A pünkösd egy szép koranyári kétnapos ünnep, amelynek varázsát, misztikus voltát többé-kevésbé mindenki érzékeli, ha másképp nem, a nyár előízét idéző szépséges pünkösdi rózsák, a mámorító virágillat és a tavaszi ragyogás által. Varázsa a költőt is megihlette:
„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege…” (Balassi Bálint)
A pünkösd valójában keresztény ünnep, neve a görög pentekosztész (ötvened) szóból ered. A Biblia szerint húsvét után az ötvenedik napon a vacsorateremben összegyűlt apostolokra vörös lángnyelvek képében leszállt a Szentlélek, azért is él „piros pünkösdként” a néphagyományban. Ekkor lépnek ki az apostolok, hogy hirdessék a feltámadás örömhírét.
Pünkösd tehát a Szentlélek ünnepe, egyben az egyház születésnapja. Az ünnep lényege talán úgy fogható fel a legegyszerűbben, ha az emberi létet annak hármas egységében – test, értelem, lélek – értelmezzük. A test és az értelem működését a tudomány már empirikus módon képes leírni. A lélek működésére viszont Pál apostol szerint annak gyümölcsei utalnak. Ezek pedig a szeretet, öröm, béke, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom.
fotó: pixabay.com
