A sport az egyik olyan emberi tevékenység, melynek célja világméretekben a nemzetek közötti barátság és megértés erősítése. Ugyanakkor a dolgok visszafelé is elsülhetnek: az egy-egy csapatot követő nagy honszerető lelkesedés, a stadiont képes gladiátorok arénájává változtatni – ha nem is fizikai értelemben… Valami hasonló történt az amerikai földrészen rendezett idei labdarúgó világbajnokság elődöntőjén, melyet végül hősies küzdelemben az argentin válogatott nyert meg, Angliával szemben.
Politikai provokáció a játékosok részéről
A mérkőzésre az atlantai Mercedes-Benz Stadionban került sor, mely 75 ezer néző befogadására képes. Az európapi szigetország egy gól előnnyel reménykedhetett a győzelemben, ám az argentin labdarúgók a zárás előtt kétszer juttatták a labdát az ellenfél hálójába, így ők küzdhetnek az aranyért. A július 15-én zajló összecsapás sajnos egy rosszízű botránnyal végződött, melyért az ünneplő fél volt felelős. Argentína képviselői ugyanis egy zászlót hagytak a pályán, melyen a „Las Malvinas son Argentinas” – vagyis, a Malvin-szigetek (mai hivatalos nevén Falkland-szigetek) Argentínához tartoznak felirat volt olvasható. Ezzel egy majdnem fél évszázados fegyveres nézeteltérés árnyát idézték meg – meglehetősen rossz ízlésre valló módon. A lobogót Lisandro Martínez és Giovani Lo Celso emelték magasba, akik futball győzelmükkel, országuk korábbi katonai vereségét kívánták valamiféle módon „megtorolni.”
A háború nem játék…
A politikai véleménykifejezés a korábbi hetekben sem volt teljesen idegen a játékoktól. Los Angelesben, emigráns irániak lengették az iszlám forradalom előtti perzsa zászlót, és a jelenlegi botrányban is érintett Dél-amerikaiak már a Svájccal való küzdelem után is angol-ellenes jelszavakat skandált. Az argentin játékosok későbbi interjúkban hazafias szándékaiknak adtak hangot, és arra utaltak, hogy országuk múltja továbbra is fájdalmas emlékeket hagy nemzetük lelkében. Martínez arról beszélt, hogy azokra a veteránokra gondolt, akik 1982-ben, a szigeteken harcoltak. A FIFA szabályzata éppen az ilyen helyzetek elkerülése okán tiltja a politikai eszméket, jelszavakat hirdető táblákat, zászlókat és transzparenseket a lelátókon és a pályán. A további provokációk elkerülése a jelenlegi argentin vezetés érdeke is, ezért Alejandra Moneoliva, a biztonságért felelős miniszter több biztonsági tisztet, és szigorúbb szabályokat ígért a későbbiekre. „A politikát el kell különíteni a futballtól. Sőt, a világbajnokságnak éppen az egyik fő célja, hogy azt elválassza a játéktól” – mondotta.
Angol válasz
Az angol kormányszervek válasza egyértelmű volt: a világszervezetnek lépéseket kell tennie a felelősök ellen. A miniszterelnöki hivatal üzenetében az angol kormány ezt üzente: Bár a győzelem ezúttal nem a miénk, a Falkland-szigetek viszont minden kétséget kizáróan igen! Az Argentin Futball Szövetséget a FIFA már 2014-ben is megbüntette – ugyanezért a vétségért. Akkor egy barátságos, Szlovénia elleni mérkőzést követően volt kénytelen az argentin sportszövetség 20 ezer fontos bírságot fizetni. Hogy most mi lesz az ítélet, még nem lehet tudni – szakértők szerint az elkövetkező napokban erről nem is születik majd döntés. Ahogy az sok esetben lenni szokott, a bürokrácia malmai lassan őrölnek, ám feltételezhető, hogy a büntetés jóval nagyobb mértékű lesz. Ez annak köszönhető, hogy a legutóbbi incidens a két érintett ország közötti küzdelem során történt, méghozzá a világjátékok idején. Ed Davey, liberális-demokrata képviselő azt követelte, hogy az érintett argentin játékosokat ne engedjék pályára a Spanyolország elleni döntőn. A FIFA elnökének, Gianni Infantinonak írt levelében utalt arra, hogy 2024-ben ez történt két spanyol labdarúgóval is, akik egyik győzelmük alkalmával a „Gibraltár spanyol!” jelszót skandálták. (Gibraltár a 18. század óta van angol fennhatóság alatt, annak ellenére, hogy Spanyolország területén található.) 2012-ben, egy Dél-koreai játékost zártak ki, mert egy Japánnal vitatott sziget-csoportra jelezte hazája igényét…
„A múlt a vérünkben van!”
Ezek ellenére, az argentin politikai vezetés inkább éleszteni látszik a tüzet. Az ország alelnöke, Victoria Villarruel egy X-en elérhető posztjában így nyilatkozott: Kitiltották zászlóinkat a pályáról, de elfelejtették, hogy a múltat a vérünkben hordjuk. A Falkland-szigetek Argentínát illetik. Az elődöntő nem csupán egy futballmeccs volt a számunkra! Más sportvezetők azonban ennél hidegebb fejjel ítélték meg a helyzetet, és amellett érveltek, hogy a labdarúgás és a háború nem ugyanazon kategóriába esnek. A szervezők egyébként már az összecsapás előtt számítottak feszültségekre – ennek alapján hozták meg a biztonsági intézkedéseket.
Történelmi visszatekintés: a fegyveres konfliktus okai
Az Argentínától alig ötszáz kilométernyi távolságra fekvő szigetcsoportot, 1982-ben támadta meg a Leopoldo Galtieri tábornok által vezetett katonai junta. Mindezt tárgyalások előzték meg ugyan, ám a diktatúra egyre rosszabb gazdasági mutatókat termelt, az emberjogi panaszok is sorra halmozódtak. Galtieri úgy vélte, egy katonai esemény egyesíti a lakosságot: ennek okán is különleges egységeket képeztetett titokban, ám a tervezett támadást korábbra kellett hoznia, mivel az egyik szigeten, argentin munkások saját kezdeményezésükből felvonták az argentin zászlót. Az invázióra április 2-án kerül sor tehát, mely sikeresnek bizonyult. A helyi brit erőket lefegyverezték, 10 ezernyi katona megszállta a területet. Ezek nagy része azonban rosszul felszerelt regruta volt. Őket a helyi argentin lakosság szívesen fogadta, ám a brit válasz nem váratott magára: Margaret Thatcher parancsára összeállt a támadóflotta, mely két repülőhordozó köré csoportosult. (Bizonyos elemzők szerint, a miniszterelnöknőnek is jól jött a hazáját ért katonai támadás – ezzel is háttérbe szorult számos népszerűtlen gazdasági és politikai intézkedése.) A nyugati hatalmak kiálltak a Britek mellett, Argentínát a Dél-amerikaiak többsége támogatta, kivéve Chilét, mely hasonló okok miatt állt vele viszályban.
A háborúban légi, tengeri és szárazföldi egységeket egyaránt bevetettek. Történészek az utóbbi időben azt is rebesgetik, Thatcher asszony (amennyiben a helyzet úgy hozza) akár atomfegyverek bevetését is elrendelte volna. A háború azonban angol győzelemmel végződött, méghozzá június 14-én. Összesen 649 argentin és 255 angol katona vesztette életét a harcokban.
A Falkland-szigetek (ahogy a név is jelzi) továbbra is Britannia része. Mivel azonban a tulajdonlás joga erőszakkal dőlt el, Argentína a mai napig nem nyugodott bele a helyzetbe.
fotó: unsplash, pixabay, magnific