Gróf Teleki Pál János Ede a Teleki nemesi család származéka, magyar földrajztudós, tanár és politikus 1879. november 1-jén született Budapesten. Több alkalommal országgyűlési képviselőként szolgált, és különböző kormányzati pozíciókat töltött be. Politikai karrierje Szatmárban kezdődött, az első világháború idején a szerb és olasz fronton szolgált.
Apja, gróf Teleki Géza belügyminiszter volt Tisza Kálmán kormányában. A fővárosi Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten és Mosonmagyaróváron folytatott jogi, társadalomtudományi, földrajzi és mezőgazdasági tanulmányokat. A Földrajzi Intézet igazgatójaként és a Magyar Földrajzi Társulat vezetőjeként szerezte meg tudományos hírnevét, és Japánról szóló munkájáért 1909-ben nemzetközi elismerésben részesült.
Az antiszemita fajelmélet követőjeként több fajegészségügyi társaság vezetője is volt. Az 1920-as években külügyminiszterként részt vett a trianoni békedelegációban. Első miniszterelnöksége alatt több intézkedést hozott, köztük a numerus clausus törvényt és a földreformot. Az 1925-ös frankhamisítási botrány egyik szereplőjeként is hírhedtté vált. Ennek ellenére politikai pozícióit megőrizte.
Miniszterelnöki tisztséget látott el 1920-tól 1921-es lemondásáig, később pedig vallás- és közoktatásügyi miniszterként tevékenykedett az Imrédy-kormányban. 1939-ben újra miniszterelnök lett.
Második miniszterelnöksége alatt próbálta Magyarországot távol tartani a világháborútól, és nyugatbarát politikát folytatott. Jugoszláviával örök barátsági szerződést kötött, de a német követelések nyomására nehéz döntések elé került. Öngyilkosságát a Jugoszlávia elleni német katonai felvonulás váltotta ki.
fotó: Wikipédia
