A fának lelke van. Még akkor is él, lélegzik, mozog és formálódik, amikor rég lesújtott már gyökerekkel a földbe kapaszkodó testére a balta, a fatelep monumentális fűrésze, és lett belőle „csupán” anyag, további felhasználásra. Mégis mennyire más, mint más matériák: a kő, a fém, az agyag. Azok élettelenségét mozdulatlanság, a sosem múló pillanat változatlansága jellemzi. Nem úgy a fa! A fától szélesebb, kedvesebb lesz a belefaragott mosoly. Szúrósabb az összenőtt, sűrű szemöldökök alól meredő tekintet, és angyalibb az égnek fordított orca. Élettel, lélekkel és illattal tölti meg mindazt, amit értő, művészi kezek vésnek bele. Egyszer azt mondta nekem egy fafaragó, hogy mindig az anyag dönti el, kinek az arcát mutatja majd meg. Mayer István egy hatalmas, szerető család tagjait állította körbe Komáromban, a Tiszti pavilon hatalmas gesztenyefáinak árnyékában.
„A táncházmozgalom nagy egyéniségei” címmel igazán különleges portré-dombormű kiállítás várta a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozóra érkezőket. Mayer István, Balaton-felvidéki szobrászművész, fafaragó és kályhamester lélekkel és érzelmekkel körített, fába vésett arcaiból a Regionális Művelődési Központ komáromi irodája rendezett tárlatot.
„A művész érzékenyen örökíti meg azokat a személyiségeket, akik munkásságukkal, elhivatottságukkal és egész életükön át végzett tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak a hagyományos népi kultúra, zene és tánc megőrzéséhez és fejlődéséhez. A domborművek egyedi művészeti látásmóddal mutatják be azon alkotók és folkloristák arcvonásait, akik a táncházmozgalom megszületésénél és kibontakozásánál meghatározó szerepet játszottak, és akiknek öröksége ma is inspirálja a folklórkedvelők új generációit”
– olvasható a Regművközpont közleményében. A kiállításon helyet kapott Mária Magdolna tündéri arca is: a portréját tartó festőállvány épp a Táncháztalálkozó vásárosai felé volt fordítva – elnézvén az arcot igencsak tetszhetett neki a színes, népi motívumokban gazdag ruhák, cipész által talpalt néptáncos cipők és bőrből meg kövekből készült ékszerek szemet kápráztató kavalkádja. Rajta kívül megjelent Szomjas György is, volt betyár és a hangszerüket szerelemmel szerető népzenészek fába vésett vonásai.
Mayer István munkássága több művészeti ágat is összekapcsol: szobrászat, kerámia, hangszerkészítés – kifejezetten keresettek az általa alkotott nádfurulyák és nyenyerék (tekerőlant) és népi iparművészet. 2021-ben megkapta a Népművészet Mestere díjat. A Táncháztalálkozón installált kiállítása ugyan csak egy napig volt látható, azonban a művésznek több magyarországi múzeum és galéria is őrzi alkotásait.
fotó: Kalmár Csaba
