Hamarosan felkerül a komáromi Tátra Mozi egyik fotelsorára Benkő Géza neve. A színművész, aki 1969-ben a Tőketerebesi járásban található Kiskövesden született, meghatározó alakja és karaktere volt a Komáromi Jókai Színháznak. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha drámaszerető társasággal ülnénk le esti italozásra, beszélgetésre, egymást túllicitálva tudnánk sorolni, kinek, melyik színdarab volt a kedvence, melyben nagyot vagy még nagyobbat alakított a színész, aki rendezőként és dramaturgként is ismertté tette a nevét. Jómagam A tizedes meg a többiek előadás mellett törnék pálcát, győzködve a többieket, hogy alakítása még Sinkovics Imréénél is meghatározóbb volt. Bár, ha jobban belegondolok, győzködésre nem is lenne semmi szükség: akik ismertük és szerettük Benkő Gézát, eleve óriásként tekintünk rá. Váratlanul távozott e földi paradicsomból, máig betöltetlen űrt hagyva maga után. A kilenc éve elhunyt színész idén lenne 57 éves. Hétfőn rá emlékezett Komárom: a Tátra Mozi előtt ő kapta – posztumusz – a Komárom Csillaga Díjat.
Keszegh Béla, Komárom polgármestere köszöntötte a mozi előtt összegyűlteket, és emlékeztetett, sorozatban már hatodik alkalommal avat a város mozicsillagot.
„Célunk ezzel a kezdeményezéssel az volt, hogy maradandót hozzunk létre, és bemutassuk a lakosságnak és a városunkba érkezőknek mindazokat a hírességeket, akik kötődnek Komáromhoz, akikre méltán lehetünk büszkék. Erős a sor, amelyen most végignézhetünk, biztató és lélekmelengető a tudat, hogy folytatni tudjuk a díjak odaítélését.”
Komárom város első embere Benkő Géza sajátos, ám rendkívül megkapó humoráról is megemlékezett, majd átadta a szót Tóth Attilának, a Komáromi Jókai Színház egykori színészének, Benkő Géza volt kollégájának, jó barátjának, aki – értesüléseink szerint – Svédországból érkezett most a Duna-parti városba.
„Benkő Géza volt a legműveltebb barát, a szóviccbűnözés pápája”
– kezdte Tati (a színházban így nevezték a társulati tagok) a Gézára való megemlékezést. Beszéde költeménnyel ért fel, humora közelítette Benkőét. Nem véletlenül. Akik annak idején rendszeres látogatói voltak a Komáromi Jókai Színháznak, gyakran láthatták együtt a színpadon Gézát és Attilát, a bennfentesek pedig elcsíphették őket a teátrum belső büféjében is. Tóth Attila Molnár Ferenc Richárd kabátja című tárcájának tartalmáról mesélt az egybegyűlteknek. Lényege, hogy Pálffy Richárd úr a kabátját a Fészek klubban hagyja, el is feledkezik róla, életében már nem tér vissza érte. Egy este egy úr megkérdezi a pincért, nincs-e egy kabát vagy felöltő, melyet másnapig kölcsön adnának, mert zimankóssá vált az időjárás, míg odabent ücsörgött. Megkapja a Richárd kabátját, ami aztán visszakerül. Majd újra más és más vállán kalandozik szerte a fővárosban, más társaságokba kerül, másokkal találkozik, más élmények „szemtanújává” lesz.
„Jó kis metafora ez a kabát. Gondoljanak csak bele: sokkal kevesebb dolog hal meg vagy vész el az ember halálával, mint amennyi itt marad köztünk, és képes tovább élni, képes akár változtatni is a világon. Ha én ma betörök egy ablaküveget, az üvegesnek ki kell jönni, bekeres rajtam, jattot is kap, amiből talán hegedűt vesz a gyermekének, aki örömében sokat, nagyon sokat gyakorol, míg valamikor aztán virtuózzá válik. Tehát ha én betöröm az ablaküveget, lehet, teljesen megváltoztatom általa valaki másnak a sorsát. Géza e csillaggal most teljesen megváltoztatta a Föld felszínét. És visszatérve a kabátra: akik ismerték őt, pontosan tudják, amit én is, hogy Benkő Géza több gardróbnyi ruhaneműt hagyott ekképpen hátra! Gondoljunk hát szeretettel a színészre, ha már egyszer rá is lehet lépni! Te meg, Géza, mit akarsz még? Moziba ne vigyelek?”
– Tóth Attila baráti hangja perfomansszá vált, üzenete Benkő Géza emlékével karöltve lebegett az esemény résztvevői között. A Tátra Moziban kis fogadás várta a közönséget, majd levetítették Molnár Csaba komáromi filmrendező alkotását, az Egy rendes ember című kisjátékfilmet, melyben Benkő Géza is szerepelt.
fotó: Kalmár Csaba
