Mily különleges ez az élet: a kiszámíthatatlansága teszi épp kivételessé. Sokszor a legapróbb pillanatok, a váratlan, semmiségnek tűnő történések által válik egyedivé.
Egy törékeny halandó tette formálja a benne rejlő momentumokat halhatatlanná. Egy apró szó. Egy gesztus. Egy régóta dédelgetett álom, egy vágy beteljesedése. Amikor egy magasztos, gigantikus, megsemmisíthetetlennek tűnő bárka orránál álldogálsz, és a naplemente fényeiben tündökölsz, még az is megfordulhat a fejedben, hogy az örökkévalóság igen is létezik. A világ határain is túlnyúló óceán karjaiban megízlelheted a szabadság ízét. Az idő – megáll.
Kacér mosolyodról készülhet festmény. Egy négykerekűbe rejtett, titokzatos világban meghitt másodperceket élhetsz át. Egy jeges csoda megváltoztathatja az életedet. El is veheti, ha úgy akarja.
Természetesen Jack és Rose történetéről van szó, a híres-neves Titanicról, amely rövid időre Pozsony városába költözött, hogy ámulatba ejtse a kíváncsiskodókat.
Az Eötvös Utcai Alapiskola diákjai március utolsó szerdáján izgalmas látogatást tettek az elsüllyeszthetetlennek vélt hajó expoján, ahol lehetőségük volt megcsodálni a leghíresebb óceánjáró egyes darabjait. A kiállítás során a gyerekek közelebbről is megismerkedhettek a csónaknak nem igen nevezhető monstrum történetével, és betekintést nyerhettek az akkor használt technikai újításokba, valamint a Titanic életét és tragédiáját körülvevő legendákba.
A hajó egyes tárgyai, mint például a személyes relikviák és a korabeli bútorok, igazi időutazás élményét nyújtották a számukra. A múlt egy pillanata tárult a szemük elé, ahol Jack Thayer, az első osztály egyik utasának társaságában kémlelhették az égboltot:
„Nem volt ott semmiféle hold, még sosem láttam ilyen ragyogónak a csillagokat. Úgy tűnt, egyenest az égből jönnek. Csillogtak, akár a gyémántok. Egy éjszaka, mely során az ember mérhetetlen boldogságot érez, hogy élhet.“
Történetek elevenedtek fel azon a bizonyos napon, szomorú, de igaz históriák. Képekkel a túlélőkről, tárgyakkal, melyeket az eltűntek hagytak maguk után. Pedig ők csak a szikrázó égitesteket szerették volna megcsodálni.
Jéghegy előttünk, halálhörgés és sikoltozás alattunk, a titokzatos óceán birodalmából.
fotó: Freepik, Wikipédia, Kiss Barbara
