A zene nem csupán hangok összessége vagy dallamok egymásutánja. Egy olyan kabala, amit nem lehet megfogni, csak a szívben hordozni. Erőt ad a nehéz napokon, szebbé teszi életünk állomásait, és visszarepít egy-egy fontos pillanatba. A zene erő, varázslat, az érzelmek édenkertje. Hol lehet ezt a leginkább magunkévá tenni? Természetesen egy koncerten.
A koncertidő egy megmagyarázhatatlan kapcsolódás, ami túlmutat a szavakon és a hangokon. Egy olyan pingpong meccs, ami az előadó és a közönség közt zajlik, és végül mindkét fél nyertesen távozik. A „meccs” alatt folyamatosan zajlik az érzelmi adok-kapok - ettől működik igazán.
Minden egyes dal, mi ezen a földön megszületik, bárkié lehet - vihetjük magunkkal bárhová, és azt látunk a sorok közé, amit szeretnénk.
Rúzsa Magdi azon kevés előadók egyike, aki hosszú évek óta képes megtartani a közönségét – ami elég nagy kihívás. Folyamatosan olyat alkotni, ami a rajongók többségének tetszik, hatalmas feladat, hiszen mindenki változik - nemcsak ő, hanem a közönség is.
Magdi 2016 óta minden évben duplán megtölti a Papp László Sportarénát sok jó emberrel. Az első ilyen alkalomról nincsenek személyes emlékeim. Illetve mégis - otthon itattam az egereket, mert nem mehettem el. Én, aki a Megasztár óta követem őt, kihagytam egy ilyen mérföldkövet. De hát, egyszer fent, egyszer lent. Azóta viszont bepótoltam a lemaradásomat, úgyhogy panaszra nincs okom. Na, de térjünk rá az idei Arénára! Koncertmámorban úszva próbálom átadni az élményt.
Az ünnepi estét a Megasztár tavalyi versenyzői nyitották. Dénes Dávid, Tóth Abigél, Gudics Máté, Balogh Rebeka Valéria és Orbán Rudolf szórakoztatta a nagyérdeműt Magdi koncertje előtt. Jobb bemelegítést nem is kaphattunk volna, mindegyik énekes bebizonyította, hogy igazán színpadra termett. Miután az énekespalánták elhagyták a színpadot, pár percre elcsendesedett a terem.
Showtime
A várakozás vibrálása ott volt minden lélegzetvételben. A zenészek a színpadon termettek, már csak a főszereplő hiányzott. A fények csillagtengerré alakultak. Megszólalt a zongora, és végül minden összeért, minden eggyé vált, mikor Magdi elkezdte énekelni a Nélküledet. Elszabadult az energia. A főhősnő a közönségből sétált fel a színpadra, amire senki sem számított, a tekintetek mindenfelé pásztáztak – vajon honnan jön a Hang?
Magdi egy maszkban jelent meg, minek jelentése később tisztázódott a kíváncsi fejekben, a valaha írt egyik leggyönyörűbb szerelmes himnusz, az Egyszer felkonferálásakor.
„A nők nagyon sokszor maszkban járnak - vagy azért, mert félnek, vagy azért, mert el akarják rejteni az igazi érzéseiket, vagy egyszerűen csak úgy könnyebb. Én azt gondolom, teljesen mindegy, hogy egy nő milyen is - kicsit keményebb, férfiasabb vagy éppen nagyon-nagyon lágy, könnyedebb – akkor is a szíve mélyén az egyik legfontosabb dolog számára az, hogy ezen a világon legyen egyetlenegy ember, aki csak őt szeretné, vele szeretne megöregedni, ajtót csapkodni, jól összeveszni, sírni, aztán nevetni, és egy igazán szép pulzáló életet élni, amiben minden megvan” – tette hozzá meghatódottan Magdi.
Hit, nőiség, anyaság, gyermekkor
Magdi lubickolt a színpadon, minden egyes pillanat az övé volt. A közönség minden tagja felült vele a hullámvasútra, voltak mélységek és magasságok - sírás és nevetés is. Nemcsak énekelt, hanem mesélt is – igazán közel engedte magához a közönséget.
Hallhattuk az örök klasszikusokat, mert ugyebár nincs koncert Szerelem, Április és Tejút nélkül sem. Felcsendült a pár hete megjelent Tempera című lemezéről három új dal – a Fák alatt, a Kéz a kézben és A senki lánya is. Kiderült, hogy az utóbbi szerzeményt egykori osztálytársa inspirálta, akit sokat bántottak.
Három meglepetés duett is elhangzott – a friss MajdNem című dal Závodi Gáborral, a Gábriel Dénes Dáviddal karöltve, illetve a zárónóta, a Highway to Hell a tavalyi Megasztár győztesével, Gudics Mátéval.
A közönség minden tagja világító karkötők segítségével apró csillaggá változott Magdi karrierjének egén, ami gyönyörű látványt tárt az izgatott szemek elé a csordultig megtelt Arénában. Az estét artisták is színesítették, akik varázslatos látványt nyújtottak a levegőben táncolva.
A vizuális élmény megálmodásakor Magdi a mesterséges intelligenciát is segítségül hívta, hogy a kivetítőn keresztül megmutassa a közönségnek, milyen képek jelennek meg a fejében egy-egy nóta születésekor. Az este főként a nőkről szólt, arról az erőről, az energiáról, ami minden nőben benne van már abban a pillanatban, ahogy megszületik.
A koncert egy szempillantás alatt véget ért, nem azért, mert rövid volt, hanem, mert jó társaságban repül az idő. Magdi rendkívüli energiáinak köszönhetően senki sem távozott üres lélekkel. Aki ott volt, érti, aki nem, nagyon sajnálhatja.
Hajnali 1 órakor a vonatállomáson megfagyva azon méláztam, megéri-e egy koncert miatt ennyire nagyon fázni. Aztán rájöttem - ha a lélek így feltöltődik melegséggel, a zene iránti hála kiütéses győzelemmel nyer a téli cidri ellen.
fotó: Rosta Márk
