Az a baj, hogy tudom, hogy sok mozgásérzékelő van a múzeumban. Meg azt is tudom, hogy a riasztó visítása szinte elviselhetetlen. Sőt azt is, hogy a szervek nagyon gyorsan a helyszínre érnének, ha megkapnák a jelzést, hogy valami turpisság történhet a Zichy-palotában. Azt pedig elképzelni sem tudom, hogyan magyaráztam volna meg előbb a rendőröknek, később a múzeum igazgatójának, aztán a családomnak, barátaimnak, kollégáknak, hogy mit csináltam én éjnek évadján a kiállítótérben. Igen, csak ez tartott vissza, hogy ne bújjak el a színfalak mögött. Pedig ha megtehettem volna, újra gyermekké válok!
A látogatók méltó és stílusos fogadtatása a Zichy-palotában
fotó: a szerző
Lehet, megérne egy misét kideríteni, hány valaha volt gyermek választotta az építőjáték szenvedélyétől ittasan majdani szakmájául a lakatosságot vagy a tervezőmérnöki hivatást. Esetleg lett belőle gépész vagy gépkezelő, vasutas netán vurstlis.
Sipos Anna néprajzos, a Merkur kiállítás kurátora. Háttérben az óriáskerék Merkur-módra
fotó: a szerző
Sokan a minden korban népszerű Lego játék testvérének tartják a cseh Merkurt. Azoknak, akik eddig nem találkoztak volna még e legendás alkotójátékkal, elmondom, hogy alapját különböző méretű, lyukakkal ellátott apró fémdarabok képezik. Ezekbe csavarokat lehet rakni, és így a Merkurból szinte bármilyen forma, alakzat megépíthető.
Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója a legkorábban gyártott Merkur játékot csodálja
fotó: a szerző
Az építőjáték története több, mint száz évvel ezelőtt kezdődött egy cseh kisvárosban, Police nad Metujíben. Jaroslav Vancl 1920-ban megalapította az Inventor nevű céget, ami gyereknek készített építőjátékot. Öt évvel később új szerkezeti rendszert vezettek be, a máig is ismert és keresett Merkur néven. Az egyik fő különbség, hogy az Inventor még egyszerű fémszínű volt, a Merkurt viszont már autólakkal színesítették.
Paterka Pál, a Duna Menti Múzeum igazgatója a csodák birodalmában köszöntötte a látogatókat
fotó: a szerző
És, hogy miért akartam volna bezárkózni egy éjszakára a múzeumba? Miért kockáztattam volna a hatósági eljárást, a sötét tekinteteket, az ujjal mutogatást? Az írásomhoz mellékelt képek tulajdonképpen magukért beszélnek, de azért engedjenek meg néhány benyomást. Eszembe jutott a régi családi film, amiben a kölykök összementek. Ej, de szerettem volna beleesni a lézer zsugorító sugarába! Beültem volna a színes fém autókba, vonatot vezettem volna. Repkedtem volna repülőkkel és helikopterrel is. Darus is lettem volna, sőt bevállaltam volna a szédelgést az eszeveszett körhintán!
A fal legérdekesebb képe a felhívás, melyen keresik a játék dobozán látható kisfiút
fotó: a szerző
A múzeumban kiállított játékok Martin Stupňánek magángyűjteményét képezik, aki 2021-ben Stupaván hozott létre egy Merkur Múzeumot. A Zichy-palotában megtekinthető tárlat összeállítása Sipos Anna néprajzos munkáját és szenvedélyét dicséri, aki a kiállítás kurátora is egyben.
Az Éden ringlispíl mozgásba is lendült
fotó: a szerző
A kiállításmegnyitón Paterka Pál, az intézmény igazgatója emlékeztetett, hogy a múzeum az emberekért van, akik egy pillanat erejéig levetkezik magukról a hétköznapok búját, bánatát. Helyette belépnek a csodák birodalmába, mely ez esetben a játékok birodalma. Az igazgató élménydús nosztalgiázást kívánt ebben a csodavilágban, az építőjátékok, azon belül is a Merkur szerelmeseinek.
Merkur volt, van, lesz
fotó: a szerző
Nekem gyermekkoromban nem volt Merkurom, Legoból is csak egy doboznyi akadt. De azt is mennyire szerettem! A Duna Menti Múzeum kiállításán bizonyos játékok megérinthetőek, kipróbálhatóak, ám építeni nem lehet. Bár, ki tudja, lehet, hogy egyszer majd lesz egy ilyen múzeumpedagógiai foglalkozás is. Sorban állnék!
fotó: a szerző
