Újabb fordulat állt be az Iránnal kapcsolatos háborús drámában. Miután Donald Trump elnök bejelentette, hogy tulajdonképpen akár háborús bűnök árán is a feledésbe bombázza a perzsa civilizációt, most mégis fegyverszünetre kerül sor. Saját szociális médiumában jelentette be, hogy bár az Irán és az USA közötti békekötés még messze van, „kegyeskedik” két hét fegyvernyugvást engedélyezni. Ez alatt az idő alatt az iráni félnek lehetősége nyílik arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a katonai nagyhatalommal. Ennek feltétele az, hogy a perzsák megnyissák ismét a Hormuzi-szorost. Az ajatollah kormánya beleegyezett abba, hogy utat engedjen a kereskedelmi hajózás előtt, ám kijelentette: a szóban forgó víziút felügyeleti jogáról nem mond le!
Meddig hajlandó elmenni Trump?
A helyzet ezzel nem oldódott meg, csupán a végkifejlet csúszott egy későbbi időpontra. Talán az amerikai elnökben maradt még némi józan belátás, és felfogta, hogy egy egész országot a „kőkorszakba bombázni” még az USA számára is kemény feladat. Még akkor is, ha haditechnikáját, illetve mindez lehetséges volna, egy olyan erkölcsi vonalat lépne át, melyből nem találta visszafelé vezető utat. A fegyverszünettel ezt a felelősséget odázta el Trump úgy, hogy szavahihetőségének látszatában sem esett csorba.
Bombák és trágárságok: egyre többen kételkednek az elnök elméjének épségében!
Az elkövetkező napokban a két félnek megoldást kell találnia arra, hogy mindketten arcukat megőrizve, a lehető legjobb feltételek mellett hátráljanak ki a konfliktusból. Az elmúlt időben az olajárak elszabadultak, ám a hírre végre egy hordónyi olaj ára száz dollár alá süllyedt. Sokan bíznak tehát abban, hogy a legrosszabbnak már utána vagyunk… Azt, hogy végül mi késztette rá az iráni kormányt az ellenállás lazítására, nem teljesen bizonyos: talán a brutális fenyegetés volt az, vagy maga az alpári, veszett stílus, melynek alapján Trump elmeállapotát odahaza is nagyon sokan megkérdőjelezik? Tény azonban, hogy az USA megítélése az utóbbi néhány rövid esztendőben radikális változáson esett át. Amerika tulajdonképpen a második világháború végétől a világ rendfenntartójának szerepét játszotta, különösen a hidegháború megnyerését követően. Katonai beavatkozásait sokan és sokféle okból bírálták, bizonyos azonban, hogy politikája előrelátható és következetes volt. Donald Trump országa azonban minden bizonyosnak vélt határvonalat megbontott: kiszámíthatatlanná vált – nem csupán ellenségei, hanem szövetségesei számára is! Igaz, ugyanez történik az elnökkel is odahaza: demokrata ellenfelei most már nyíltan hangoztatják alkalmatlanságát, és a hozzá közelállók is erősen vakargatják fejük búbját…
Mit ért el eddig az USA?
Jelenleg Trump elmondhatja, hogy a katonai művelet akár sikeresnek is mondható. Irán hadi potenciálja jelentősen megcsappant, a rezsim felső vezetőinek nagy része meghalt a csapásokban. Ami továbbra is kérdéses maradt, az nem más, mint éppen a teheráni vezetés fennmaradó nukleáris programja – pontosabban annak újrakezdésének, vagy folytatásának lehetősége. S arról sem szabad megfeledkeznie a nagyhatalmaknak, hogy Irán hívei más síita közösségekben is fegyveres csoportokat alkotnak – így például a jemeni lázadók.
Kevés az ok az örömre…
A Hormuzi-szoros zárlatát az iráni hadsereg egy tíz pontos egyezmény alapján képzeli el. Ezek közé tartozik az amerikai egységek kivonása, a gazdasági szankciók megszüntetése, a szorosnak további birtoklása, valamint a hadi károk USA általi megtérítése. Meglehetősen bátor követelések ezek, melyek nem feltétlenül nyerik majd el az amerikai fél tetszését. Hogy lesz-e béke a térségben, vagy a megígért „kőkorszak” bekövetkezte csupán kissé távolabb sodródott az időben – azt majd meglátjuk! A béketárgyalások tényébe egyébként Izrael is beleegyezett, ám Netanjahu elnök kijelentette: a fegyverszünet nem vonatkozik Libanonra. Országa azonban bízik az USA vezetőjében, és a péntekre tervezett pakisztáni tárgyalásokban, melyek során a térség helyzetét kívánják megvitatni a résztvevők.
fotó: pixabay, AI, freepik
