Izrael és az USA – az elválaszthatatlan páros, az évtizedes hagyományoknak megfelelően vívja csatáit a Közel-Keleten. Minden ígérete ellenére, Trumpnak is sikerült csapdába lépnie, és olyan folyamatokat elindítania, melyeknek nem lesz megnyugtató vége. Úgy tűnik, az amerikai elnök egyre fárad a Netanjáhú által okosan befolyásolt barátságba – bár mindez sajnos nem a lehulló bombák számán, csupán dühkitörésein vehető észre.
Keresetlen jelzők
Kiszivárgott értesülések szerint, hétfőn, egy telefonbeszélgetés során Trump egyszerűen csak „k… őrültnek” nevezte szak-, és „harcostársát.” A nézeteltérések forrása minden jelek szerint az Izrael által Libanonra kiterjesztett egyre nagyszabásúbb háborús tevékenysége. Az elnök népszerűsége egyre lejjebb zuhan, Irán elleni hadjárata borzalmas patthelyzeté alakult. Ugyanakkor elemzők az Al-Jazeera szerint azt állítják: függetlenül Trump dühkitöréseitől, még mindig az történik a régióban, ami Izrael érdekeinek megfelel. Ő is ugyanarra a kényszerpályára lépett, melyre elődei közül sokan. Képtelen arra, hogy a zsidó állam hadigépezetét kordában tartsa, illetve arra, hogy – ellentétben az elhíresült jelszóval: Amerika elsősorban! – valóban az USA polgárainak gondjainak megoldására összpontosítson. Sőt, a Hormuzi-szorosban kialakult helyzet tetézi azokat, tekintettel az égbe emelkedő üzemanyag árakkal. Ma már nem csupán a Demokrata Párt áll vele ellenzékben, hanem saját táborának egy jól meghatározott magja is ellene fordult. Hiába sikerült korábban kínnal-keservesen fegyverszünetet kialkudnia Iránnal, Izrael kijelentette, hogy ezt nem tekinti érvényesnek Libanonra, amely a Hezbollah fegyvereseinek egyik hátországa. Ennek következtében egész városok váltak a földdel egyenlővé, amire az említett analitikusok szerint nem került volna sor, ha Amerika következetesen kihátrál a zsidó hadsereg vezetése mögül. 2023 októberétől, az USA csaknem 25 milliárd dolláros hadi támogatást nyújtott Netanjáhú fegyveres erejének, és saját eszközeivel is tevékenyen részt vett az Iránt célzó támadásokban – kevesebb sikerrel, mint ahogy azt valójában az USA elismerni hajlandó.
A nyilvánosság előtt még mindig dúl a barátság
Benjamin Netanjáhú hosszú szünetet követően lépett a nyilvánosság elé, és közölte, hogy Donald Trump és ő állandó kapcsolatban állnak. Mindenáron igyekezett virágos képet festeni a helyzetről, azok után, hogy a hazai sajtóban megjelentek szerint, Amerika egyszerűen már nem egyeztet vele Irán ügyében. Az izraeli sajtó arra következtet, ha az ország első embere mentegetőzni kényszerül a kamerák előtt, a helyzet még rosszabb, mint feltételezték. Ő is elveszíteni látszik polgárainak bizalmát. Dahlia Scheindlin, az amerikai-izraeli viszonyok politikai szakértője azt a feltevést is megkockáztatja, hogy a háború egyre távolabb kerül a kezdetekkor kitűzött céloktól. Február 28-án, amikor a szövetséges duó lerohanta Iránt – következésképpen megbénította az Öböl forgalmát –, olyan folyamatokat indítottak el, melyekből ma már képtelenek kihátrálni. Trump és társának helyzete végzetesen összefonódott, Trump politikai sorsa pedig úgy tűnik teljesen belegabalyodott a Közel-keleti válságba. A szálak összesodrása azonban már jóval korábban, még 2018-ban megkezdődött, amikor Netanjáhúnak sikerült meggyőznie őt arról, hogy rúgja fel Barack Obama kétoldalú megállapodását Iránnal, annak nukleáris programjával kapcsolatban.
A bábu rángatja a bábmestert
Alon Pinkas, korábbi izraeli diplomata úgy gondolja, Trump saját önteltségének és erőszakosságának áldozata lett. Izraeli „cimborája” a Venezuelában végrehajtott elnökrablási akciót használta fel csaliként. Meggyőzte róla az amerikai elnököt, hogy Iránban sem lesz ez másként: jönnek, látnak, győznek! Az izraeli szolgálatok sikeresen hitették el vele, hogy minden feltétel adott az ajatollah rendszerének eltörlésére. Omladozó gazdaság, elégedetlen lakosság, készenlétben álló kurd fegyveresek, a Forradalmi Gárda harci értéke megcsappanóban… Mindebből azonban semmi sem bizonyult helytállónak! A folyamatos kudarcok láttán, az áprilisi, Pakisztán által szervezett béketárgyalásokból már kihagyták Izraelt, mely csupán a hírszerzők tevékenységének köszönhetően követte azok történéseit. Függetlenül azonban az USA és Irán által történt megállapodásoktól, Izrael továbbra is a maga útját járta. Trump mindenképpen szerette volna kínai látogatásának idejére lezártnak tudni a háborút. Netanjáhúnak azonban az amerikai elnök figyelmének lankadása is jól jön ahhoz, hogy az amerikai hadsereg árnyékában a maga ütközeteit vívja.
Az önteltség rossz tanácsadó…
A két „nagy ember” nyilvános szakításának nincs itt az ideje, és a fentiekben leírtak miatt nem is kerülhet erre sor. Bár Trump beismerte, hogy őrültnek nevezte barátját, azt is hozzátette egy interjúban: „Nagyon szeretem Bibit, jó vele dolgozni.” Később „Bibi” a CNBC csatornának nyilatkozta azt, hogy nézeteltérések még a legjobb családban is előfordulnak. Eddig azonban mindet elsimították, kettejük szövetsége megingathatatlan. Ennek záloga azonban már nem a szimpátia, vagy a kölcsönösen gyümölcsöző vállalkozások. Netanjáhú bizonyos értelemben túszul ejtette Trump naivitását, aki most már sodródni kénytelen a történésekkel. Ez pedig azért is kellemetlen a számára, mert a legutóbbi felmérések szerint az amerikaiak 60%-a tartja Izraelt ellenszenvesnek – három évvel ezelőtt ez a vélemény az emberek felénél is kevesebbnek volt sajátja. Trump politikai köreiből is egyre többen osztják Joe Kentnek, a Nemzeti Terrorizmus Elleni Központ (National Counterterrorism Center) volt vezetőjének véleményét, mely szerint Amerika egy nagyon erős belső izraeli lobbi hatására kezdeményezte a háborút. Erre a válasz, kiszámítható módon az antiszemitizmus erkölcsi bunkósbotjának lengetése volt.
Az információ is fegyver
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a modern háborúkat nem csupán fegyverekkel vívják. Az információ éppen olyan fegyver – főleg, ha hamis, vagy félig igaz. Nem kizárólag a katonákat kell meggyőzni – a küzdelem kimenetele a kormányzat hazai támogatottságán, a hátország szilárdságán is múlik. Az, hogy két vezető magánbeszélgetése közben milyen jelzők hangzanak el, sok mindenre utalhat. Ha kettejük viszonyára bizonyos jelekből romló tendenciákra lehet következtetni, azok jelentőségének hangsúlyozása valakinek bizonyára érdeke. Ez esetben Iráné, valamint az USA-Izrael tandem működését rossz szemmel nézőké egyaránt…
fotó: magnific, unsplash, youtube, pixabay