A régi idők dalait én már csak hírből ismerem. Azokat az éveket, amikor a titkár beült az autóba, feltankolta rendesen, egy méretes, tömött borítékot helyezett az anyósülésre, és az előző este fejben megrajzolt térképet követve nyakába vette a járását. Két célja volt: a látogatás és a boríték tartalmának fogyasztása. Azt is hallottam a régi idők régi dalaiban, hogy voltak évek, amikor teljesen kiürült az a boríték, egyetlen nap leforgása alatt. Mert akkoriban öröm- és élményszámba ment a közösségi lét, a nagy találkozások, melyek néha bizony csak évente történtek. Minden évben ugyanakkor, ugyanott, ugyanolyan remek hangulatban. A összejöttek sokáig szorongatták egymás kezét, lapogatták a vállakat, meséltek és meséltettek. Ajándékba kapták a lehetőséget, a vidámságot, a közös éneklést, akár táncokat is. Erről szólt régen, a régi dalokban a Csemadok-ünnep, a Járási Dal- és Táncünnepély.
Miről olvashatnak a cikkben?
Arról, hogy miért nem csak hangulatriport lett ez az írás
Küldetés és feladatok
Kell, hogy legyen ok és kedv az ünneplésre
Arról, hogy miért nem csak hangulatriport lett ez az írás
„Tudtam volna még hosszú perceken keresztül is beszélni. Elmondhattam volna akár sok lehangoló dolgot, mert hogy vannak. De most nem ez a lényeg. Nem a területi választmány elnökének gondolatai miatt gyűltek itt össze az emberek, és nem is azért, hogy kedvezőtlen hírekkel meg tényekkel szembesüljenek. Találkozni jöttek, együtt lenni. Mind, akik ma itt vannak, szeretnek közösségben lenni, szeretnek évről évre visszatérni ide, Kolozsnémára, leülni a padokra a gesztenyefa meg a diófa árnyékába. Szeretnek kiállni a színpadra, bemutatni a tudományukat, és örülni meg tapsolni másoknak. Ez a Csemadok-ünnep lényege”
– a Csemadok Komáromi Területi Választmányának újonnan megválasztott elnökével, a Martosról származó néptáncossal, Erdélyi Zoltánnal egy ponyvasátor árnyékában beszélgettünk, és legeltettük szemünket a színpadon és az egyre inkább megtelő nézőtéren egyaránt. Régen, a bevezetőmben írt régi dalok egyikében ez a színtér nem lett volna elegendő. A pár pad már a kezdés előtt megtelt volna, sok-sok pót-ülőalkalmatosságot kellett volna a helyszínre szállítani, és minden bizonnyal nem a kora délutáni órákban voltak a régi kezdések, hanem már délelőtt, hogy minden csoportnak jusson pár perc, értékes én-idő a színpadon. Nem kesergés ez részemről, csupán nosztalgia. Mint a retró filmek, melyek elérhetően az interneten, amelyek segítenek visszarepülni a régi idők Balatonjára meg Budapestjére.
De ezt a cikket mégsem a nosztalgiázás hívta életre, hanem néhány kérdés, melyekre hiába keresem, nem találom a választ. Mindazok, akiket egy kicsit jobban érdekel a Csemadok, az ott tevékenykedő önkéntesek, a programok, események, akciók, melyeket kitalálnak, megszerveznek, pompásan lebonyolítanak, a közösségi oldalakon is kapcsolatban állnak egymással, figyelik egymás mindennapjainak alakulását, és bizony egymástól értesülnek belsőbb hírekről, történésekről. Jobb esetben üzenetváltás során, melyet megelőz a kedves érdeklődés hogylétről, beszámoló a kora múlt élményeiről. Rosszabb esetben a hírek kommentek formájában ütköznek az ember szemébe, figyelmébe.
Mindazok előtt, akiket egy kicsit jobban érdekel a Csemadok, nem titok, hogy országos szinten problémák vannak. Szinte már nem telik el nap, hogy ne lenne adok-kapok, hogy ne merülne fel sok kérdőjellel és felkiáltójellel az alapszabály emlegetése, az egymásra mutogatás, esetleges bántó szavak. Újságíróként nem tisztem az ítélet, de munkám és kötelességem a kérdezés. Miért kell a feszültség? Akik ezt keltik és gerjesztik, miért feledkeznek el a Csemadok küldetéséről? Miért feledkeznek el arról, milyen irányvonalak mellett kell, hogy működjön ez a szervezet? Mi hajtja előre azokat, akik nem engednek a negyvennyolcból? Akik foggal és körömmel, tűzzel és vassal ragaszkodnak a hatalomhoz: mit jelent valóságban nekik a Csemadok? És vajon hogyan legyen ilyen – manapság már fehér abroszos terítéken kínált – viszályos helyzet jó táptalaja a küldetést felvállaló és tovább örökítő ifjúság kinevelésének, ami a Csemadok megmaradásának a kulcsa?
Küldetés és feladatok
Mint már említettem, koromból kifolyólag a régi idők régi dalait én már csak hírből ismerem. Így aztán végeztem egy kis kutatómunkát, hogy átlássam és érthetően közvetíteni tudjam a Csemadok létrejöttének okait és céljait, valamint a szervezet küldetését, melyet akár nap mint nap tapasztalhat az egyszeri halandó, ha belép települése Csemadok irodájába, és körbetekint az ott szorgoskodókon. Mert – elsősorban is tisztázandó! – sosem a lábától vagy törzsétől bűzlik a hal! Az alapszabály szerint megválasztott alapszervezetek, területi választmányok munkája és odaadása minden kritikán felüli: önkéntes alapon, saját meggyőződésből tevékenykednek, saját szabadidejüket feláldozva, közösségük szeretetét használva mozgatórugóként. Ahogyan – mint kutatásaimból kiderült – csinálták ugyanezt nagy elődeik, évekkel, évtizedekkel ezelőtt, s azok is, akik immáron 76 éve létrehozták ezt az országos szervezetet.
A Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) 1949. március 5-én jött létre, az akkori Csehszlovákiában. Létrejöttének több oka is volt: a magyar kisebbség kulturális és nyelvi jogainak rendezése, a magyar nyelv és kultúra ápolása, illetve – ne feledjük a kort, amelyről beszélünk – a kommunista rendszer egyfajta kontrollt kívánt tartani a szlovákiai magyarok felett, illetve ideológiailag is formálni kívánta őket. Lényegében azonban a Csemadok leginkább a Csehszlovákiában kisebbségként élő magyar közösség kulturális és közösségi életét szervezte meg, külön hangsúlyt fektetve a hagyományok megtartására, tovább örökítésére. Létrejötte szükségszerű volt, és néhány éven belül bebizonyosodott, hogy léte létfontosságúvá lett.
A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok célja – az alapszabály értelmében –, hogy elősegítse a magyar nyelvű kultúrát, művészetet, tudományt és oktatást a szlovákiai magyarság körében, valamint, hogy tömörítse mindazokat, akik munkájukkal vagy anyagilag támogatják a szlovákiai magyar kulturális életet. A szervezet feladatai pedig:
a tagság építése, a közösségi élet feltételeinek biztosítása
a tagság szellemi-kulturális fejlődésének segítése
gyermekek és ifjúság kulturális nevelése
rendezvények szervezése
a helyi és regionális kultúra fejlődésének támogatása, módszertani segítségnyújtás
országos kulturális programok és versenyek szervezése
magyar vonatkozású történelmi és kulturális örökség felkutatása és gondozása
tudományos kutatások, népszerűsítés, turisztikai, publikációs és oktatási tevékenységek szervezése
Az én értelmezésemben az alapszabály egy olyan dokumentum, ami meghatározza egy szervezet működését, és a szervezeten belül tevékenykedők munkáját. Mindenkinek tartania kell magát a korábban lefektetett irányvonalakhoz. De vajon tényleg így van? Vajon a Csemadokon belül mindenki a szervezet céljait, küldetését tartja-e legfontosabbnak?
Kell, hogy legyen ok és kedv az ünneplésre
„Ez a fontos a Csemadokban: – helyi és járási szinteken egyaránt – a közösség építése, egymás megismerése, összekovácsolás és programok szervezése. Az elkezdett munkát tovább kell vinnünk, egymást erősítve, és igyekeznünk kell bevonni a fiatalokat is minden szinten. Igaz, hogy önkéntes alapon működő szervezet vagyunk, de meg kell tartanunk magyarságunkat, kultúránkat, identitásunkat, iskoláinkat, hiszen jövő csak ott van, ahol iskola és óvoda is van. A Csemadok él, és továbbra is élni fog!”
– köszöntötte Erdélyi Zoltán, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke a 62. Járási Dal- és Táncünnepély kolozsnémai résztvevőit. A program – szokásosan – idén is gazdag és színes volt. Bár a kultúr- és hagyományőrző csoportok fellépése, seregszemléje csupán délután kettőkor kezdődött, voltak programpontok, melyek már korábban is várták az érdeklődőket. A gyerekeket foglalkozások csábították, a járási vadásztársaságok pedig már jóval korábban alágyújtottak bográcsaiknak, hogy aztán elkápráztassák a zsűrit és a vadhúsra éhes közönséget főzőtudományuk legjavával. Idén a legfényesebb serleget az ekeli vadászok bográcsosa érdemelte ki: ízorgiával lepve meg a kóstolgatókat.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével és igényes műsorával a csicsói Caritas Éneklőcsoport, a naszvadi Vándor Citerazenekar, a Czafrangó Sylvia Magán Művészeti Alapiskola diákjai, a lakszakállasi Jácint Népdalkör, az ógyallai VeszTa Retro Duó és a Harmónia – Ógyallai Irodalmi- és Daloskör, a kolozsnémai Csillag Mazsorettcsoport, a gútai Kikelet Néptánccsoport, az ímelyi Fagyöngy Vegyes Éneklőcsoport, a Győrben alakult Ritmic Team, melyet immár két kolozsnémai ifjú hölgy is erősít, illetve musical összeállítással érkezett a dunaradványi MAGok csoport.
A tombolahúzás előtt a gyermekek kedvenc duettje, a Glamour Zenekar adott interaktív koncertet, majd a kilencvenes évek egyik sztárbandája, a Happy Gang frontembere, Cory lépett fel. A program szerint W. Renatoo rapper műsora zárta az ünnepélyt, ám ezt már az egyre inkább gyülekező sötét felhők, és az időjárás-jelentő oldal zivatar-figyelmeztetése miatt nem vártam meg. A Kisebbségi Kulturális Alap által támogatott rendezvényen idén is lehetőség nyílt hajókázni a Dunán: Kolozsnéma és Gönyű között ingázott a járat, illetve retró motoros és autós találkozó is csábította a gépek szerelmeseit.
A kolozsnémai 62. Járási Dal- és Táncünnepély megmutatta és bebizonyította, hogy a Csemadoknak van jelene. S jövője is lesz, ha olyan emberek alkotják majd a szervezet magját, törzsét, vezetését, akik a köz szolgálata mellett törnek pálcát, és Szalay Rozália, Kolozsnéma polgármester asszonyának szavaival élve: akik nap mint nap megküzdenek a felvidéki magyarság megmaradásáért. Az alapszabály adott, a célok, küldetések világosak, az irányt meghatározták. Vajon képes-e rá ez a nagy múltú és szép jövőre szánt országos szervezet, hogy a mindenkori jövő generációi számára is alternatíva legyen?
fotó: Kalmár Csaba
