Legelső Csemadok-élményem a komáromi alapszervezethez kötődik, szorosabban pedig annak elnökéhez, Stubendek Lászlóhoz. A mindig aktív, mindig ötletelő kultúrmenedzser tavaly Csemadok Életmű Díjat kapott – a 75 éves szervezet ezzel ismerte el munkáját, örökmozgó, fáradhatatlan személyiségét. S hogy miről szólt a hozzá kapcsolódó legelső Csemadok-élményem? Egyetlen szava. Aki ismeri Lacit, aki találkozott, beszélt már vele, tudja, hogy nemcsak a szája, nemcsak a nyelve kommunikál. Beszélnek a szemei, az egész arca, minden mimikája. A mosolya vagy akár a kacagása is. Volt nekünk annak idején, a kétezres évek elején egy maroknyi csapatunk, akikben forrt valami, ami kitörni készült: fiatalok voltunk, néhányunknak még ott volt a tojáshéj a hátsó felén. Koncerteket akartunk szervezni, előadásokat, táncházakat, összejöveteleket. Felnéztünk a Csemadokra, hiszen ott állandó zsongás volt, mindig történt valami. Laci közénk állt, és csak annyit mondott: csináljátok! Aztán mér megkérdezte, mire lenne szükségünk, és őszintén örült, hogy frissül a vér a komáromi berkekben.
Ennek idestova több mint húsz éve. Sok víz lefolyt a Dunán, sok minden megváltozott. Mi már nem frissítenénk a vért, maximum az állóvíz felkavarására lennénk elegendőek. 75 évvel ezelőtt más volt a társadalmi berendezkedés, más elvárások, más lehetőségek voltak. Mások voltak az emberek: más okozott örömet, bánatot, másként nézett ki a szenvedély, a tettrekészség. Más volt fiatalnak, középkorúnak, idősnek lenni. Teljesen összehasonlíthatatlan az az időszak a mai korral. Ám ennek is meg kell felelni, sőt: meglehet, hogy a jelenlegi nagy-nagy szabadság, ami a társadalmi berendezkedést, a közéletet illeti, keményebb, húzósabb gondolatokat, terveket, lépéseket igényel. Mit hoz a jövő? Mekkora esélyei vannak a Csemadoknak 2025-ben, illetve az azt követő időszakokban? Mi a jó út, jó irány? Mennyire kell, érdemes ragaszkodni a régi, jól bevált szokásokhoz, mennyire van szükség innovációra? A szlovákiai magyarság legnagyobb, legrégibb, legtöbb taggal rendelkező kulturális-közéleti szervezetének, a Csemadoknak egyik országos elnökjelöltjét, Petheő Attilát már meghallgattuk. Most Kiss Beátát, a Selye János Egyetem Neveléstudományi Tanszékének adjuntusát kérdezzük elképzeléseiről, terveiről, mint a Csemadok országos elnökjelöltjét.
Miről olvashatnak a cikkben?
Rendszerváltás a Csemadoknál?
Kiss Beáta országos elnökjelölt programja
Politizáljon-e a Csemadok?
Rendszerváltás a Csemadoknál?
Rögtön belevágok a közepébe: rendszerváltás! Facebook profilján elérhető egy videó, amelyben a Csemadokról, annak jövőjéről beszél, és elhangzik a rendszerváltás szó, mint megkerülhetetlenül szükséges folyamat. Mit ért e szervezetnél rendszerváltás alatt, illetve miért gondolja, hogy szükség van rá?
Rögtön a legelején leszögezném, hogy a 75 éve alakult Csemadok szerkezeti struktúráját már az alapítók nagyon jól kitalálták. Alapszervezetek, területi választmányok, országos elnökség, országos tanács. Évtizedek tapasztalatából tudhatjuk, hogy ez a hálózat nagyon jól, gyümölcsözően tud működni, prosperálva minden szinten. Mindenki tudja a dolgát, teszi a kötelességét. Viszont sok helyen észrevehető, hogy eluralkodtak bizonyos beidegződések, megszokások. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy egyes szerkezeti egységek nem haladnak a korral, nem felelnek meg az új kihívásoknak. Azt vallom, új életet kell vinni a megszokott struktúrákba! Újítani kell és frissíteni! Ez életbe vágó! 75 éve létrehozták a Csemadokot, megtöltötték gazdagon elképzelésekkel, tervekkel, tartalommal. Ezt a tartalmat kell visszahoznunk, az elkötelezettséget. Természetesen nem általánosítok! Tényként kezelem, hogy az alapszervezetek, a területi választmányok jogilag önállóak, viszont amellett sem mehetünk el, hogy minden egyes tájegység, társadalmi, gazdasági helyzet más-más helyzetet teremt: másként működik egy város, mint egy kisközség, és ez – természetesen – a Csemadokos munkában is megnyilvánul. Sokszor – meglepő módon – ahogyan a közmondás is tartja: teher alatt növekszik a pálma. Tehát sok olyan alapszervezet vagy területi választmány van, ahol egyébként nehéz anyagi körülményekkel kell számolniuk, esetleg szórványban vannak, mégis példás és lenyűgöző az aktivitásuk! Sajnos ez viszont ellenkező előjellel is elmondható olyan egységekről, amelyeknek nem különösebben kell küzdeniük a fennmaradásért – ezeken a helyeken gyakran tapasztalunk passzivitást. Visszatérve tehát a kérdéshez: hiszem, hogy rendszerváltozásra van szükség – felrázni az alvó egységeket, új életet vinni a Csemadok minden szintjére. Azon kell dolgoznunk, hogy mindenhol lendületes csapatmunka folyjon, hogy ne csak egy-két aktívabb tag vigye a hátán a szervezetet. A csoda bennünk van, csak ki kell aknázni! Mástól várni, hogy majd meglépi, megteremti: nem életrevaló!
Tavaly ünnepelte a Csemadok fennállásának 75. évfordulóját. Sok beszéd elhangzott ezzel kapcsolatban országszerte. De rendszerváltásról, újításról, új irányokról nem esett szó. Miért?
Való igaz: mögöttünk van 75 év. Nagy idő, rengeteg minden történ ezalatt. Nem mehetünk el mellette, nem zárhatjuk be egy szekrénybe. Leginkább azért nem, mert ekkora időnek hatalmas a tapasztalati háttere. Rengeteg minden történt, amit összegezni kell, amiből tanulni lehet. Levonni tanulságokat és következtetéseket. Hogy miért nem hangzottak el ezek a gondolatok az országos elnökség részéről? Nem tudom, de igazából csak a magam nevében nyilatkozhatom: én ezt már évek óta hangoztatom! 75 évesek vagyunk: ez predesztinál bennünket arra, hogy jogunk és kötelességünk itt lenni, megmaradni! Nap mint nap figyelnünk kell, elemezni és megérteni: mit és hogyan lehet jobban és még jobban csinálni. 2023-ban a Csemadok Lévai TV-val nagy fába vágtuk a fejszénket: felkerestük az alapszervezeteinket, egyfajta szóbeli kutatást végeztünk, hogy megtudjuk, miként működnek, milyen szükségleteik vannak, miben a legjobbak, mi szorul fejlesztésre. Aztán belevágtunk egy programba, amellyel – személyesen – semmilyen tapasztalatunk nem volt: felmenőágas kvízestet szerveztünk. Mondanom sem kell, mekkora öröm volt látni, mennyi fiatal jelentkezett! Vannak hát jó ötleteink, remek elgondolásaink. Csak élni kell velük, megvalósítani.
Jelenleg a Nyírágói Csemadok Alapszervezet elnöke, a Lévai Területi Választmány alelnöke, mindemellett évek óta az országos elnökség tagja, a diaszpóráért felelős. Jelen van tehát – mondhatni – az összes szervezeti szinten. Hogy látja, mi az, amiben leginkább szükség lenne a változásokra, változtatásokra?
Hadd említsek egy példát a saját házam tájáról. Az Országos Népművészeti Fesztiválnak Zselíz ad otthon. Emlékszem azokra az időkre, amikor tucatjával vásárolták a belépőket. Gyárak, üzemek megvették a dolgozóiknak, akik ezt valóban ajándékként kezelték, és örömmel keltek útra, érkeztek meg, voltak nagy találkozások, sok olyan, ami tényleg csak évente egyszer volt lehetséges, ott, Zselízen. Természetesen nem vagyok szentimentális, nem élek a múltban, nem képzelem, hogy azok az idők, azoknak az időknek a lehetőségei visszatérhetnek. De olyan gazdag kulturális, művészeti vagyonnal rendelkezünk továbbra is! Meg kéne ragadnunk a lehetőségeket, nyitni és újra csak nyitni, mind szélesebbre tárni ablakainkat. A Csemadok anyagi forrásai elsősorban Magyarországról érkeznek, kiemeltebb még a KultMinor, valamint a megyei támogatások. De miért nem próbálunk mecénásokat keresni? Meggyőzni őket, hogy befektetésük megtérülhet! Programom egyik sarkalatos pontja, hogy a pozitív felfogást, hozzáállást népszerűsítsem. Nagyon fontosnak tartom ugyanis a magunkon való segítség lehetőségét. A Csemadok 75 év alatt megmutatta már, micsoda kiválóságok végzik nap mint nap a munkát: követendő példák. Nem kell azonnal óriásban kezdeni, de merjünk nagyot és sokat álmodni!
Kiss Beáta országos elnökjelölt programja
Kíváncsivá tett! Meséljen az álmokról, tervekről! A programjáról.
Mindennapi életünkben gyakran halljuk, hogy a régi, jó, nagy tudású szakembereket már nagyítóval kell keresni. Igaz ez a szakmunkákra, akár az oktatásra is, és bizony a kultúra területén is mutatkoznak már ennek a jelei. Régebben – legyen szó énekről, táncról, zenéről vagy akár a népművészet kézműves oldaláról – apáról fiúra, anyáról lányra szállt a mesterség. A fiatalok örömmel lesték, majd tanulták el a fogásokat, lépéseket, trükköket, praktikákat. Viszont a mai ifjúságot már nem feltétlenül ez a vonal érdekli, ám még ha így is lenne, alig akad, aki átadja a tudását. Az az egyik elsődleges gond, hogy míg a múltban a mentorprogram díjmentesen működött – egy-egy szakember csupán útiköltségének megtérítését kérte – manapság ez az intézmény már elérhetetlen. Mindenért fizetni kell, és jelentős összegeket. A közérdekért végzett önkéntes munka – ma már elmondható – csak a szervezők körében ismert és követett. Ha megválasztanának elnöknek, bátor menedzserként nyúlnék a szervezethez. Teljesen egyértelmű, hogy az országos elnökség megváltozik. Lesznek változások! Ez nem fogja kiváltani mindenki tetszését – egyértelmű. De! A Csemadokot, mint országos szervezetet kell elsősorban szem előtt tartani. Nem forradalmárnak tartom magam, hanem belső reformernek. Erősíteni kívánom az alapszervezetek hitét abban, hogy a Csemadoknak van létjogosultsága! Ez nagyon fontos: visszahozni a hitet, kigumizni a szkepticizmust. A járási titkárok számára képzéseket kell szervezni, illetve, ahogyan már említettem, szeretnék mentorhálózatot is kiépíteni. Fiatalítás terén kiemelten fontosnak tartom az utánpótlás kinevelését. Hogy ne csak arról szóljon, hogy meggyőztünk ifjabb generációkat, hogy belépjenek a szervezetünkbe, hanem hogy a Csemadok által felkarolt értékeket és hagyományokat tovább éltessék s megéljék. Az alapszervezeti vezetők kéne, hogy maguk mellé szervezzenek egy-egy fiatalt, aki át tudná venni a stafétát, mikor az adott vezető már leadná. Szintén nagyon fontos a szórványgondozás, amiben magam is tevékenykedem a Csemadokon belül. Kiemelten fontosnak tartom a szórvány és a tömb kapcsolatának erősítését. Kulturális kapcsolatépítés, kulturális cserebere. Elengedhetetlen – nekem kimondottan szívügyem – a társadalmi szervezetek közötti együttműködés és ennek erősítése. Itt elsősorban olyan társadalmi kérdésekre gondolok, amikor együttműködésre, konszenzusra van szükség, összefogásra a kultúra, akár az oktatás területén.
Politizáljon-e a Csemadok?
Csemadok és a politika?
Nem! Aktuál- vagy pártpolitikai szinten a válaszom egyértelműen és határozottan nem! Ám indirekt módon igen: nemzetiségi kultúrát ápolunk és támogatunk. Ahogyan a szlovákiai magyar párt is igyekszik e téren is megfelelni. A Csemadok célja, hogy a társadalmi alapot erősítse. Ha ez a cél egybevethető a párt programjával, akkor van miről közösen beszélnünk, van miben közösen dolgoznunk.
Ha megválasztják a Csemadok, az immáron 76 éves Csemadok országos elnökének, miről fog szólni az első munkanapja?
Átveszem a szervezetet, megismerkedem azokkal a szegmensekkel is, amelyekkel eddig nem találkoztam. Ezt követően szembe kell néznünk, néznem önmagunkkal: országosan felmérni a Csemadok helyzetét, a titkári hálózatot, az amatőr kultúraművelés állapotát. Ezenkívül rendszeresíteném a találkozókat az alkalmazottakkal és a járási elnökökkel. Meg kell teremteni a sokkal aktívabb, élénkebb kommunikációt az országos elnökség és a helyi, járási szervezetek között.
fotó: Kiss Beáta archívuma
