Az angolok egyháza ismét kavarog. VIII. Henrik asszonyai nem csupán korukban okoztak botrányt, hanem több évszázaddal később is "csak baj van velük". A legújabb vihar főszereplője ugyanis Sarah Mullally dáma ("dame" a "sir" női megfelelője), aki 2026. január 28-án átveszi Canterbury érsekének hivatalát. London "püspöke" ezzel nem csupán a főváros és a Brit Szigetek első "főpapnője" lesz, hanem az anglikán világközösség teljességének feje is. Ez leginkább éppen az Európán kívüli, a nyugati társadalmakhoz képest még mindig nagyon konzervatív gyülekezetek számára jelent problémát; különös tekintettel Afrikára.
VIII. Henrik - Luther Márton elleni irataival kiérdemelte VII. Kelementől a "hit védelmezőjének" címét; később maga is szakadár eretnekké vált
Az Anglikán Egyház világszövetségének vezetője nő lesz, Canterbury érsekének, dame Sara Mullally személyében. Ennek azonban még saját köreiben sem örül mindenki? Erről olvashatunk a következőkben:
A női "papsághoz" vezető út Nagy Britannia hivatalos egyházában
Főként Afrikában tiltakoznak
Mullally szigorú kritikája - előmenetele nem a kereszténység diadala, hanem a feminizmusé!
Óvatos jelzések belülről: ha túl sok lesz a haladó szellem, akkor mindenki a saját újtán lesz kénytelen haladni...
Morus Szent Tamás, VIII. Henrik barátja, majd áldozata - a katolikus hit vértanúja
A női "papsághoz" vezető út Nagy Britannia hivatalos egyházában
Az anglikán felekezethez tartozó egyházak belső ügye a sajátjuk, természetes tehát, hogy amennyiben nézeteltérésre kerül sor köztük, azt maguknak kell megoldaniuk. Lássuk be azonban, külső szemlélőként talán joggal vagyunk értetlenek: miért lett baj, hogy az anglikán "pápa" ez esetben asszony; és ennek ténye miért éppen most lett botrány? Hiszen nem minden rossz forrása az almába való első harapással kezdődött – vagyis annak az apostoli hagyományok megtaposásával, mely szerint a felszentelt papság kizárólag a férfiak sajátja? Az anglikán egyházban, 2014-től, már nem csupán plébániákat vezethetnek női vikáriusok, hanem püspökökké is kinevezhetők. Sőt, 2023-ban, az asszonyokat fogyasztó szakadár Tudor király egyházvezető utódai az azonos neműek közötti partnerkapcsolatot is szentesítették. Ennek következtében a "leszbikus püspöknő" kifejezés valósággá vált – vagy annak kigúnyolásává? Az Egyesült Királyság első női "püspöke", a walesi "érsek", Cherry Vann ugyanis nyíltan vallja "házastársi" közösségét egy másik nővel. Történetét egyfajta vértanúsággal összekötött forradalomként éli meg, hiszen az anglikán közösségen belül is évtizedekig titkolnia kellett nemi irányultságát! - nyilatkozta.
"Ha gyorsan akarsz járni, menj egyedül – ha messzire szeretnél jutni, menjünk együtt!" – mondotta a frissen megválasztott Canterburyi székesegyház "érsekasszonya." Hívei közül azonban sokan a lelkesedés hiányát tanúsítva, kifejezetten rossz szájízzel utasítják el a közös zarándoklatra szóló meghívását. Az anglikán hitet valló egyházak világszövetsége (GAFCON – The Global Fellowship of Congfessing Anglicans) kifejezetten szomorúságának adott hangot a hírek hallatán. E szervezet főként ázsiai és afrikai közösségeket foglal magába. Velük ellentétben természetes vannak olyan anglikán csoportok is, melyek üdvözölték Mullally kinevezését – így például a Dél-afrikai egyház is. A fekete kontinensek élők véleménye azért is fontos e kérdésben, mert az anglikán közösség mintegy kétharmada él ennek országaiban.
Mullally - a kereszténység, vagy a haladó szellem diadala?
Főként Afrikában tiltakoznak
Az afrikai anglikánok jelentős része már a női "papság" bevezetését is tiltakozással fogadta. Ruanda érseke például megismételte hívei többségének véleményét, mely szerint a püspöki hatalom gyakorlása a férfiakra korlátozódik. Dr. Laurent Mbanda e nézete mellett a bibliai hagyományok alapján érvel. A GAFCON elítéli továbbá az azonos neműek házasságát is, mely teljességgel ellentmond a keresztény szexuális erkölcsöknek. A szervezet létrehozásának szükségét egyébként 2008-ban, éppen a hasonló botrányos irányzatok megjelenése tette nyilvánvalóvá. Alapítói azóta felszólították az egyház vezetőit, hogy az "anglikán ortodoxiától való eltévelyedés" miatt gyakoroljanak bűnbánatot. Annak ellenére, hogy nem szakítanak (még) nyíltan a hivatalos anglikán egyházzal, úgy vélik, az anglikán identitást nem elsősorban Canterburyben határozzák meg!
Tény azonban, hogy a GAFCON nem képviseli tömbszerű módon az afrikai gyülekezeteket. Thabo Makgoba. Fokváros érseke "izgalmas fejleménynek" nevezte Sarah Mullally kinevezését; Emily Onyango kenyai "püspöknő" pedig szinte már kiszámítható módon, az egyház belső életének síkján nyitott új frontot a "patriarchátus" elleni küzdelemhez. Bizonyára oka van rá, hiszen kenyai felettese szintén a GAFCON tagjainak sorát gyarapítja. Onyango a BBC regionális műsorában annak a véleményének adott hangot, hogy az új anglikán vezető "alázatos személyiség, aki meghallgat másokat – most pedig éppen erre van szüksége az Egyháznak!" (Nyugtalanító és kísértetiesen ismerős szavak…)
A keresztény egyházak nyugaton, erkölcsi és népességi szempontból is hanyatlásnak indultak. Talán erős kijelentés, vitába szállni azonban kár volna vele. Valahol nem is meglepő, hogy hasonló gondokkal küzdenek, s a válság okai is csaknem azonosak. A forrásunkként használt médium cikkének szerzője arról tudósít, hogy az anglikán püspökök közelmúltban tartott szinódusán, a legmagasabb érseki tisztség várományosa könnyekre fakadt. Keserű gúnnyal is teszi fel a kérdést: vajon ezek kiváltója a modern egyházakban tapasztalható hitetlenség; esetleg az anglikán egyház napjainkban tapasztalható katasztrofális mértékű hanyatlása? Netán azt a több százezer meg nem született gyermeket gyászolták, akiket az angol nemzet közös megegyezéssel pusztított el még az anyaméhben? Egyik sem – ellenben a "mikro-agressziók" és a nők számára felállított "hivatali akadályok" köntösébe öltöztetett önsajnálat!
Mullally szigorú kritikája - előmenetele nem a kereszténység diadala, hanem a feminizmusé!
Egyesek szerint az Anglikán Egyház még sohasem állt ilyen mértékű női befolyás alatt – ugyanakkor ilyen közel a teljes összeomláshoz. Az anglikán gyülekezeteknek nem érzelmi zsarolásra, feminista ideológiai küzdőterekre van szükségük. Különösen annak a gyanúnak árnyékában, mely szerint az egyház vezetői úgy tesznek szert püspöki székekre, hogy képességeik és erkölcsi alkalmasságuk bizonyítása helyett az áldozat-kártyával nyitnak maguknak utat a hatalom felé.
Óvatos jelzések belülről: ha túl sok lesz a haladó szellem, akkor mindenki a saját újtán lesz kénytelen haladni...
Mullally elődje, Justin Welby a múlt év novemberében mondott le – erre már szinte nem is meglepő módon, az anglikán egyházban is megszaporodott szexuális visszaélések eltussolásával kapcsolatos botrányok miatt kényszerült. Ezzel együtt, belső ellenzéke a meleg párok evangelizációjának "befogadóbb" módjának okán támadta. A hivatalos brit egyház sem egységes, több frakció alakítja. Ezek hagyományhűnek mondható csoportja az "evangéliumi" kereszténység, a tradicionálisan bibliai felfogású egyháziak szövetsége. Ők óvatosan fogalmaztak, mikor a következő kijelentéssel éltek: "Azért imádkozunk, hogy Isten lehetővé tegye Sarah püspök számára, hogy megőrizze az apostoli hitet (?) és megerősítse az Anglikán Egyházat, annak történelmi doktrínáihoz való elkötelezettségében." Megjegyezték: az egyháznak megálljt kell parancsolni abban a folyamatban, mely egyre messzebbre vezet a házasság és a szexuális erkölcsök Bibliától való elválasztásának irányába. Amennyiben ez nem sikerül, a nemzeti egyházat alkotó evangéliumi (a radikálisan protestáns, elsősorban a Szentírásra támaszkodó) réteg kénytelen lesz meglelni saját útját (magára hagyván a hivatalosabb, a korábbi katolikus alapokra támaszkodó; ma már azonban a korszellemhez hű tagságával.)
fotó: wikipedia.org, facebook.com, unsplash.com, pixabay.com