Szudán a világ nagyon távoli pontján található. Minden értelemben. Az utcán mindennapi ügyeit intéző ember nem feltétlenül tudja, mi zajlik ott, de sok eséllyel mégis azt válaszolná – bizonyára háború! Sajnos igaza lenne. Ez a fegyveres ellentét azonban "nem érdemel" sok figyelmet, hiszen a tétje korántsem olyan, mint az orosz-ukrán háborúé, vagy a közel-keleti válságé. Aligha származik majd belőle nukleáris katasztrófa, vagy a civilizáció drámai összeomlása. "Csak" emberek ezrei és tízezrei halnak meg, főként benszülött helybéliek… A polgárhábúrú hátterét a BBC segítségével tárjuk fel.
Miért zajlik polgárháború Szudánban - erről értekezünk az elkövetkezőkben:
Miért fontos Szudán?
Szövetséges tábornokokból, viszálykodó hadurak
Gyilkos arab milícia, halálraítélt etnikumok
Az Egyesült Arab Emirátusok szerepe a konfliktusban
A masszali törzs
Miért fontos Szudán?
Szudán észak-kelet Afrika legnagyobb országa, melynek kiterjedése csaknem kétmillió négyzetkilométer. Hét másik országgal, valamint a Vörös Tengerrel határos. Ami gazdaságilag jelentőssé teszi az a Nílus folyó, mely a teherszállítás szempontjából fontos. Aranytermelő ország – bár gondolhatjuk, hogy a kibányászott nemesfém hasznát nem a helybéliek élik fel. Sőt, egyenesen a földkerekség egyik legnyomorúságosabb populációi közé tartozik: 46 millióan élnek határai közt, évente kevesebb, mint átlagosan 700 eurónak megfelelő összegből. Ez azonban érthető módon, csupán békeidőszakra vonatkozik, mely jelenleg nem áll fenn. Nagyon régóta nem! A populáció túlnyomó többségének anyanyelve az arab, vallása moszlim.
Szövetséges tábornokokból, viszálykodó hadurak
2023 áprilisától, az afrikai ország két tábornok "terepasztalává" változott. Az erőszakos cselekmények és az azokkal járó éhínség eddig százötvenezer ember halálát eredményezték, és mintegy 12 milliónyian hagyták el otthonukat. Az ENSz szerint ez a jelenlegi legnagyobb humanitárius krízis. A feszültségek hátterének megértéséhez egészen 1989-ig kell visszalapoznunk, amikor Omar al-Bashir elnök, puccsal jutott hatalomhoz. Csaknem harminc éves uralmának fegyveres felkelés vetett véget 2019-ben, miután a hatalmat egy félig katonai, félig civil kormány vette át. Ennek tagjai sem melengethették sokáig székeiket a minisztériumokban, hiszen 2021-ben, Abdel Fattah al-Burhan és Mohamed Hamdan Dagalo tábornokok úgy látták helyénvalónak, hogy saját kezükbe ragadják a hatalmat. Így a civilek által kormányzott Szudán terve teljesen lekerült a napirendről, ám a két "dudás" bebizonyította, hogy valóban szűk az a közmondásos csárda! Mivel mindkettő saját fegyveres erő felett parancsnokol, így a hagyományos állami hadsereg és a RSF (Rapid Support Force – fordítsuk, Gyorsreagálású Hadtestnek) 2023. április 15-én nyílt harcokba kezdtek.
Gyilkos arab milícia, halálraítélt etnikumok
A RSF 2013-ban jött létre, a nem arab lakosság kordában tartására és megtizedelésére. Gerincét a Dzsandzsavíd milícia alkotja, mely Csádban is tevékeny résztvevője volt a helyi villongásoknak. Az enciklopédia szerint, alapjában véve arab nomád törzsekről van szó, melyek harcosait korábban Líbia, majd a szudáni kormány fegyverzett fel a szomszédos országokban való küzdelemre, valamint a betörések elhárítására. Két fő csoport laza szövetségéből állt össze, melyek az elmúlt időben hol rablóhadjáratokat folytatott, hol etnikai tisztogatásokban vett részt. A kormány támogatta, jobb esetben eltűrte cselekményeit. A Dzsandzsavíd milícia és a későbbi RSF-t alkotó csapatok első komoly megbízatására 2003-ban került sor, miután a Darfur környéki – főként fekete – lakosság fellázadt az őket másodrendűként kezelő arab kormányzat ellen. Ezek két militáns mozgalom keretében (JEM, Justice and Equality Movement – Igazság és Egyenlőség Mozgalom; valamint az SLA, Sudan Liberation Army – Szudáni Felszabadítási Hadsereg) fegyveres támadást kezdeményeztek az Al-fashiri légitámaszpont ellen. Kartúm, a meglepő sikertől megrémülve a Dzsandzsavíd harcosait bízta meg a megtorlással. A bosszú nem maradt el és kegyetlen volt: az arab etnikumú terror-csoportok öltek és gyilkoltak, feldúlták a településeket, elpusztították a mezőgazdasági egységeket, megmérgezték a kutakat. Támadásukat legtöbbször a szudáni légierő kezdte meg, majd gépkocsikon megérkeztek az alakuló RSF csapatai is. A férfiakat megölték, vagy megcsonkították; a nőket és a gyerekeket megerőszakolták, elrabolták. Amit nem tudtak elvinni azt földig rombolták – így egész falvakat néptelenítettek el. Az USA már 2004-ben emberirtással vádolta Szudánt, ám a hivatalos kormány tagadta, hogy köze lenne a milicistákhoz. Az Afrikai Unió hétezer békefenntartót küldött a térségbe, akik teljesen tehetetlennek bizonyultak.
A fenn említett két katonai vezető közül Dagalo bizonyult türelmetlenebbnek és elégedetlenebbnek. Saját kezdeményezésére avatkozott be Jemen és Líbia belharcaiba, birtokába vett számos aranybányát, melynek felhozatalát az Egyesült Arab Emírségekbe csempészte. A hadsereg meg is vádolta az Öböl-országot azzal, hogy az RSL javára, drón-támadásokat intéz a kormányzó csapatok ellen. Hasonlóképpen ujjal mutogat Khalifa Haftar, líbiai hadúrra, aki a vádak szerint fegyvereket csempész a hadsereg ellenlábasainak. Ha igaz mindez, akkor ezeknek a külső támogatásoknak is köszönhető, hogy folyó esztendő nyarán az RSF, Líbia és Egyiptom határán, egy jókora sávon átvette a hatalmat. Októberben elfoglalták a hírhedt el-Fashir repülőteret is – ezzel véglegessé téve a Darfur és Kordofan régió feletti uralmat. Elemzők azt feltételezik, hogy Szudán két részre szakad majd – délre, az olajkészlet nagyrészével; valamint az Északot és Keletet ellenőrző államalakulatra, melyet Egyiptom támogat. Ennek központja Port Sudan, mely a Vörös Tenger mellett épült ki – ez Burhan generális hivatalos fővárosa.
Kartúm, a főváros több összecsapást élt túl. Az RSF támadása után a hivatalos kormányzat visszatért, de a hadsereg nem képes biztos kézzel megoltalmazni. A hivatalos gazdasági, politikai épületeket lebombázták. Kórházak pusztultak el, az infrastruktúra, jelentős mértékben sérült. A repülőtér már csak kicsi, belső forgalomban alkalmazható gépek fogadására alkalmas. Az RSF falat készült építeni, melynek célja az volt, hogy körül zárja a fővárost és megvonja tőle a segélyszállítmányokat. Ezzel a már így is szerencsétlen körülmények közt élő Zamzam menekültváros lakóit másodszor is tragikus események sora érte…
Darfur környékéről származó jelentések szerint, a lakosság összetétele teljesen megváltozott: a nem arab származású közösségeket kiirtották, vagy elüldözték. Napirenden van a nemi erőszak, a gyermekek szexuális zaklatása – a serdülőktől, egészen a nagyon kicsikig, senki sincs biztonságban. Ennek következményeként megszaporodott az öngyilkosságok száma is.
Az Egyesült Arab Emirátusok szerepe a konfliktusban
Az ENSz eddig nem volt képes egyértelműen kimondani a genocídium tényét – ellentétben az Egyesült Államok kormányzatával. Anthony Blinken, a Biden adminisztráció külügyekért felelős államtitkára a polgárháborúban résztvevő mindkét felet egyaránt bűnösnek nevezte meg – így az USA mindkettőt szankciók alá vette. Burhan, a szudáni kormányzat "örököse" a Nemzetközi Bíróságnál feljelentést tett az Egyesült Arab Emirátusok ellen. Az országot azzal vádolta, hogy népirtásra biztatja és anyagilag, illetve fegyverrel támogatja riválisának, Abdel Fattah al-Burhannak csapatait. A testület azonban visszautasította a vizsgálatot – a gazdag öböl menti ország nagy megelégedésére.
A masszali törzs
A napjainkban leginkább szenvedő etnikum a masszalit, melynek közösségei Nyugat-Szudán és Csád területén élnek. Szudán területén, Dar Masalit mellett, Darfur tartományban csoportosulnak. A Nilo-szaharai családba tartozó, maba nyelvet beszélik. Korábban kifejezetten harcias népnek tartották, a jelen körülmények között azonban éppen letelepedett életmódjukat kénytelenek ismét feladni. Jobbára mezőgazdaságból élnek, állattartásból. Közlekedésre főként szamarakat és tevéket használnak. Meglehetősen egyszerű, archaikus körülmények között élnek. Főként faluközösségeket alkotnak, lakóházaikat abból építik, amit az erdők adnak. A nők viszonylag egyenlő jogokat élveznek, tény azonban, hogy a masszalit férfiak többségének legalább két felesége van. Bár a többnejűség bevett szokás, a válás is gyakori. Moszlimok – a próféta hitének misztikusabb változatával ismerkedtek meg, ám napjainkban egyre inkább a fősodratú szellemiséget teszik magukévá - hivatkozunk forrásunkra.
fotó: (illusztráció) unsplash.com, pixabay.com
