Már jócskán több mint egy évszázada jelent meg a Szűzanya a portugáliai Fatimában – legalábbis a Katolikus Egyház történeti emlékezete szerint. 1917. május 13-án három pásztorgyermek – Lucia dos Santos, Francisco és Jacinta Marto – lett tanúja az Istenszülő megjelenésének, aki többek között három titkot bízott rájuk. Látomásaik még heteken keresztül tartottak, melyek során egyre több hívő és kételkedő csatlakozott hozzjuk. A fővárostól mintegy 113 kilométernyire fekvő falu, a háborús esztendő októberének tizenharmadik napján volt helyszíne annak az eseménynek, melyet ma a „Nap csodájának” neveznek. Becslések szerint ennek 70-ezer ember volt tanúja. Nem csupán vallásos zarándokok, hanem olyan szkeptikusok is, akik az eseménysor hitelét kívánták megkérdőjelezni…
Miről olvashat a következőkben?
Oroszország és a Szeplőtelen Szív
Napjaink legnagyobb háborúja
A pápák vonakodnak
Gáza és Izrael
Irán és Izrael
Tűzfészkek
Mi lesz veled Orosz Anyácska?
Oroszország és a Szeplőtelen Szív
A gyermekek által tolmácsolt titkok látomások leírását tartalmazták, melyek többek közt a jövővel és pokollal voltak kapcsolatosak. A Fatimai Szűzanya felvonultatta szemük előtt a 20. század elkövetkező tragikus eseményeit, valamint látni engedte számukra a kárhozat helyét, melynek valóságát sokan megtapasztalják. Mária kérései közt volt egy, melyet a mindenkori szentatya felé irányzott: ez pedig Oroszország felszentelése volt az Ő Szeplőtelen Szívének – ezzel véve elejét, hogy „Oroszország tévedései el ne terjedjenek.” Az Egyház hite szerint, amennyiben ez megtörténik, nem kerül sor a marxizmus és bolsevizmus gazemberségeire, a vallásüldözésre, több mit százmillió emberi élet kioltására! Ellenben ha a pápa maradéktalanul eleget tesz a felszólításnak, a béke korszaka köszönt ránk.
Ez azonban nem történt meg. A marxizmus – ugyan csillagászati mértékű áldozatok árán – de ma már nem uralkodó, bukott eszme. Legalábbis visszavonult a kulltúra területére… Ugyanakkor Oroszország birodalmi törekvései nem vesztek a múltba. Akár éppen a keresztény értékek védelmének köntösébe öltözve, de továbbra is terjednek, fenyegetnek, fegyverrel pusztítanak! (britannica.com)
Napjaink legnagyobb háborúja
Az ukrán háborúhoz vezető út lényegében már a Szovjetúnió szétesésével megkezdődött. A kezdetek ugyan a béke jegyében teltek: 1994-ben, Clinton és Jelcin elnökök, valamint Kravcsuk ukrán vezető Budapesti Memorandumban megegyeztek abban, hogy az ukrán atomfegyverekért cserébe, Oroszország biztosítja az ország területi egységét. Az idő múltával azonban nőtt az Ukrajnán belüli feszültség is: míg egyik része Moszkvához húzott, a másik Európához és a NATO-hoz közeledett. Törésre 2014 februárjában került sor, amikor az erőszakba torkolló kijevi tüntetések elérték a nyugati irányultság győzelmét. Ezért viszont nagy árat fizettek: Luhanszk és Donyeck megyék orosz lakossága erővel szakadt el Ukrajnától. A NATO terjeszkedésére hivatkozva Oroszország egyre erőszakosabb lépésekre szánta el magát, majd az „Új Oroszország” víziójával, 2022. február 24-én seregei átlépték az országhatárt. A háború ma is tart, végét nem látni. Trump amerikai elnök, fogadkozása ellenére sem tett csodát; a nagyhatalmak Ukrajna természeti kincsein osztoznak, az újjáépítés hatalmas bizniszére készülnek – bár, hogy erre meddig kell várniuk, egyőre csupán a Gondviselő tudja!
A 41 millió ukránból nyolc, saját szülőföldjén vált hontalanná; újabb nyolc szanaszét fröccsent a világban. Vologyimir Zelenszkij ukrán elnök a nyugat hőséből kuncsorgó kellemetlen rokonná vált, Putyin pedig egyre makacsabbul ragaszkodik birodalmi terveihez, atomfegyverekkel fenyegetve a világot.
A pápák vonakodnak
1929. június 13-án, a Szűzanya ismét megjelent Lúcia nővérnek, a fatimai látnokok vezetőjének. A Szentháromság nevében ezalkalommal határozottan az egyházfőnek üzent: ideje Oroszország felszentelésének, úgy, ahogy azt a fatimai látnokok tomácsolták! A feltételek egyértelműek voltak. A szentatyának kifejezetten Oroszországot kell felajánlania a Szeplőtelen Szűzanyának, a világon minden püspökével egyidőben! Erre azonban nem került sor.
1931. augusztus 19-én, az Úr Jézus Krisztus maga jelent meg a látnoknak, és arra figyelmeztette általa a szentatyát, hogy az engedetlenség olyan következményekkel jár, mint amit a franciák királyának kellett elszenvednie. Alacoque Szent Margit figyelmeztette az uralkodót: szentelje az országot Jézus Szent Szívének, vagy sorsa rosszra fordul. A forradalmi terror, a zűrzavar és a dinasztia bukása azt jelzi, hogy az Úr kérése nem teljesült…
A két háború közötti időszaktól kezdve, több pápa is ilyen-olyan módon tett kísérletet Isten akaratának „kijátszására.” XII. Piusztól kezdve, II. János Pálon át egészen Ferencig került sor valamiféle szertartásos gesztusra. A szentatya mindmáig nem szentelte kiemelten és egyedül Oroszországot a Szeplőtelen Szívnek; nem imádkozott e szándékért a világ összes katolikus püspökével, egy célért, egy adott órában! Az orosz hadigépezet tovább görög Ukrajnában, a világ második legnagyobb hadseregével rendelkező ország a legnagyobb biztonsági kockázattá vált, s míg hadjárata zajlik, a Föld „puskaporos hordói” sorra robbannak fel! A második világháború óta nem voltunk még ilyen közel a nagy „zárójelenethez!” (fatima.org)
Gáza és Izrael
Palesztina már a bibliai időkben is háborúk helyszíne volt. Egyesek szerint a római tartomány a zsidók korábbi ellenségeiről, a filiszteusokról kapta nevét. Teljes békességét nem gyakran látott. A második világháborút követően a helyzet kifejezetten bonyolódott: a zsidóság saját országra való vágyát a tartományaikat vesztett britek kihasználva, az oszd meg és… nevess keserű cinizmussal (?) elvét követve a régiót zsidó és arab részre osztották. A megoldás senkinek sem volt jó, a békétlenség pedig 1948 májusától, Izrael kikiáltásától megállás nélkül folyik. A „Nabka” (Katasztrófa) során 700 ezer arab kényszerült elhagyni szülőföldjét. A maradók jogtalanként tengődtek. 1964-ben megalakult a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ.) Három évvel később Izrael gyorsan katonai győzelmet aratott Jordánia, Egyiptom és Szíria felett. Ekkor vette uralma alá a Gázai Övezetet, a Golán Fennsíkot, a Nyugati Partot és Kelet-Jeruszálemet. A palesztinok mai harcai mögött álló Hamasz 1987-ben jött létre, több moszlim szervezet szövetségével. Az elmúlt században több arab felkelésre, Intifádára is sor került. Ezeket rövid életű megegyezés követte, hogy aztán a helyzet újra elmérgesedjen. Gáza ma már nem más, mint lerombolt senkiföldje… (theguardian.com)
A napjainkban is tartó háborúskodás két évvel ezelőtt, az október 7-én történt Hamasz-támadással kezdődött. Ez 1200 áldozatot követelt, illetve 240 izraeli és más állampolgársággal rendelkező személyt hurcoltak el túszként az arab fegyveresek. A művelet nagyon régen nem tapasztalt szervezettséggel és szokatlanul nagy erővel zajlott le a helyi ünnepi időszakban.
Netanjahu miniszterelnök a Gázai Övezet teljes ostromára adott parancsot, háborús állapotot hirdetett. A kezdeti légi támadásokat teljeskörű földi hadműveletek váltották fel. 2023 és 2024 fordulóján 23 ezer arab halottal számoltak; a civil áldozatok száma júliusra már a negyven ezret érte el. A humanitárius katasztrófa egyre súlyosbodik, és napról-napra megoldhatatlannak látszik. Jelenleg – több kudarcot szenvedett megállapodási és közvetítési kísérlet, stratégiaváltás, és külföldi önkéntesek halálát követően –, a jelentések szerint minden harci cselekmény közben bekövetkező halálesetre, négy olyan jut, melyet az embertelen körülmények okoznak.
Időközben megválasztották Donald Trumpot az USA vezetőjének, ami reménnyel töltötte el a militáris izraeli vezetést. Ennek ellenére, a Nemzetközi Büntetőjogi Bíróság (International Criminal Court) háborús bűnök elkövetésével vádolta meg Benjamin Netanjahut, és elfogadóparancsot adott ki ellene. (britannica.com)
Sor került egy rövid tűzszünetre, melynek során foglyokat cseréltek a felek, de a csend nem tartott sokáig. A fegyverek 2025 márciusától ismét szólnak, miközben szinte már nincs is remény az eredeti túszok megmentésére. Trump elnök – ahogy máshol, úgy itt sem teremtett békét – sőt, külső iszlamista szervezetek is bekapcsolódtak az összeütközésbe.
Irán és Izrael
Irán az egyik szilárd támogatója minden olyan szervezetnek, mely céljának Izrael elpusztítását tűzte ki. Ezzel egyidőben jelentős erőfeszítéseket tesz nukleáris technológiák megszerzésére és fejlesztésére, ám állítása szerint csupán békés felhasználásra. Izrael azonban az elmúlt héten közvetlen csapásokat mért iráni célpontokra – ipari létesítményekre és magas rangú iráni vezetők búvóhelyére. A támadásokban meghalt Mohamad Bagheri, a hadsereg főparancsnoka, és az Iszlám Forradalmi Gárda vezetője, Hosszein Szalami. Rajtuk kívül még hat atomtudós vesztette életét. Válaszul a siíta állam több száz rakétát és drónt küldött Tel avivi és haifai célpontokra. A civil áldozatok száma mindkét oldalon megnőtt. Miközben az izraeli bombák elnémították a légvédelmet és uralmuk alá vonták a légteret, Ali Khamenei vallási vezető megfenyegette Franciországot, Angliát és az Egyesült Államokat: amennyiben beavatkoznak Izrael mellett, soha nem tapasztalt borzalmakat szabadítanak magukra!
Ahogy azt lassan megszokjuk, Amerika álláspontja egyelőre nem világos. Minden Trump elnök hangulatán múlik. Először távolmaradást és semlegességet ígért, majd elbizonytalanodott, végül megfenyegette az iráni vezetőt: tudjuk hol vagy, megölünk! Az Izrael melletti tevékeny katonai kiállás egyébként éket látszik verni a konzervatív elnök tanácsadói közé is. Többen sürgetik a cselekvést, mások pedig arra figyelmeztetik: választási ígéretei közé tartozik, hogy nem kezdt többé „végtelen” háborút! (theguardian.com)
Tűzfészkek
A világ ma nem biztonságos, és nem kellemes hely. Ébredeznek az alvó szörnyetegek: nemzetiségi ellentétek, gazdasági válságok, újabb és újabb nézeteltérések bátorítják egymást. Kína már nem egy alvó óriás, követeli, ami szerinte neki jár. Taiwan ügye még nem lezárt történet, a kor pedig alkalmasnak látszik egy újabb sziget bekebelezésére. Észak-Kórea diktátora bizonyára örül, hiszen most végre hasznos és tevékeny szövetségesének bizonyult a Szovjetúnió örököse számára. Egy kicsit mintha kiszabadult volna az elszigeteltségből: lehet, hogy Kelet és Dél éledező hatalmai mégiscsak felkarolják? A nukleáris fegyvertárral rendelkező India és Pakisztán már méregetik egymást, Afrika törzsi vérengzéseit pedig már számon sem tartja a civilizált világ… Nem nehéz belátni, hogy a népek mozgása egyre erősebbé válik, Európa a kultúrák harcának csataterévé lesz. Elnyomorodó tömegek állnak szemben felemelkedő szűk technokrata rétegekkel, s minden fölé árnyékot vet a mumusként körülöttünk ólalkodó Mesterséges Intelligencia. Vajon mi lenne a szerepe Oroszországnak, ha a fatimai jövendölés igazat mond?
Mi lesz veled Orosz Anyácska?
Isten terveiben egészen bizonyosan fontos helye van Rusz Anyácskának – már csak azért is, mert gyermekei a történelem folyamán kiemelt tisztelettel ragaszkodtak az Istenszülőhöz. Végül egészen bizonyos, hogy a Mindenható akarata győzedelmeskedik – nekünk azonban nem mindegy, hogy mikor és milyen árat fizetünk a késlekedésért? Vajon a szinodalitás, elfogadás és párbeszéd zászlai alatt; szexuális és pénzügyi botrányok terhe alatt lesz-e gondja a fatimai parancs végrehajtására XIV. Leó pápának? Nem tudni. De azért reméljük, nem a történelem kényszeríti majd ki az utolsó percekben!
fotó: pixabay.com
