb, a klasszikus tyúk vagy a tojás esete. Azért mentem pszichológiára, mert volt egy befelé forduló attitűdöm és érdeklődésem az ember és a lelkiség iránt, de visszahatott rám emberként és alkotóként is. Mind szóhasználatban, mind pedig olyan gyakorlatokban, amiket egyetemi tanulmányaim alatt csoportosan végeztünk, akár az autogén tréning, a fókuszálás, az imagináció. Ezek befelé figyelő önreflektív gyakorlatok, amik segítenek a mélység felé való törekedésben és a merülésben.
Láthatóan kerülöd a közösségi médiát. Mi az oka, hogy így döntöttél?
Nem hiszek annyira ebben a fajta kapcsolattartásban, még akkor sem, ha látom, hogy van jó oldala. Sokszor azt látom, hogy ez egy felszínesebb kapcsolódás, és sokkal könnyebben félremennek dolgok. A hús-vér találkozásokban hiszek - a szemkontaktusban, a fizikai érintkezésekben.
Hogy látod a kultúra iránti fogékonyságot manapság?
Azt látom, hogy van fogékonyság. Viszont az a művészet, ami a mélység felé törekszik, és ezeket a tartalmakat próbálja artikulálni, az egyre inkább a perifériára szorul. Szép dolog az is, hogy itt vagyunk ma Dunaszerdahelyen szinte telt házzal. Ezzel a darabbal sok emberhez eljutunk, de ha viszonyításképpen megnézzük a fősodort (olyan irányzat, amit a legtöbben elfogadnak egy művészeti területen – a szerk.) akkor óriási szakadék van a kettő között. És alá-fölérendeltség vagy értékítélet nélkül, szerintem kulturálisan szép lenne, ha ez a kettő közeledne valahogy egymáshoz, és a szakadék egyre kisebb lenne. A mostani folyamat inkább arra utal, hogy az olló éppen szétnyílik, nem pedig zárul.
Szerinted mitől lesz valaki jó alkotó?
Ez megint egy szubjektív dolog, és alkotói attitűd kérdése. Én a saját véleményemet tudom elmondani. Nekem nagy belső érték egy alkotóban, ha kompromisszummentesen úgy alkot, hogy nem igényeket szeretne kielégíteni és résekbe befurakodni. Ha csak egyetlen embert érdekel az, amit csinál, de ő hisz benne és a szívét-lelkét beleteszi, és nem azt monitorozza, hogy mi az elváráshorizont, és hogy tud ezzel megfelelni az elvárásoknak. Számomra ez igazán értékes hozzáállás.
Ha lehetőséged nyílna arra, hogy megváltoztass valamit a világban, mi lenne az, amit szíved szerint először átformálnál?
Nem nagyon hiszek az egy dolgos válaszokban. Azzal, hogy kiemelhetek egy dolgot, rengeteg mást kizárok, amiket nem érdemes. Inkább azt mondom, hogy mi az, amire nagyobb figyelmet fordítanék - és ezek az ember mikrokörnyezetében a szeretetkapcsolatok. Egy ember életében van akár 5-6 ilyen, ezeket minél intenzívebben kell átélni és megélni, és minél többet beletenni érzelmileg. A kapcsolódásokat érdemes erősíteni, hogyha mindenki ezekre figyel és erősíti őket, akkor a mikrokörnyezet kihat a makrokörnyezetre, és úgy lesz egy nagy változás.
Tudom, hogy nem szereted az ilyen típusú kérdéseket, de lenne még egy: ha csupán egy gondolatot hagyhatnál magad után, mi lenne az?
Egy gondolatot? Ezt vallási alá-fölérendeltség nélkül mondom. A Miatyánkot érdemes minden nap elmondani, mert nagyon sok minden benne van, ami az ember hétköznapjaira is vissza tud hatni.
fotó: Virág Csenge, Mudrák Balázs
