Bizonyára sokan emlékeznek arra, mikor a Rising Star című tehetségkutató válogatóján megjelent egy szlovák fiú, aki kristálytisztán, akcentus nélkül énekelte Zámbó Jimmy Bukott diák című dalát. Sokan aggódtak, hogy vajon befogadja-e majd az akkor még csak 21 éves szlovák fiút a magyar zeneipar. A fiú mára igazi férfi lett, akit a magyar közönség imád, és sikert sikerre halmoz, sőt, már magyarul is álmodik.
Peter Šrámek nemrég megtöltötte a dunaszerdahelyi kultúrházat, fellépése előtt pedig interjút adott lapunknak.
Miről beszélgettünk?
- Népszerűségről
- A legújabb albumról
- Zenei legendákkal való munkáról
- Zenei küldetésről
- Jövőbeli nagy tervekről
Sokféle zenei stílust kipróbáltál már. Milyen kategóriába sorolnád a zenéd? Vagy inkább elkerülöd a kategorizálást?
Őszintén szólva, nem igazán szeretem a kategorizálást, jó, hogy ezt felhoztad. Sokféle stílust kipróbáltam már, és mindig is nyitott voltam az új dolgokra. Szerintem egy jó énekes bármilyen műfajban megtalálja önmagát.
A közönségem leginkább a lírai dalokat szereti, melyekben nagyot kell énekelni, de ugyanúgy rajonganak a pörgős, táncos számokért is. Mostanában kipróbáltam valami újat is, kíváncsi voltam, hogy fognak reagálni a rajongók. Egy duett készült Nótár Maryvel, és nagyon pozitív volt a fogadtatás. Szerencsés helyzetben vagyok, mert nem lehet egyetlen stílusba beskatulyázni.
Elérted azt a népszerűséget, amire vágytál, vagy még mindig úton vagy felé?
Úgy gondolom, ha valaki teljesen elégedett magával, az nem jó dolog. Mindig kell előre tekinteni, dolgozni és tervezni, mert ez viszi igazán előre az embert. Én is így vagyok ezzel – nagyon jó úton járok, és Hála Istennek, az embereket érdekli, amit csinálunk. Jönnek a koncertekre, megveszik a lemezeket, szeretik a dalaimat – engem ez visz előre. De természetesen nekem is vannak még céljaim, hiszen mindig kell valami, amiért érdemes élni.
Korábban említetted, hogy a karriered elején nem volt sok önbizalmad. Mikor jött el az a pillanat, amikor ez megváltozott? Mi történt akkor?
Szerintem egy énekesnek kell, hogy legyen önbizalma, mert ha ő maga nem hisz abban, amit csinál, akkor hogyan várhatná el, hogy mások higgyenek benne? Szóval ott kezdődik az egész. Volt azért önbizalmam, de nagy félelem volt bennem, hogy hogyan fogadnak majd el. Magyarországon kezdtem el építeni a karrieremet szlovákként, és bizonytalan voltam abban, hogy ezt hogyan fogadják majd az emberek. Már az első élő adás után a Rising Star-ban észrevettem, hogy nincs miért félnem. Az emberek megszerettek engem, és ez erőt ad.
Gyakran dolgozol együtt tapasztaltabb, idősebb előadókkal, zenészekkel. Miért vonzóbb számodra ez a közeg?
Nagyon tisztelem és szeretem azokat a művészeket, akik már rengeteget elértek a pályájuk során. Ők tiszta szívből tudnak támogatni engem, csak jót kívánnak. Sajnos a fiatal előadók között sokszor van rivalizálás, féltékenység, és nem igazán kívánják egymásnak a sikert.
A nagy legendák viszont már az elejétől kezdve mellettem álltak, és értékelik azt, amit csinálok. Olyan előadókkal dolgozhattam együtt, mint Charlie, Csepregi Éva és Végvári Ádám a Neotonból, Korda György vagy éppen Keresztes Ildikó. Mindannyian hosszú évek óta sikeresek a szakmában. Ha ők azt mondják, hogy nagyon jó, amit csinálok, akkor én azt valamilyen szinten elhiszem, és büszke vagyok. De nincs különösebb oka annak, hogy nem a fiatalokkal dolgozom, egyszerűen így alakult.
Szépen megtanultál magyarul az évek során. Már magyarul is gondolkodsz?
Igen, sőt, már magyarul is szoktam álmodni, ami nagyon durva érzés. Mivel mostanában rengeteget használom a magyar nyelvet, természetes számomra. Szlovákiába ritkán járok, a hétköznapokban magyarul beszélek. Ha valaki napi szinten használ egy nyelvet, akkor előbb-utóbb úgy gondolkodik, sőt még álmodik is.
Szerinted előny vagy hátrány a zeneiparban, ha valaki szerényebb típus, mint például te?
Ezt nehéz megmondani. Sok olyan ember van, akinek nagyobb az egója, mint a tudása, és mégis sikeres. Én másképp lettem nevelve. Mindig azt gondoltam, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint közönségem, vagy bárki más. Csak az a különbség, hogy én állok a színpadon, ők pedig a nézőtéren ülnek. Nekem az emberi értékek a legfontosabbak, nem az, hogy ki mivel foglalkozik. Szerintem ez az, amit az emberek is megéreznek, és ezért kedvelnek. Vannak dolgok, amiket nem lehet megjátszani, a közönség azt gyorsan észrevenné.
Nemrég megjelent az új albumod, a Törékeny. Mesélj egy kicsit a munkálatokról. Melyik a kedvenc új dalod, és miért épp az?
Ez a legújabb lemezem a Király album után, és nagyon büszke vagyok rá. Összesen 15 dal van rajta, és van köztük több olyan, amit én írtam, vagy társszerzőként szerepelek benne. Nehéz lenne egy kedvencet mondani, hiszen mindegyiket szeretem. Máskülönben nem csináltam volna meg őket.
A közönség nagy kedvence a Ne sírj, kislány és a Te vagy a nyár, ezeket ma este is elő fogom adni. De nagyon szeretik a pörgősebb, vidám dalokat is, mint mondjuk a Tapsolj, táncolj, örülj!. Vannak olyan dalok a lemezen, amelyeket már két éve elkészítettünk, de csak most kerültek fel az albumra. Ilyen például a Próbáljuk meg vagy a Nem tudom, mit akarok.
Akkor úgy érzed, hogy egy igazán erős lemez született?
Igen, úgy gondolom. Rengeteg szép dal került rá, és a közönség visszajelzéseiből is érzem, hogy jól sikerült. Minden befektetett energia megérte, még ha fárasztó is volt a folyamat.
Mit gondolsz, mi a te küldetésed előadóként?
A küldetésem, hogy örömet okozzak az embereknek. Már az elején is úgy gondoltam, hogy ez az oka annak, hogy itt vagyok. Hétköznapokban idézőjelben pihenek, mert igazából nem pihenek, mindig van teendő, de nekem a hétvége a munka. Más emberek a hétköznapokon dolgoznak, a hétvégén pihennek, és nekem ilyenkor kell őket szórakoztatni.
Már 10-11 éve csinálom ezt teljes erőbedobással, ebből élek. Úgy érzem, hogy sikerült, amit szerettem volna, a koncertjeim után is csak jó visszajelzéseket kapok.
Egy interjúban említetted, hogy terveid között szerepel, hogy pár éven belül az Arénában is fellépj. Fejben már készülsz rá?
Az Aréna már évek óta a fejemben van, és biztos vagyok benne, hogy egyszer meg fogom csinálni. Tervben van, és nagyon is gondolkodunk rajta. Azonban nem szeretném, ha bukás lenne, ezért csak akkor megyek, amikor úgy érzem, készen állok rá, és biztosan meg tudjuk tölteni az egész helyet.
Bízom benne, hogy a 10-11 év alatt sikerült olyan közönséget építenem - akár 13 ezer embert is - akik tiszta szívből szeretnek, és ott lesznek velem, hogy együtt ünnepeljük meg ezt a nagy sikert.
Hogy alakul az idei éved?
Rengeteg tervem van. Lesz koncertturné, sok fellépés, és biztosan nem fogok megállni decemberig. Klipeket folyamatosan forgatunk, és nemsokára megjelenik a legújabb, ami teljesen más lesz, mint az eddigiek – de erről most még nem beszélhetek. A Lányok című dalomhoz készül a klip, és igazán érdekes lesz, mert szerepelni fogok benne, de mégsem. Nagyon izgalmas lesz az egész. Jelenleg nem kaptam új felkérést a tévétől, de meglátjuk, hogy alakul. A legfontosabb, hogy a zenére koncentráljak egész évben.
fotó: Virág Csenge
