A verseny címéről azonnal a kultikus Brian élete című Monty Python jut eszünkbe, amikor az ókori júdeai terrorszervezet vezetője, Reg (akinek fáj a háta) fel akarja tüzelni embereit a rómaiak ellen. Nem ér célt, éppen ellenkezőleg: a terroristák csupa jót említenek a megszállók tettei közül, bizony, mi minden fog hiányozni, ha a gyűlölt rómaiak eltűnnek Júdeából. Vajon a Habsburgokkal is el lehet játszani ugyanezt? Az osztrák ház tényleg nem más, mint „a sörrel koccintó kétfejű sasos szindikátus”, ahogy a Belgától hallhatjuk? Megállja-e a helyét a „kuruckodás”, ha mindent, amit a Habsburgok honosítottak meg, csupa rossz ránk nézve?
Nyilván a versenynek is volt olyan célja, hogy árnyaltabban lássuk a majdnem 500 éve magyar és cseh trónra került Habsburgok tevékenységét. Az EKKE, vagyis az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem már másfél évtizede írja ki történelemversenyeit, idén is 50 csapat versenyzett azért, hogy a döntőbe kerüljön. Iskolánkat, a komáromi Selye János Gimnáziumot két csapat képviselte az első három fordulóban, amelyet a világhálón kellett megoldani. Kis Lili, Magyarics Amina és Sebestyén Sára triója is bejutott a legjobb nyolcba, de az ő pechjük az volt, hogy Petheő Balázs, Szabó Benedek és Vörös Anna még előbbre jutott, és a verseny farkastörvényei alapján egy iskolát csupán egy csapat képviselhetett a döntőben.
Ennek köszönhetően a Habsburgok 20. századi történelmével Balázs, Benedek és Anna foglalkozott behatóbban, és olyannyira elmélyültek a királykérdésben, hogy akár tanácsadóként is el tudnának helyezkedni egy legitimista vagy egy szabad királyválasztó párt soraiban. Nem túlzok: a szóbeli feladatok éppen arról szóltak, hogy a csapatoknak vagy az egyik, vagy a másik oldalt kellett képviselnie. Az írásbeli feladatok is a Habsburg család múlt századi hányattatásairól szólt, és örömünkre a Selyés diákok nagyon jól helyt álltak.
Mivel Eger nem Komárom szomszédságában van, úgy döntöttünk, hogy még a verseny előtti napon elindulunk Egerbe, ahol egy kellemes tavaszi sétát is tettünk az esti fényekben. Szerencsére, másnap, a verseny után is jutott időnk egy napfényes sétára. A város magával ragadta a csapatot, biztos ez is közrejátszott abban, hogy magabiztos versenyzéssel végeztek a második helyen, maguk mögé utasítva az összes anyaországi csapatot – egy kivételével. És hogy árnyaltabb képet kaptunk-e a Habsburgokról? Biztos, hiszen egyéni sorsokba volt alkalmunk belelátni, IV. Károly, Zita királyné és Ottó sokkal közelebb került hozzánk, mint amit a tankönyvek meg a felszínes köztudat kínálni képes.
Meggyőződésem, hogy diákjaink egy jelenkori Regnek (akinek még mindig fáj a háta) biztos árnyaltabban mutatnák be, mit is adtak nekünk a Habsburgok. Igen, voltak kellemetlen és kínos afférok az elmúlt ötszáz év alatt, de biztos, hogy sok hasznos dolgot is köszönhetünk nekik. Érdemes átgondolni.
Elek József, történelemtanár
fotó: SJG
