„Egy könnyed, látványos és hangzatos, szerethető és élvezhető koncert-színházat adunk a közönségnek, amit lazán haza lehet vinni a hátizsákban, miközben azonban mélységekbe is megyünk: megmutatva például azt a fajta szeretetet, amivel egy anya képes szinte megfojtani a gyermekét.”
Új éra a Komáromi Jókai Színházban: az emeleti fogadótér piros foteljei újságírókkal teltek meg: kifejezetten sok az egy főre eső kamerák és fényképezőgépek száma. A zsurnalisztákkal szemközt félkörben a színháziak: Bárány János sajtós ismertette a nulladik kilométeren a december 12-én szokásba hozott élő sajtótájékoztatók hírét. Ebben a formában mi – írók, tévések és rádiósok – izgalmasabban és alaposabban tudjuk majd tájékoztatni olvasóinkat, nézőinket és hallgatóinkat: még a főpróbák előtt kifaggatva a rendezőt, a színészeket, a munkatársakat.
A legelső – ekképpen a sajtó előtt debütáló – produkció, a Matusek Attila rendezte Szívritmuszavar koncert-színház. Finta Viktória, aki a tájékoztató keretén belül az előadás kulisszáiról faggatta a megjelenteket, előbb Gál Tamás színidirektorhoz fordult: a háttérre kíváncsi.
„Nem mindenki kapja meg a lehetőséget, hogy nagyszínpadon, főműsoridőben bérletes előadást rendezhessen. Matusek Attila személyében viszont biztos voltam a sikerben. Jó és kell is, hogy a színház teret biztosítson fiatal rendezőknek – ezt a szabadságot most tudatosan megelőlegeztem. Matusek Attila teljesen új színeket, új hangulatot mutat meg, varázslatos elemeket épít az előadásba.”
Matusek Attila – akit a Komáromi Jókai Színház közönsége, illetve a Szabad Újság olvasói, mint színészt, több remek színdarabból, valamint a nagy sikerű Pressburg című dramedy sorozatból is ismerhetnek, szeme körüli fekete sminkben jelent meg a sajtótájékoztatón. Nem, nem ez az új módi nála, csupán a beszélgetést megelőző percekben még a színpadon volt maga is. Elmondja, hogy bár eredetileg csak a rendezést szánta önmagának, végül szerepet is vállalt.
„Populárisabb műfajhoz nyúltunk, Miklós László dramaturggal közösen dolgoztunk a darabon, melynek megírása előtt behívtuk a színészeket, akiknek csak nagyon minimális információt adtunk át, és három napon keresztül improvizáltattuk őket – ez is a Szívritmuszavar alapjául szolgál”
– hangsúlyozta a rendező, mely szavaira Miklós László reagált, elmondva, hogy alternatív színházaknál az ilyen típusú előadások megalkotására jóval több idő, akár 3-4 hónap is rendelkezésre áll, a Komáromi Jókai Színházban azonban másként kellett hozzáállniuk a munkához.
„Két kiemelten fontos vonalat vittünk. Az egyik a komfortzónából való kilépés, a másik pedig, hogy az egész darab nagyon őszinte, személyes, és a színész nem civilt játszik, hanem civillé válik a színpadon.”
Szvrcsek Anita két szerepet is alakít: Adélt és Filoménát. Kihívásként élte meg a fő témát, a transzgenerációs átörökítést. Elmondta, hogy eleinte jobban szimpatizált a nárcisztikus anya szerepével, mivel többnyire pozitív karaktereket játszik, így kifejezetten örült egy ilyen lehetőségnek.
„Az Aszpikpatkány is én vagyok, de a Szívritmuszavarban én, Hostomský Fanni jelenek meg zeneszerzőként: a két vonalat mindenképp szeretném elkülöníteni. Ez a darab nagyon szerencsés, mert a színészek játszanak hangszereken, amit majd meg is mutatunk a közönségnek”
– tudtuk meg Fannitól, aki Adél fiatalkori bőrébe bújik bele. Milót, a „túlszeretett” gyereket pedig Béhr Márton alakítja.
S hogy mi mindenre számíthat a közönség? Miklós Lászlót idézve: „közelít a totális színházhoz” – élő kamaraképeket is használ az előadás. Mind élményben, mind látványban, mind pedig mondanivalóban széles spektrumot ölel át. Kreatív és izgalmas, ráadásul több ismert dal is élőben felcsendül. Ettől lesz hát a Szívritmuszavar vidám és élvezetes!
fotó: Kalmár Csaba
