„Te földi prücsök, mit keresel itt! Ne állj az utamba, mert menten kettéharaplak!” – fogadott egy kissé reszelős, nagyon ordító hang, amikor beléptem a Marianum Egyházi Iskolaközpont egyik melléképületébe. Oda, ahol a Jókai Napok színjátszófesztivál ideje alatt az Orwell-féle Állatfarm feldolgozást előadó, állatoknak öltözött diákok vonultak vissza, ha épp nem voltak színen. Kicsit meg is torpantam, óvatosan a hátam mögé lesve, hátha van még ott valaki, akivel osztozhatok a kettéharapás megtiszteltetésében. Jelentem: egyedül voltam. Merev arccal és ide-oda járó tekintettel figyeltem, ahogy egy háromfejű sárkány közeledik felém, állkapcsait csattogtatva.
Hét gyermek kellett a félelmes sárkány mozgatáságoz
fotó: a szerző
Nem kellett azonban semmitől sem tartanom, mert ugyan a hátam fedezék nélkül maradt, előttem azonban ott strázsált Sárkányölő Sebestyén egy akkora karddal, mely majdnem nagyobb volt, mint maga, a táltos fiú. Hogyan lett táltossá? A válaszhoz ugranunk kell egy generációt hátra. Sebestyén édesapja révész volt. Nem örök életében! Hárman voltak testvérek, élték a maguk életét, amitől egy kicsit többet szerettek volna. Egyszer találkoztak egy csodatévő királlyal. Talán jobb lenne, ha úgy írnám, Királlyal, esetleg csupa nagybetűvel: KIRÁLLYAL. Mert csak földi, halandó képe volt ez a megtestesült Istennek.
Écsi Gyöngyi a gyógyító hangszereit is elhozta
fotó: a szerző
Az első fiú juhász szeretett volna lenni. Fogadkozott, ha teljesülne a kívánsága, mindig adna ingyen juhot a rászorulónak. A másik szőlőgazdaságra vágyott. Ha megkaphatná, osztogatná boldogan a szőlejét. A harmadik révész akart lenni, aki a rászorulót ingyen vinné át a folyón.
A Mesebábos táborban a bárányok sem hallgattak
fotó: a szerző
A király teljesítette mindhármójuk kérését, ám aztán próbára tette őket. De hiába kért, nem kapott birkát. A szőlősgazdával ugyanígy járt: nem adott neki semmit. Csak a legkisebb tartotta a szavát, aki révész akart lenni. Megbecsülte hát a révészt, akinek, amikor a jó döntés a szívébe fészkelte magát, megszületett a fia, Sebestyén. A király táltossá varázsolta, aki megküzd minden ellenséggel, és győzedelmeskedik.
"Síppal, dobbal, nádi hegedűvel" maguknak szolgáltatták a zenét
fotó: a szerző
Negyedik alkalommal rendezte meg a Regionális Művelődési Központ komáromi irodája a Mesebábos tábort, melynek rendezője és koordinátora idén is Écsi Gyöngyi volt. A Kultminor, Nyitra megye önkormányzata, valamit a Marianum Egyházi Iskolaközpont által támogatott kreatív táborban idén tizennégy gyermek csillogtatta meg fantáziája akár legélénkebb színeit is. Minden évben egy mesetémát dolgoznak fel, idén az ősi, mondhatni istenes népmesére, a Sárkányölő Sebestyénre esett a választás.
Duba Zsófi mindig talált javítani vagy csinosítani valót a hatalmas sárkányon
fotó: a szerzőe
„Nagyon izgalmas ez a tábor, mert mindenki játszik mindent. Hétfőn drámailag összeraktuk a darabot, és elkezdtük készíteni a bábokat, díszleteket, kellékeket. Rengeteget zenéltünk, beszélgettünk. Leültünk, és kitárgyaltuk a szereplőket. Mindenkihez gyűjtöttünk tulajdonságokat, hogy minél jobban meg tudjuk fogni a karaktert. Sok hangszert hoztam magammal, sokan most találkoztak először egyes darabokkal. A gyerekek nagyon lelkesek, ötletelnek, javasolnak! Csoda és áldás kell, hogy minden jól sikerüljön. Meg a gyerekek hozzáállása. És Himpán Terike, a komáromi Regionális Művelődési Központ munkatársa, aki a tábor ötletgazdája. És Duba Zsófi, párkányi pedagógus kézügyessége és segítsége. Idén a tábor mottója: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó!”
Örömkör örömzenével
fotó: a szerző
– mesélte Écsi Gyöngyi, büszkén tekintve a táborlakókra. Akik még a pihenésre szánt időt is munkálkodással töltötték. Hát hogyne: pénteken előadás volt! Eljátszották a táltos fiú bátor küzdelmét, visszavezetve szüleiket, nagyszüleiket, barátaikat is a mesék csodás világába.
fotó: a szerző
