Góg Anikó neve egyre szélesebb körben ismert azok számára, akik a sport és az önfejlesztés iránt érdeklődnek. Anikó személyi edző és motivációs előadó, videós tartalomgyártó, korábbi triatlon versenysportoló, és a Magyar Testnevelési Egyetem humánkineziológia szakán végzett sportszakember, mindezek mellett pedig kétgyermekes édesanya. "Krézi" néven futó videósorozatával sajátos humorral, olykor csípős iróniával tart görbe tükröt azoknak, akik állandó kifogások közt élnek. Anikó szerint az igazi változás akkor születik meg, ha életünk részévé válik a mozgás - legyen szó egy gyors sétáról vagy akár intenzív edzésről. Anikóval Dunaszerdahelyi előadása előtt beszélgettünk.
Motivációs előadóként mi a legfőbb motivációforrásod?
A legfőbb motivációforrásom, hogy adhassak. És most kirázott a hideg. Nekem ez ennyire fontos. Ha az előadásaimmal csak annyit tudok elérni, hogy valaki elkezdi tisztelni a saját testét, nekem már megérte. Tudatosítani kell, hogy felelősségünk van azért, hogy ez a fizikai csomagolás egy életen át kiszolgáljon minket. Dönthetünk, hogy vagy megtapasztaljuk az életet, vagy pedig csak vegetálunk. Szerintem ezek vannak a mérleg két serpenyőjében.
Góg Anikó a VOVO LAND-ben tartott előadást.
Kimondhatjuk, hogy a munkád a hobbid?
Abszolút, igen. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy azt csinálhatom, amit ennyire szeretek. Nincs munkaórám, nincs főnököm, viszont végtelen nagy szabadságom van akár új lehetőségek kihasználására.
Szerinted miért drámaian csapnivalóak a népegészségügyi trendek?
Beleraktuk magunkat az urbánus, civilizált, nagyon modernnek gondolt életvitelbe, ami szerintem teljesen távol áll a fiziológiától, vagy attól, amire ki lettünk találva. Magunk köré építettük ezt az egészet, és gúzsba köt minket. Nem vagyunk túl jól, és nincsenek eszközeink arra, hogy hogyan lehetnénk jól. Választásainkkal pedig tovább rontjuk a saját helyzetünket. Ez egy ördögi kör, amiből tudatosság nélkül nem lehet kitörni.
Édesanyaként hogy tudtad a gyermekeid életébe csempészni a mozgást? Egyszerű volt?
Úgy, ahogy az én szüleim az enyémbe. Természetes volt a gyerekeimnek, hogy például még a babakocsival is futunk. Ők ezt a nevelést hamar megkapták. Nagyon sok fontos alapértéket lerakhatunk a gyerekeknél, ha nekünk ez természetes. Szerencsések vagyunk, viszont ez is választás kérdése, hogy mi egy olyan helyen lakunk, ahol van kert, van Duna-part, és szabadság. Városban lakunk, de megtaláltuk a megoldást, hogy a természethez és a mozgáshoz minél közelebb lehessen a családunk.
Gyakran beszélsz rá embereket a sportolásra?
Folyamatosan elmondom, hogy miért jó. Nyilván, mindenkit nem lehet megmenteni. Győzködni nem szeretek, csak lerakom az asztalra, elmondom, hogy milyen, és ha neki tetszik, akkor elvisz belőle valamit.
Alapvetően azt tartom a szakmám definíciójának, hogy edzőként az a dolgom, hogy a sport és az egyén között megteremtsem a harmóniát. Úgy kell tálalnom a sportot, és összegyúrnom az edzésprogramot, hogy azt mondja az egyén, hogy érdekli. Bárkivel meg lehet gyűlöltetni egy életre a fizikai aktivitást, de én hiszek benne, hogy ugyanígy meg is lehet szerettetni. Személyi edzőként kell, hogy legyen egy kis empátiám, és jó ráérzésem arra, hogy az illető milyen mozgásformával működne jól.
Ha kortesbeszédet kellene mondanod a sportért, hogy hangzana?
A fizikai mozgás a lételemünk. Erre lettünk kitalálva. Nem a körülményeink fosztanak meg minket a sporttól, ezt magunknak építjük. Gyakran már csak azt látjuk, hogy sodródunk az árral és tőlünk függetlenül történnek a dolgok, de ezt el kell kapni. Kis döntései, lehetőségei mindenkinek vannak - lift vagy lépcső, bicikli vagy autó. Fontos, hogy az arany középút meglegyen. Nem az edzés a lényeg, hanem, hogy fizikailag legyünk aktívak. Aki fizikailag aktív, mert olyan munkát végez, például mezőgazdaságban dolgozik, annak a világért sem kell még este 8-kor otthon guggolni, kitöréseket csinálni. Ha megadtam a testemnek azt, amire szüksége van, akkor jól tartottam őt. Ha ez nincs meg, akkor a testemet szépen lassan tönkreteszem az inaktivitással. Nem marad más lehetőség, minthogy elmenjek edzeni, átmozgassam magam.
Mikor jött a szikra, hogy görbe tükröt tarts a videóiddal Kréziként?
Amikor már meguntam, hogy olyan ékesszólóan kell fogalmazni. Ekkor megkaptam a lehetőséget, hogy szólhatok a saját hangomon. Az első Krézi videók saját tapasztalatból születtek meg. Számtalan kifogást hallok edzőként: a hétfő a gyónások napja a hétvége után, hogy miért kellett megennie még azt is, amikor tudta, hogy nem lenne szabad. Ezeket mindig magamban tartottam, aztán Krézi hangján megszólalt az egész csokorba szedve. Úgy tűnt, hogy ezek a videók egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, ezért felbátorodtam, és folytattam tovább.
Szerinted az emberek elgondolkodnak a videóidon, vagy hárítanak, és úgy gondolják, hogy ezek rájuk úgysem nem jellemzőek?
Ez attól függ, hogy a tettrekészségnek melyik szintjén vannak. Ha azt érzi az illető, hogy neki ezzel semmi dolga, akkor lesöpri a válláról. Gyakran mondogatom, hogy én kavicsokat dobálok a tóba, azok vernek valamiféle hullámokat, és ha téged megérint, akkor vidd el magaddal.
A magánéletben is ilyen szarkasztikus vagy, vagy a videók által éled meg ezt az éned?
Megpróbálom szájkosáron tartani, de látod, ilyenkor is kiszalad belőlem. Szeretek ércelődni a gyerekeimmel, nyilván nem bántó szándékból, de nagyon élvezem, amikor lehet szavakkal pingpongozni. Amikor visszakapom, lehet, hogy érzékenyebb vagyok, legalábbis a férjem szerint. Vékony a jég a bántás és a froclizás között. Hála Istennek, van az a szűk környezet, akik értik. A gyerekeimtől is hallok hasonló dolgokat, nyilván, volt kitől tanulniuk. (nevet)
Hogy telik majd számodra az év hátralévő része?
Néhány termékkel bővülünk, lesz majd adventi programunk, szakmai partnerrel való együttműködésünk, és előadások is várnak rám. Mindig azt mondom, hogy nem tervezünk előre. Ha megérkezünk valahova, és van egy híd, amin át lehet menni, akkor eldöntjük, hogy átmegyünk-e rajta, vagy sem. Így nem nyomnak össze a saját elvárásaim és céljaim. Nem akarok mindent kipróbálni, mert nem hiszek a polihisztorságban.
fotó: a szerző
