Február 27-én nyolcvan éve, hogy aláírták a Csehszlovákia és Magyarország közötti lakosságcsere-egyezményt - idézi fel cikkében a ma7.sk.
Edvard Beneš csehszlovák elnök elgondolása az volt, hogy a háború után Csehszlovákiát, mint nemzetállamot formálja újjá, német és magyar kisebbség nélkül. Az ide vezető út első fontosabb állomása a londoni csehszlovák delegáció moszkvai útja volt. Az 1943. december 11-én Moszkvába érkező csehszlovák küldöttség következetesen kérte a németeken kívül a magyar kisebtség tömeges kitoloncolását is. Beneš a szovjet félnek jelezte, hogy az új csehszlovák állam nemzetiségi összetételét kitelepítéssel kívánják rendezni.
A moszkvai csehszlovák emigrációt váratlanul érte és meglepte Beneš elnök kitoloncolási javaslata.
Először idegenkedve fogadták a tervet, mert komoly tagbázisuk volt a magyarlakta területeken. Ezért Klement Gottwald azzal a javaslattal állt elő, hogy oldják meg a problémát lakosságcserével, tehát a csehszlovákiai magyarokat cseréljék ki a magyarországi szlovákokkal.
A csehszlovák kormánynak a nagyszabású lakosságcserével és a magyarok egyoldalú kitelepítésével kapcsolatos reményei a nagyhatalmak potsdami konferenciáját (1945. július.17. – augusztus 2.) megelőző hetekben erősödtek. A konferencia azonban a magyarok kérdésével nem foglalkozott, a két állam belügyének tekintette. Az első közvetlen csehszlovák–magyar tárgyalások 1945 augusztusában eredménytelenül zárultak.
A csehszlovák fél azonban tovább erőltette a lakosságcserét.
A különbizottság és a propaganda
A különbizottság hat héten keresztül fejthetett ki propaganda tevékenységet a magyarországi szlovákok között az áttelepülésre ösztönözve. Ez a toborzás 1946. március 4-én kezdődött, ám nemcsak hogy túlbecsülték a Magyarországon élő szlovákok számát, de még a várakozásokhoz képest is sokkal kevesebb szlovák jelentkezett önként az áttelepülésre.
A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) összeírást hajtott végre a szlovákok pontos számának megállapítása céljából. Dr. Daniel Okáli, a csehszlovák kormány teljhatalmú megbízottja a lakosságcsere ügyében, az áttelepítési bizottság vezetőjének a vezényletével a bizottság járásonként kimutatta a szlovákok számát. Így jött ki a hajmeresztő 477 000-es adat. A Központi Statisztikai Hivatal szerint ez erős felbecsülésnek tűnik. Szabó A. Ferenc demográfus 200 ezer magyarországi szlovákot említett.
A lebonyolítás
A lakosságcsere-egyezményt a magyar országgyűlés 1946. május 14-én cikkelyezte be. A népességcsere 1947. április 12-én kezdődött. Közbeszólt azonban az időjárás, így 1947. december 20-án a két ország megegyezett a lakosságcsere szüneteltetésében. A folytatásról 1948. február 23-a és 25-e között született döntés. Ennek értelmében a lakosságcsere március 2-án indult meg újra. A magyar kormány többször is felfüggesztette a folyamatot a paritási elv be nem tartása miatt.
Magyar számítások szerint 1948 júniusáig Csehszlovákiából 75 264 magyart telepítettek át, a Magyarországról Csehszlovákiába áttelepült szlovákok száma pedig 52 457 volt.
A helyzet 1948 augusztusában változott. Ekkor került sor a Szlovákia Kommunista Pártja és a Magyar Dolgozók Pártja küldöttségeinek a tárgyalására Pozsonyban. Megegyeztek, hogy a népcserét szeptember 1-jén újraindítják, és december 31-ét jelölték meg a befejezés napjául. A lakosságcsere végül 1948. december 22-én fejeződött be, bár nem teljesen.
December 22-e után már csak az egzisztenciálisan fenyegetett magyar családok, a családegyesítést kérvényezők, illetve a lakosságcsere lebonyolításában önként segédkezők áttelepülésére került sor.
Az áttelepült magyarországi szlovákok száma mindössze 59 774 volt, a Szlovák Telepítési Hivatal zárójelentése szerint viszont 73 273. A csehszlovák hatóságok tehát még látszatra sem törekedtek a kvóták betartására. Szlovákiából összesen 76 616 magyart telepítettek át Magyarországra, a szlovák statisztikai hivatal szerint azonban számuk 89 660 volt.
kép: közösségi média