Lépj be velem egy időkapuba, amely elvezet az 1958-as Burgundiába. Macskaköves utcákba, ahol a férfi és a nő kézen fogva andalog. Állj meg egy pillanatra, nézz fel az égre, a szabadság birtokára. Hallgasd meg az ég szellemét, mit súg neked? Ha kellően figyelmes vagy, megmutatja az utat. Ezen a varázslatos helyen, az egyik legeldugottabb fogadó teraszán, kovácsoltvas asztalkán két borospohár lesi áldozatait. Kéjesen kacsingatnak, mohó ajkakra vágyódnak, hogy ízleljék, hogy falják. Van ott két, színben és anyagban passzoló székecske is. Az egyiken egy magánember ül, aki mitikus tábornok is egyben, és természetesen politikus is a javából. Charles de Gaulle az V. Köztársaság elnöke. A tömeget fürkészi. Vár valakit. Egy apró újságírót.
Elnök úr, ön kivonta Franciaországot a NATO integrált parancsnoksága alól, a katonai főhadiszállásnak is el kellett hagynia Párizst. Mégis elsőként nyújtott kezet az USA-nak, a kubai rakétaválság idején. Miként lépne fel a jelenlegi, 2025-ös geopolitikai helyzetben?
Jómagam a pragmatizmus híve vagyok, a függetlenségé és a diplomáciai párbeszédeké. Fontosnak tartom a tárgyalásokat, mint a konfliktusok megoldásának elsődleges eszközét. Figyelembe kell venni a hosszútávú következményeket is: a menekültválságot, a gazdasági zűrzavarokat. Egy saját, európai projektre van szükség, ahol az öreg kontinens együttesen lép fel a helyzet kezelésében. Egy olyan státuszra törekednék, ahol minden oldal számára elfogadható megoldások születnek, ezek ugyanis elősegítik a stabilitást és a békét.
Kijelenthetjük, hogy az EU-n belül széthúzás van: Magyarország rendre megnehezíti az EU helyzetét, döntéseit. Mikét lehetne megerősíteni a szövetséget?
Valóban érezhetőek a különböző tagállamok közötti politikai és gazdasági feszültségek, különösen az olyan országok esetében, mint Magyarország, amelyek nem mindig követik az EU által képviselt közös irányelveket. Európának meg kell őriznie a saját identitását és nem kell más nagyhatalmak irányítása alá kerülnie. Olyan alapelveket kellene keresni, amelyek minden tagállam számára elfogadhatóak, miközben fenntartják az európai értékeket, mint a jogállamiság, az emberi jogok és a demokratikus normák. Politikailag, gazdaságilag és katonailag is meg kell erősödni. Fontos, hogy a kisebb tagállamok is egyenlő félként legyenek jelen a döntéshozatalban. Az egyenrangú párbeszéd alap, a kompromisszum, a harmonikus együttműködés.
Tehát egy új szövetségi rendszer kiépítésére lenne szükség? Közös európai hadsereggel? Újra kellene éleszteni a Pleven-tervet? De ki lenn a hadsereg vezérkari főnöke? Milyen arányban képviselnék magukat az országok?
Tulajdonképpen igen, egy egységes európai hadseregre nagyon is szükség van, ezzel sikerülne megteremteni egy független és egységes Európát. A célja nemcsak a közös védelmi feladatok ellátása lenne, hanem a kontinentális biztonság és stabilitás megőrzése. Persze ez függ az EU tagállamai közötti politikai konszenzustól is. Kezdetben lehetne francia vezetés, a vezérkari főnök a legfelsőbb szintű vezető lenne, aki az európai katonai erők koordinálásáért felelős, de a politikai döntéseket az EU vezetői tanácsa közösen hoznák.
Az EU különböző államai különböző mértékben vesznek részt a közös hadseregben, a katonai erőforrások és az országok pénzügyi hozzájárulásának megfelelően. Persze komoly kihívás lenne, először ugye közös nevezőre kéne jutni.
Tegyük fel, hogy bizonyos vezetők, Szlovákia vagy épp Magyarország inkább egy keleti szövetség kialakítására törekedne. Oroszországgal, Fehéroroszországgal és a további autokrata rendszerekkel.
Egy olyan keleti szövetség, amely autokrata rendszerekre épít ellentétes a nézeteimmel, politikai filozófiámmal.
Tehát elképzelhetőnek találja, hogy az új szövetségben nem kapna helyet Magyarország és Szlovákia?
Ez is egy opció.
Gyakran hangoztatja, hogy a diplomácia híve. A háború lezárása érdekében Oroszországgal is felvenné a kapcsolatot? Mert így felmerül a kérdés: miért jelent problémát, ha Szlovákia és Magyarország kapcsolatokat ápol Oroszországgal?
A diplomáciai kapcsolatok fenntartása nem egyenlő egy szövetséggel. Amikor például a Szovjetunióval tárgyaltam, az nem szövetségi szinten történt, egy európai érdekre építő diplomáciai párbeszédet folytattam. A geopolitikai egyensúly fenntartása a kulcs. Ha Szlovákia és Magyarország szövetségre lépni Oroszországgal, az ellentétben kerülhetne az EU közös értékrendjével és biztonsági érdekeivel.
Ön szerint Ukrajnának le kellene mondania területeiről a béke érdekében?
Van tapasztalatom a témában, mikor Németország megszállta az országot. Semmiképp sem javaslom, hogy lemondjon a területeiről, ezzel ugyanis megengedné egy küldő hatalomnak, hogy átrajzolja a térképeket. Az agresszornak nem szabad engedni. Ez nem csupán taktikai, de morális ügy is. A békét nem területi engedményekkel kell elérni.
fotó: Wikipédia
