Két dombormű, egymásnak szemben, közöttük évszázados lépcsőfokok. Az egyik egy nőt ábrázol: ajkai kissé szétnyílva, mosolyra húzódik, nevet a szeme is, tenyerei imára összeérintve. A másik oldalon egy férfi, öltönyben, nyakkendőben. Arca kissé fáradt, homlokán nehéz küzdelmek ráncai, szemében ragyogó értelem. Kezét csókolom, jó napot kívánok! – jut eszembe önkéntelenül, hogy köszönjek jobbra is, balra is: annyira élethűek az alkotások, hogy szinte már megszólalnak. Talán fogadnák is a köszönésem – gondolom tovább, mikor Madarász Róbert, a Marianum Egyházi Iskolaközpont igazgatója lejjebb terel a lépcsőn, mondván, van egy pont, ahonnan a legjobb a rálátás a domborművekre. Balra Boldog Salkaházi Sára, jobbra Esterházy János gróf. Mindkettő Túri Török Tibor szobrászművész alkotása. „Állítom, hogy Esterházyhoz Túri Török kell! Szerintem ő tudta legjobban visszaadni a gróf személyiségét” – mondja az iskolavezető. Hiszek az értékítéletében, de felvésem az agyamba, hogy kutassak a művész alkotásai után, hadd lássam többször is ezeket az élet vizével cseppentett bronz-arcokat.
Rajzok a gurigán
Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett, Podmaniczky-, Pro Urbe- és Pro Cultura-díjas szobrász, Krúdy Gyula-díjas író, a Magyar Kultúra Lovagja. A muzsikálás is közel áll hozzá, ifjabb korában neves magyarországi zenészekkel dolgozott együtt. Ám mielőtt még a hangszerekhez nyúlt volna, előbb ceruzát ragadott, mert Túri Török Tibor már kora gyermekkorától megszállottja volt a rajzolásnak.
fotó: Túri Török Tibor facebook oldala
„Budapesten születtem, tizennyolc évig éltem a fővárosban. Kiskoromban már nagyon foglalkoztatott a grafika, otthon még a toalettpapírra is rajzoltam. Annak idején drága volt a papír, így ki kellett használnom mindenféle alternatív megoldást, hogy alkotni tudjak, hogy mindazt megvalósíthassam, ami már akkor is foglalkoztatott. Ha lerajzoltam valamit, akkor úgy éreztem, az a birtokomba került. A látás és tapintás mellé elengedhetetlenül szükségem volt az ábrázolásra is. Talán ez a készségem – melyet nem tudom, kitől örökölhettem, mivel egyik felmenőm sem rajzolt – járult hozzá, hogy műszaki pályára mentem, gépész-üzemmérnökként végeztem, ám a rajzolás továbbra is nagy szenvedélyem maradt: tartottam rajzszakköröket, melyek résztvevői közül később többen elvégezték az akkori Képzőművészeti Főiskolát. Nekem ez nem adatott meg, mivel megnősültem, öt csodálatos gyermekem született, és a napi gondok, a kenyérkereset nem tette lehetővé a felsőoktatási tanulmányok végzését”
– mesélt a kezdetekről Túri Török Tibor.
Festeni akartam, de agyag került a kezembe
„Kibéreltem a balatonszetgyörgyi Csillagvárat, ahol múzeumot rendeztünk be. Még a 19. században lebontották az épület egyik tornyát, amely azonban meghatározó jelképe volt. Mindenképpen szerettem volna ábrázolni ezt a tornyot, de a két dimenziót szegényesnek éreztem, ezért, életemben akkor először, agyagot ragadtam, és megalkottam maketten az egykori Csillagvárat. Természetesen már az is kihívás volt, hiszen korábban inkább csak a rajzzal, festéssel foglalkoztam, ám egy épület megmintázása mégsem igényel olyan odafigyelést és aprólékos munkát, mint a portrék, azoknak is térbeli ábrázolása. Megcsapott a vonat füstje – ahogyan Moldova György mondja, és azóta is agyagos maradt a kezem. Nagyon szeretem ezt a kifejezési formát. Nem tanultam: autodidakta módon fejlesztettem magam. Kétszáz körül van a száma a köztéri szobraimnak szerte a Kárpát-medencében, melyek java része felajánlás vagy önköltségen valósult meg”
fotó: Túri Török Tibor facebook oldala
– tájékoztatott a szobrász.
A nemzettudat erősítése
„Sok szobrom, domborműveim külhoni részeken vannak, sokszor akár a szórványban. Fontos számomra, hogy erősítsem a magyarságtudatot, hogy – bárhol éljenek is nemzetünk lányai, fiai – legyenek olyan pontok, olyan helyek, amelyeket meglátogathatnak, ahol érezhetik az összetartozás érzését és élményét. Olyan sokszor, sok helyen hallhattuk már a siralmakat Trianon miatt!
Ami történt szégyenletes, gyalázatos és fájó pont. A könnyek őszinték, nyújtanak pillanatnyi felszabadító érzést, de nemzetet összetartani, identitást fenntartani nem tudnak! Tevőlegesen kell részt venni ebben, hogy kézzel fogható és szemmel látható legyen mindaz, amire nekünk, magyaroknak van miért büszkének lennünk, az a múlt, ami tökéletes, erős alap, amire tudunk a jövőben is építkezni. A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Esterházy-domborművet kért tőlem, Prágán kívül több nagyvárosban is elhelyezik őket. Olaszországban szintén van már szobrom – ott is élnek magyarok, nagy örömmel fogadják. Felvidékre pedig rendszeresen és nagy örömmel járok, boldogsággal tölt el, mikor megkeresnek”
– hangoztatta a művész, aki nemcsak a szobrászattal ismerkedett autodidakta módon, hanem a néprajzzal is, mely – ahogyan többször is utalt rá – elválaszthatatlan szeretett művészeti ágaitól. Ennek folyományaként Keszthelyen megalapította többek között a Népviseletes Babamúzeumot, melynek ötletét a Kézdivásárhelyi Babamúzeum adta. Túri Török Tibor lelkesen mesélt a különböző felajánlásokról, a beérkezett népviseletekről, kiállítási tárgyakról, amelyeket szerte a Kárpát-medencéből küldtek a tárlat számára.
fotó: Túri Török Tibor facebook oldala
„Ez is egyfajta jelképe a magyarság összetartozásának, tükörképe a rendkívül gazdag hagyományoknak”
– tette hozzá.
A Krisztus-ábrázolás nagy öröm
„Hévízre készítettem Kálváriát, mind a tizennégy stációval, valamint több településen is megtalálható a Megfeszített szobrom, mely Jézus kínszenvedéseit mutatja be. Ez rendkívül tág teret ad az alkotónak, az alkotás örömének, lehetőség adódik szinte tombolni, ebben a szellemben bemutatni a mimika változásait, melyeket a gyötrődések hoznak előtérbe. Nagyon örülök, mikor Krisztust formálhatom meg: ezer arca van, és általa minden érzést ki lehet fejezni”
– avatott be műhelytitkaiba a szobrász, hozzátéve, hogy nagyon szereti a Nimród-ábrázolást, az ősi hunokat, akiknek rendkívül erős, karakteres arcuk volt, a magyar történelmi személyiségeket, azokat, akiknek erős a kisugárzásuk, kemény, figyelemreméltó vonásokkal rendelkeznek, úgy külsőleg, mint belső értékekben, mert ezeket az embereket könnyebb szoborba önteni: már a személyiségük is megérinti, magával ragadja a művészt.
fotó: Túri Török Tibor facebook oldala
Bakancslista
Gyanítom, hogy a kedves olvasó ismeri ezt a kifejezést, egy rendkívül népszerű amerikai film által került be igazán a köztudatba, azt hivatott bemutatni, melyek azok a dolgok, tettek, események, amelyeket az ember át szeretne élni, meg szeretne tapasztalni, hogy ezáltal is gazdagítsa földi pályafutását. Kíváncsi voltam, Túri Török Tibor vajon rendelkezik-e ilyen listával, vannak-e olyan tervei, melyek fejben már megvannak, épp csak arra várnak, hogy megvalósuljanak, beteljesüljenek.
„Nagyon sok kitűnő magyar van a történelmünkben, akikről szól ugyan a fáma, ám ábrázolva nincsenek, így az utókor részéről – akik már régóta sokkal inkább a vizualizált világban élnek – gyorsan feledésbe merülnének. Kutatni akarok, helyükre rakni a kirakós darabkáit, és agyagba formálni ezeket a csodálatos embereket. Most éppen Makovecz Imrével foglalkozom, aki korunk egyik zsenije volt, fantasztikus építész, nagy álmodó. Szinte semmilyen ábrázolás nincs róla, így ebben az esetben is rengeteg utánjárás, kutatómunka előzi meg az alkotást, de nagyon foglalkoztat, úgyhogy mindenképp megalkotom.”
fotó:Túri Török Tibor facebook oldala
