Az izraeli hadsereg vasárnap megölte az Al Jazeera televízió több munkatársát. A csatorna követői számára a legismertebb áldozat, a 28 éves riporter, Anas al-Sharif volt. Munkássága napjainkban szinte kizárólag a Gázához kötötte őt, a konfliktusok sűrűjéből jelentett – közli a szóban forgó médium. Az Al Jazeera rendíthetetlen igazságkeresőként méltatja kollégáját, aki saját személyes boldogságát is hajlandó volt feláldozni hivatása oltárán. Ezen felül azonban váddal illeti a zsidó államot is; hiszen az arab nyelvű televízióállomás szerint al-Sharif halála merénylet volt – nem csupán egy legendás híradós ellen, hanem a sajtószabadság ellen is.
- Miért kellett újságírót ölni?
- Halála várható volt: többször megfenyegették
- Egyedül a helyi tudósítók jutnak el a helyszínekre
- A hivatalos izraeli álláspont
Miért kellett újságírót ölni?
Izraeli szóvivők az esettel kapcsolatban azt a kijelentést tették, miszerint az újságíró valójában a Hamaszhoz kötődött, munkája valójában hírszerző ügynöki tevékenység volt. Egy emberjogi szervezet elemzője, az Euro-Med Human Rights Monitor, Muhammed Shehada-ja szerint erre semmiféle bizonyíték nem létezik. Az ENSz soraiból olyan megjegyzések láttak napvilágot, miszerint az izraeli vezetés sajtóval kapcsolatos stratégiája egyre aggasztóbb. 2023-óta, a zsidó hadsereg több mint 200 riporter halálát okozta. A palesztin híradósokat nem csupán személyükben támadják, hanem családjukat is zaklatják.
Halála várható volt: többször megfenyegették
A Reuters jelentése szerint, a légicsapásban életét vesztett Anas al-Sharifet már korábban megfenyegették – ennek oka az állítólagos bombatámadásokban való részvétele volt. Al-Sharif és forgatócsoportjának halála egyébként egy kórház közelében következett be. Az esetet követően, az angol miniszterelnök Kier Starmer is aggodalmának adott hangot, az újságírókat ért következetes atrocitásokat illetően. Megjegyzendő, hogy al-Sharif korábban a Reuters kötelékében tudósított. Munkájával, egy évvel ezelőtt Pulitzer-díjat is kapott. (A díjat egyébként a Makón született, zsidó származású Politzer Józsefről nevezték el.)
A körülmények ismeretében, al-Sharif egy hangfelvételt hagyott hátra, melyben hűséget fogad hivatása és az igazság mellett; annak ellenére is, hogy a zsidó hatóságok tulajdonképpen feketelistára vették. Halála előtt néhány perccel valóban egy posztot jelentetett meg az X platformján.
Egyedül a helyi tudósítók jutnak el a helyszínekre
A BBC tudomása szerint a palesztin újságíró valóban együttműködött a Hamasz egyik médiacsoportjával. Ugyanakkor hozzászólásaiban kritizálta is a fegyveres mozgalmat. A BBC fontosnak tartja kihangsúlyozni a brit kormány vezetőjének felszólítását, miszerint Izraelnek kötelessége biztosítani az újságírók biztonságát. A zsidó állam vezetőségének ellenvetésére, megállapítja, hogy a kormány notórius módon bélyegzi terroristának a gázai helyzetről tudósítókat. A külföldi adók aggodalmának oka az, hogy az izraeli kormány nem enged a területre idegen híradósokat. Ezért az olyan csatornák, mint a Reuters, vagy a BBC kénytelenek palesztin riporterekre hagyatkozni. Őket azonban, és családjukat a lehető legkülönfélébb módon ellehetetlenítik – adott esetben szó szerint az éhhalál szélére sodorják.
Az újságírók védelmére létrejött szövetség (The Committee to Protect Journalists), augusztus 10-én adta ki álláspontját az ügyben. Ennek regionális vezetője, Sara Qudah egyenesen gyilkosságnak nevezte egy teljes stáb lebombázását. Erre azért került sor, mert al-Sharif és a hozzá hasonlók bepillantást engednek a palesztinokkal való kegyetlen bánásmódról.
A hivatalos izraeli álláspont
A The Times of Israel megismételte az izraeli védelmi erők hivatalos álláspontját, miszerint al-Sharif az egyik Hamasz-sejt vezetője volt, aki valójában rakétatámadásokat készített elő polgári célok, valamint a hadsereg ellen. Az adott időben is, mikor a halálos csapás utolérte, palesztin rakéta-egységekhez igyekezett. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szóvivője bizonyítékokra is hivatkozott, melyek bizonyító erejét a többi érintett fél egyértelműen kétségbe vont.
Az ENSz felhívására, miszerint az újságírók civilek, ezért háborús célpontként nem támadhatók, az izraeli felelősök azt válaszolták, hogy a törvény szerint ez kétségtelenül igaz, ám ezek az újságírók nem polgári személyek: terroristák kamerával! Az olyanok, mint akik október 7-én, gyönyörűséggel filmezték a zsidó polgárok mészárlását azt érdemlik, hogy levadásszák őket. Egyes értesülések szerint, al-Sharif karrierje kezdetétől a Hamasz munkatársa, aki kommunikációs funkciókat látott el. Feladata volt, hogy felkeltse a figyelmet a Hamasz egyes megmozdulásaira, és azokat a megfelelő módon hangolja.
fotó: youtube, pixabay.com