Vitéz jákfai Gömbös Gyula 1886. december 26-án született Murgán, Tolna vármegyében. A Magyar Királyság történetének egyik jelentős alakja volt. Karrierje során császári és királyi vezérkari tisztként, majd magyar királyi gyalogsági tábornokként szolgált, emellett politikusként, országgyűlési képviselőként, honvédelmi miniszterként és 1932-től haláláig miniszterelnökként tevékenykedett.
Gömbös Gyula evangélikus tanítói családba született. Tanulmányait Murgán és Sopronban végezte, majd a pécsi honvéd hadapródiskolába került. 1905-ben zászlóssá avatták, és katonai pályafutása során jelentős tapasztalatokat szerzett, többek között a bécsi Theresianum Katonai Akadémián. Az első világháború végére vezérkari százados lett, és a háború után aktívan részt vett a magyar hadsereg újjászervezési terveiben.
Gömbös a húszas évek elején a kisgazdapárt színeiben országgyűlési képviselő lett, majd Bethlen István Egységes Pártjának alelnökeként tevékenykedett. Kilépett a pártból, és megalapította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, amely radikális, szélsőjobboldali eszméket képviselt. Gömbös később feloszlatta a pártot, és visszatért az Egységes Pártba, ahol Bethlen helyét átvéve a jobboldal meghatározó alakjává vált.
1929-ben honvédelmi miniszterré nevezték ki, majd 1932-ben miniszterelnök lett. Miniszterelnöksége alatt kidolgozta a Nemzeti Munkatervet, amely a gazdasági, társadalmi és államigazgatási reformokat helyezte előtérbe. Programjának egy része sikeres volt, azonban a tervezett reformok többsége nem valósult meg.
Bár Gömbös megpróbálta az általa irányított Nemzeti Egység Pártját tömegpárttá alakítani, nem sikerült. Egészsége a harmincas évek közepén megromlott és 1936-ban, 49 éves korában hunyt el Münchenben.
fotó: Wikipédia, Flickr