A Magyar Szövetség elnökét kérdeztük a következő témákban:
Politikai kommunikáció
Sürgős feladat, „a sorok rendezése”
„Polgármester” a pártelnök?
Szövetség? Platformok?
Szlovákokkal együtt? Kivel?
Úton a Híd felé?
A néhány hónap alatt, mióta pártelnök, mennyire sikerült a magyarok, illetve a szlovákok felé kommunikálni a Szövetség politikáját?
A szlovákok felé nem annyira, mint kéne. Ezen dolgozni kell még, hogy az ingerküszöböt elérő témákat megfelelő módon tudjunk kommunikálni, mert a szlovák térfélen az van - ez valószínűleg szokásjog -, hogy a parlamenten kívüli pártok mintha nem is léteznének. Tehát, hogy gyakorlatilag csak a parlamenti politizálásra szűkül úgymond a mediális érdeklődés, a parlamenten kívüli pártoknál viszont kevésbé.
Ez nem azt jelenti, hogy sopánkodnunk kéne, hanem hogy ennek erőteljesebb teljesítményre kell minket sarkallnia, hogy olyan témákat karoljunk fel, és azokat úgy tálaljuk, hogy az érdekes legyen mondjuk a szlovák köztévé, vagy a kereskedelmi tévék, vagy rádiók, vagy egyéb felületek számára.
Voltak ilyen témák?
Voltak. Az önkormányzati finanszírozás megjelent a szlovák sajtóban, a nyelvtörvénnyel kapcsolatos álláspontunk, a késelés kapcsán kialakult álláspontunk is, tehát volt, ami átütötte az ingerküszöböt, de még azért rendszerszintű elmozdulást itt nem látok. Ezen dolgozni kell, kétségkívül.
Mi tehát a feladat?
A magyar térfélen a házi feladat az, hogy ott nyilván a létünk, meg a létezésünk, illetve a pártnak a működése a tét. Mindenki számára világos, a pártban, amin javítani kell, az az üzenetközvetítés, hogy átmenjen az, hogy a párt az nem ideológiákban gondolkozik, hanem egy lokálpatrióta szakmai programban, ami prosperálóbb régiókat, a szülőföldön boldogulást, meg egyébként a jogainknak a kibővítését célozta meg. Ott ezeknek az üzeneteknek kell átmenni. Úgyhogy van mit tenni, szerintem az irány jó.
Még több munkát kell beletenni, még több aktívan résztvevő és az egész magyar szövetséggel együtt lélegző, együtt dolgozó csapatot kell építeni, hogy mindaz, amiről most beszéltem - tehát a szlovákok ingerküszöbének az elérése, és a magyaroknál a hatékony üzenetnek az átvitele –, valósággá váljon. Ezt kell elérni, mert erre van szükség.
Ön azt nyilatkozta nemrégiben, hogy úgy képzeli el a saját működését, mintha a felvidéki magyaroknak a polgármestere lenne. Ezt néhányan kritizálták. Talán nem látja jogosnak a kritikát… Hogy értette ezt pontosan?
Szerintem egy pártelnök nem mondhat olyat, hogy nem látja jogosnak a kritikát. Nekem az a kötelességem, hogy minden kritikát meghallgassak, leszűrjem belőle a tanulságokat és javítsak a saját meg a pártom teljesítményén is. Ugyanakkor a kritika valószínűleg, ha érkezett, akkor azért érkezhetett, mert adott esetben az üzenetet rosszul dekódolták. Mert az üzenet az nem az, hogy én a félmillió magyar polgármesterének tartom magam, én ilyet nem mondtam.
Én azt a működési elvet próbáltam bemutatni, hogy akkor teszi jól a honi pártelnök, ha úgy közelíti meg a közösségét és a közösségének az ügyeit, mintha polgármesterként kéne fellépnie. Ebben az a plasztikus megfogalmazás vagy az az üzenet, hogy egy polgármester nem azt nézi, hogy ki a nemzeti érzelmű a faluban, ki a kevésbé nemzeti érzelmű, ki a módosabb, ki a kevésbé módos, ki a roma polgártárs, ki a vegyes házasságban élő, hanem olyan intézkedéseket kell hoznia, meg úgy kell vezetni a falut, hogy abban mindenki otthon érezze magát, és lehetőleg ne akarjon elköltözni. Ez a filozófiám.
Egy lokálpatrióta szemlélet kell, és egy polgármesternek lokálpatrióta szemlélete van. Szerintem ezt kell megfogalmazni, és ezt kell képviselni.
Hogy látja azt, ha esetleg valaki nem meghatározza, hanem utal arra, hogy lehetne egy más magyar platform is a Magyar Szövetségen kívül?
Szerintem ez nettó önsorsrontás. Nem engedheti meg magának a magyar közösség azt a luxust, hogy ne egy irányba húzzunk. Az egy irányba húzás az nem jelenti azt, hogy feltétlenül szeretjük egymást. Az egy irányba húzás azt jelenti, hogy van egy felelősségtudatunk a közösségünk, a szülőföldünk felé, és látjuk azt, hogy a mennyiségi mutatók azok nem nekünk kedveznek, magyarul: fogyunk. Ha azt akarjuk, hogy legyen egy életképes magyar jövőkép a Felvidéken, akkor a mi sorainkat kell rendezni, nem máshol keresni a boldogulást. Úgyhogy az, aki platformokban vagy más formációkban gondolkodik, az rendkívül ártó és rendkívül káros az én véleményem szerint.
Amit még itt hozzá kell tenni: az elmúlt időszak felszínre hozott elég sok problémát: iskolai optimalizáció, nyelvtörvény. A Rimaszombati járásban, Gömörben az atomhulladék lerakó, késelés-ügy Pozsonyban. Ha megnézzük, hogy ki hallatta a hangját, ki próbált megoldásokat kínálni, ki tematizálta, ki karolta fel az ügyeket, akkor bizony itt szlovák politikust, szlovák pártot, azon belül politizáló magyar platformot, vagy magyar politikust nem nagyon látunk.
Tehát, ha itt a mi sorskérdéseinkre valaki választ keres, fogódzót, megoldást, partnert, érdekképviseletet, azt nem fogja máshol megtalálni, csak a Magyar Szövetségben. Ha ezt tudatosítjuk, az már félsiker.
Ön a Magyar Szövetségben érzékeli, vagy tud róla, hogy vannak, akik hallják a szirének énekét, és valahogy meg kell őket kötni, hogy itt maradjanak?
Én nyitott szemmel járok a világban. Hiszek a jó szándéknak, a teljesítménynek és az együtt gondolkodásnak az erejében, és én ezt kínálom. Aki erre vevő, az partner, aki nem, azzal nem tudok mit kezdeni.
Sok a partner?
Én úgy gondolom, hogy igen.
A szlovákok részéről vannak olyan pártok, akik felé mi, magyarként jobban nyithatunk?
Nekünk magyarként nem a szlovák pártok kegyeit kell keresnünk, hanem a mi sorainkat rendeznünk. Hogyha mi rendeztük a sorainkat, akkor izgalmasok, vonzók és keresettek leszünk a szlovák pártok számára is. Ez be fog következni, ez egészen biztos. Már most vannak tárgyalások, együttműködésre való felkérések, puhatolózások, hogy vajon el tudjuk-e képzelni az együttműködést. Én nem zárom ki az együttműködést ab ovo senkivel, legyen az ellenzéki vagy kormánypárt.
A mi dolgunk az, hogy megfogalmazzuk a saját programjainkat, a saját sarkalatos kérdéseinket, és akkor nézzük meg, hogy ezek mentén melyik szlovák párttal lehet együttműködni vagy sem, és az alapján döntsünk.
Mit mond arra a kritikára, hogy Ön a pártot igyekszik Most-Híddá alakítani?
Elég meredek az én eszmerendszeremmel, múltammal és világnézetemmel, de hát ilyen világot élünk. Tehát most itt a jelzőknek, meg a bélyegeknek a határa az gyakorlatilag annyira elszabadult, hogy nem feltétlen kellene, de nem is lehet komolyságot tulajdonítani ennek. Törzs és ős MKP-s voltam mindig, most pedig a Magyar Szövetség elnöke vagyok. Ha példaként kéne említeni valakit, vagy valamilyen formációt, akkor számomra az Együttélés volt. Úgy tudott jövőképet kínálni a közösségnek az a párt, hogy mindemellett nemzeti liberálisokat is, autonomistákat is egy pártba tudott - ugyanakkor nagyon komoly intellektuális felkészültséggel - tömöríteni. Ha valahol modellt, vagy párhuzamot kéne keresnem, akkor én ott keresném, és nem máshol.
fotó: Gubík László FB