Miről lesz szó a következőkben?
A béketeremtő háborús kalandja Iránban
Előbb könyörög, majd a NATO felbontásával fenyeget
A Hormuzi szoros dilemmája
Iráni lépések
Dollár, vagy jüen?
A béketeremtő háborús kalandja Iránban
A tragikomédia, amit Donald Trump kormányzásának neveznek egy újabb fejezethez érkezett Irán megtámadásával. Bár egyfelvonásos, gyors cselekménynek ígértek, a perzsa állam elleni katonai művelet – úgy tűnik – elhúzódó drámává fajul. Történt ugyanis, hogy Irán, válaszul elfoglalta a hormuzi szorost. Ez azt jelenti, hogy a világ olajszállítmányának 20%-a reked egy helyben – kivéve az iráni termelést, mely India és Kína piacait célozza. Az olaj világpiaci ára nő, a készletek egyre apadnak és az árak felfelé szöknek. Az USA (és egyébként mindenki) érdeke az, hogy a helyzet megszűnjön. Nem mindegy azonban, hogy az Egyesült Államok és Izrael által kiváltott zárlat hogyan ér véget. Trump erővel kívánja megoldani a helyzetet, ám rájött, hogy túl nagy falat került a szájába, melyet megrágni és lenyelni már nem tud. Ezért március 14-én kéréssel fordult a NATO tagállamokhoz, sőt Kínához is. Egy reménytelen és törvénytelen katonai együttműködésbe azonban senki sem kíván beszállni, így az amerikai elnököt gyorsan kikosarazták. A szokásos hisztérikus reakció nem is váratott magára sokáig…
Előbb könyörög, majd a NATO felbontásával fenyeget
„A NATO mindig is egyirányú utca volt. Mi megvédjük a tagállamokat, cserében azok nem csinálnak értünk semmit” – írta. Az eddigi legszorosabban együttműködő Nagy Britannia is erősen hezitál. Kormányzati nyilatkozatok szerint a szoros megnyitásának legjobb módja az Irán elleni fegyveres hadjárat beszüntetése volna. A német kormány szóvivője egyenesen kijelentette: ennek a háborúnak semmi köze sincsen a NATO érdekeihez. A védelmi miniszter, Boris Pistorius feltette a költői kérdést: vajon néhány európai hadihajó mit tud elérni ott, ahol a világ legnagyobb tengeri haderője is tanácstalan? Hasonlóan, Macron is csupán azt a lehetőséget engedte meg, hogy a helyzet csitulásával védelmet biztosít a szoroson áthaladó hajóknak. Amíg azonban a háború tart, nem kívánja Franciaországot belekeverni. Amerika hirtelen jött háborús kalandjának megrekedését az ázsiai hatalmak is közönnyel szemlélik. Kína felszólította a támadókat a békekötésre, Japán és Dél-Korea pedig inkább saját állampolgárainak biztonságáért aggódik. Az EU reakciója sem meglepő, hiszen az utóbbi időben úgyis a szeszélyes trumpi politika célpontjában áll: kizárólag diplomáciai megoldáson hajlandó gondolkodni!
A Hormuzi szoros dilemmája
A Hormuzi szorosnál legalább ezer teherszállítóhajó rekedt meg. Főként tankhajók. A zárlat következtében tengerjárókat már ért támadás, halálos áldozatai is vannak. A hormuzi szoros, valóban szoros. A ki-, és beérkező forgalom, két, alig négy kilométeres sávra korlátozódik. A kettőt egy szintén hasonló szélességű tér választja el. A szoros legszűkebb része alig negyven kilométer. Ez önmagában is könnyen ellenőrizhető (és még könnyebben belőhető), ám Irán, állítások szerint tengeri aknák telepítésébe kezdett. Valamilyen oknál fogva – annak ellenére, hogy történelmi példák bizonyították hatékonyságát – a jelenlegi amerikai hadvezetés nem számolt ezzel a lehetőséggel. Vagy könnyelműségből, vagy azzal számoltak, hogy Irán nem lépi meg, hiszen ezzel a saját olajának kivitelét is meggátolja. Ráadásul Chris Wright, az USA energiaügyeiért felelős miniszter elmondta, hogy mivel támadó haderőjük elsősorban Irán szárazföldi támadásával van elfoglalva, amerikai hadihajók nem állnak készen a blokád áttörésére, vagy kereskedelmi járművek kíséretére. Irónia, hogy a blokád technikai létrehozásában, a megtámadott ország nem nagy hajókat, hanem gyors, kicsiny csónakokat használ. Hasonlót távirányítással célba juttatva, már fel is robbantottak. Ráadásul a szoroson áthaladó hajókat a szárazföldről is könnyedén lőni lehet rakétákkal, vagy drónokkal. Az elhárításra nyíló időablak, ezzel kevesebb, mint két percre szűkül.
Iráni lépések
Az Irán által alkalmazott víziaknák nem a legfejlettebbek, de a célnak megfelelnek. Vannak, melyek éppen a felszín alatt várnak áldozatukra, mások ötven méteres mélységben is képesek érzékelni az arra járó hajókat és működésbe lépni. Hatásuk nem csupán fizikai, hanem lélektani is. Ami pedig a partok mentén lévő repülőképes robbanószereket illeti, elemzők szerint azok felkutatása és megsemmisítése szárazföldi erők telepítését igényelné. Ezzel azonban jelentős nőne a lehetséges amerikai áldozatok száma – s mint tudjuk, az USA közvéleménye rendkívül érzékenyen fogad bármilyen csekély számú áldozatot is, ha azok saját soraikból származnak.
Dollár, vagy jüan?
Iránnak van még egy lap az ingujjában, ez pedig gazdasági jellegű. Az ország vezetése bejelentett ugyanis, hogy bizonyos számú tankhajót hajlandó átengedni a szoroson, abban az esetben, ha azok kínai jüanban fizetnek! Az olajüzlet ugyanis kizárólag dollár alapú. Az USA ennek kivívásával gondoskodik arról, hogy a pénzügyi ügyletek amerikai bankokat és számlákat vegyenek igénybe és kizárhassanak olyan pénzintézeteket, melyek másféle valutát választanak. Iránt ezzel az eszközzel már negyven esztendeje fojtogatja az USA, Kubát hat évtizede. Napjainkban a dollár a világ lakosságának egyharmadát tartja szankciók alatt. Az amerikai fizetőeszköz a világ tartalékjának formája, melyben a nemzetközi adósság méretik. Dollárban gondolkodnak a központi bankok és a legnagyobb, legjelentősebb globális pénzügyi kölcsönhatások eszköze a dollár. Amennyiben a világ országainak egy része képes volna kitörni ennek szorításából és alternatívát találni, az amerikai bankok kimaradnának az ügyletekből. Így az USA nehezebben tarthatná be szankcióit másokkal szemben. A hormuzi szoros blokádja, valamint a kínai pénznem feltételezett használata ezért tűrhetetlen precedens az amerikai gazdaság és külpolitika számára.
fotó: unsplash
