Jó, persze, értem én: ha a helyszínt vesszük, annak történelmi hátterét, nívóját, tartalmát, akkor az általam elképzelt és preferált interaktivitás vagy workshop sehogy sem jöhetne össze. De tételezzük fel... Szóval próbáljunk egy kicsit elrugaszkodni, belekapaszkodni valamilyen szalmaszálba, és hintázni rajta, míg el nem szakad. Adjunk egy esélyt egy gondolatnak. Mi lett volna, ha a komáromi sörfőzés történetéről szóló előadás közben korsók tízeit csapolják teli jéghideg folyékony kenyérrel? Lehetett volna inni, kortyolni, szürcsölni. Habot habzsolni, korsót homlokhoz, archoz, nyakhoz, akár dekoltázshoz nyomni. Koccintani, és hangosan tetszést nyilvánítani, ha tiszta, magas hangon randevúzik két korsó oldala. Élvezetes lett volna, az biztos. Bár félő, hogy szárazabb torkúak és porzó veséjűek jóval kisebb figyelmet fordítottak volna Ábrahám Zsolt Tamás történelmi korokat felidéző szavaira. Habár... ki tudja! Az előadás a sörről szólt.
Galo Vilmos a Duna Menti Múzeum Múzeumbarátok Körének további előadásaira is invitált
fotó: a szerző
„A Múzeumbarátok Körének legmelegebb előadása volt ez”
– hallottam Galo Vilmos, a Duna Menti Múzueum történészének hangját, miután véget ért az előadás, s a közönség hazaindult. És valóban: a Zichy-palotában található Alapy Gyula-teremben legyezők, zsebkendők, irattömbök suhogása adta az aláfestő zajt. Kissé bágyadt arcokat lehetett látni, ziháló mellkasokat. Meg kell mondjam, sokszor látok ilyet, ha egy jó sörözőben ücsörgök órákon át, és figyelem a vendégeket. A sör már csak ilyen: itatja magát, és édes álmokat reptet a pillákra. Most azonban más volt a helyzet, hiszen e nemes italt csak verbálisan vette magához a közönség. S bár igaz a mondás, hogy vannak dolgok, amikről nem beszélni kell, sokkal inkább csinálni, a komáromi sörfőzés történetét előbb mégis jó volt elméletben megismerni. Oly sok manapság a manufakturális sörfőzde: az alapismeretek elsajátítása után bárki nekiállhat otthon saját képére formálni a kedvenc habzó italát.
Ábrahám Zsolt Tamás történész igazán finom témával készült
fotó: a szerző
Az előadó egészen messziről kezdte. Elmentünk egészen a római korig. Nem csoda, hiszen Ábrahám Zsolt Tamás a Dél-komáromi Klapka György Múzeum történésze, amely intézmény komoly ásatásokat végez, ezen a kor leletanyagának feltárása miatt is. Megtudtuk, hogy bár a rómaiaknál a bornak volt elsőrangú szerepe, a germánok által főzött sörök gyorsan teret hódítottak, mivel olcsóbbak voltak, mint a hegy leve. A középkorban elsősorban a rendházakban főzték a sört, a 11. században kezdték el használni a komlót. Ez akkoriban forradalminak számított, hiszen e növénynek köszönhetően tudták már tartósítani az italt.
Tűzoltók és sörfőzők közös patrónusa
fotó: a szerző
Komárom a 17. század derekán elsősorban kereskedelmi útvonalnak számított a sörterjesztés világában. A Dunán ide érkezett a cseh komló, a Vágon pedig a sziléziai és felvidéki árpa. Ekkor ismerhette meg a város közönsége az úgynevezett „tót sert”, valamint a mézízesítésű „Mét” is. 1696-ban alakult meg a városban a sörfőző céh, amely szembe került a nemesi sörfőzőszabadsággal. Ezek után már csak az lehetett sörfőző, akit a céh felavatott. Védőszentjük a tűzoltókhoz hasonlóan, Szent Flórián volt. Céhlevelük nagyon sok szabályt tartalmaz, rendkívül komoly keretek között működtek.
A komáromi sörfőzde helye
fotó: a szerző
Valamiért Komáromban mégsem tudott jelentősen meghonosodni a sörfőzés. Igaz ugyan, hogy 1758-ban 9 sörfőzőmester működött a városban, komoly bevételekre téve szert, de megalakulása után öt évvel a Sörfőző Céh már Pestről kellett szállítson sört, sajátjuk ugyanis nem volt.
A jelenkor már a nagyüzemi sörgyártásról szólt. Észak-Komáromban ugyan nem, de annak járásában, Ógyallán országos és nemzetközi hírnévre tett szert az Arany Fácán sörgyár, melyet 1995-ben megvásárolt a Heineken. Dél-Komáromban gyártották a Talléros sört, a Fregattot, a Vágot, később az Amstelt, a Kapsreitert, ám húsz éve már, hogy ez a sörgyár végleg bezárt.
A korok változnak, de egy valami örök: ismét emelik a sör árát
fotó: a szerző
A legújabb kor pedig már a kisüzemi sörgyártásban látja a jövőt, ezzel igyekszik híveket toborozni a komáromi vár területén hamarosan főzést kezdő sörös csapat is. S ha beindítják a folyamatot, a legközelebbi múzeumi előadáson talán egy-egy pohár jéghideg söröcske hűtheti majd a kánikulában felforrósodott látogatókat.
fotó: a szerző
