Egyesek szerint a felvidéki magyar kultúra megmentője, mások szerint a modern kor influencere. Orosz Örssel, a köztársaságielnök-választások eszkalációja közepette beszélgettünk a párt állapotáról, nehézségeiről, jövőjéről, valamint az utóbbi időben felreppent és igencsak megosztó kérdésekről, mint az Európai Néppártból való kilépés, illetve az ukrán támogatás megszavazása.
Hogyan értékelné a választásokat?
Nyilvánvalóan kudarc volt. Legfőképpen azt élem meg rosszul, hogy egész életemben azért próbáltam meg küzdeni, hogy a felvidéki magyar közéletben ez az árokásás, a kétpólusú politika, fel legyen számolva. Tisztán emlékszem rá, Prágában voltam egyetemista, éppen a folyosón üldögéltünk további komáromi barátaimmal, amikor megtörtént a pártszakadás. Már akkor tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Nem is lett. Az egyetem befejeztével különböző projektekben vettem részt, melyek a közösségünk összefogására törekedtek (Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, Gombaszögi tábor, Kétnyelvű Dél-Szlovákia). Végül nagy küszködve a pártegyesítés is sikerült, de sajnos nem volt hosszúéletű.
Mi volt az oka a szétesésnek?
A sérelmek végül ide vezettek, vagy talán a személyiségek megférhetetlensége okozta. Egy kicsit neheztelek is rájuk, vagy magára a helyzetre, ugyanis a mi politikai generációnk jövőjét rövidítették meg ezzel a tettel. Hatalmas visszalépés, ha az etnikai politizálást nem lehet felemelni parlementi szintre.
A jelenlegi felmérések azt mutatják, hogy a Szövetség bekerülne a parlamentbe. Mi okozhatta a számok növekvő tendenciáját?
A parlamenti választások előtt rendre alulmérnek bennünket, ami aztán a választásközi időszakban helyreáll. Ugyanakkor ez negatívan visszahat a választóbázisra, mely nem tud hinni benne, hogy sikerülhet. Ez is okozza az egyre nagyobb arányú eltávolodást a parlamenti választásokkor. A helyhatósági és megyei választások eredménye viszont mutatja, hogy a Szövetség képes nagyarányú sikereket elérni, ha megosztó témák nem játszanak szerepet a választási kampányban. Ugyanakkor a parlamenti választásokkor van azért nekünk egy külső ellenségünk is, Szlovákiának nem vagyunk a nemzeti érdeke, a többségi társadalom, köszöni, jól érzi magát úgy is, ha a mi eltűnünk innét.
Köztársaságielnök-választáskor is rendre csak az ígérgetés marad az osztályrészünk. Az elnökválasztásnál egyik vagy másik pólus majd szeretné „elcsábítani“ a magyar szavazatokat.
Ezt a helyzetet a párt akár az előnyére is fordíthatná. Különböző jogok, intézmények, bármi, ami hozzásegíti a magyarság fennmaradását. Mit gondol erről?
Pontosan ez volt az oka annak, hogy magyar elnökjelöltet indítottunk. Következik a második forduló, ahol bizony kulcsfontosságú a szlovákiai magyar kisebbség. Ebben az országban a magyarok eddig mindig a mérleg nyelve voltak, ami az elnökválasztást illeti. Magyarok nélkül nem lehetett nyerni. Most is így lesz. Korčok úrnak nehezebb dolga lesz, ugyanis van neki egy előélete, amelyre sokan emlékezünk.
Pellegrini pedig abból a kormányból jött, aki egy időben épp a magyarellenességéről volt híres. Én akkor voltam gimnazista, amikor a himnuszt nem játszhatták a magyar iskolákban.
Igaz, hogy ebből jön, kár lenne tagadni, de gesztusokra képes. Korčok hivatalnokként kiszolgált minden rendszert, Pellegrini azért néhány fokkal szuverénebb. Még akkor is, ha jelenleg a propaganda ’táskahordozónak’ próbálja őt beállítani.
Miért döntött az EP mellett? Miként szeretné képviselni a szlovákiai magyarokat?
Nagyon szeretném, ha volna jövője az etnikai politizálásnak. Ha ezt az EP történetet is elveszítjük, akkor már tényleg nem tudom, hogy a párt fel fog-e tudni állni. Be kell bizonyítani, hogy egy potens társaság vagyunk. Kell a tökös eszköztár. Az egység az igazi érték.
Abban az esetben, ha az EP sikerülne, mindenképpen az építkezésre szeretném helyezni a hangsúlyt. Egy sikeres eredménnyel magát a pártot is vissza lehetne hozni a politikai életbe.
Mennyire tud azonosulni Gyimesi György kijelentéseivel? Támogatja azon kijelentését, miszerint a Szövetségnek ki kellene lépnie az EPP-ből?
Véleményem szerint egy esetleges kilépés nem szolgálná a párt érdekeit. Úgy gondolom, ebben a pártcsaládban van a helyünk. A párton belül született egy döntés, hogy egyelőre nincs terítéken ez a lépés. Gyimesivel kapcsolatban pedig, jómagam nem értek vele mindenben egyet, de egy gyűjtőpártban nem baj, ha egy kicsit különböznek a vélemények, ha ellentétes nézetek jelennek meg.
Miként szavazna az ukrajnai fegyvertámogatás kérdésében?
Az orosz-ukrán konfliktust egy szláv testvérharcnak tartom. Túlpolitizáljuk a témát, miközben a mi feladatunk máshol van. Ha minden kanyarban leragadunk, és szenvedélyesen legyilkoljuk egymást a kommentekben, a mi valós, túlélési küzdelmünk itt a Felvidéken kicsúszik a fókuszból.
Ön, hogy látja a párt jövőjét?
A hídon akkor kell átmenni, ha odaértünk. Várjuk ki a két választást, én azt gondolom, sorsdöntő lesz.
Az április 6-i köztársaságielnök-választásokon kit szeretne támogatni és miért?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy Korčokot nem fogom. Báránybőrbe bújt farkasnak tartom aki saját karrierje érdekében (Mečiartól-Ficoig) bárkit kiszolgált. A megcsinált külcsín számomra visszatetsző. Nem döntöttem még el, hogy egyáltalán elmegyek-e választani.
