„A gyufaszálak fejével szeretek edzeni. Vagy ellőni az égő gyertya kanócát” – a győri Csöngető Csaba kifejezetten az extrém kihívásokat szereti a sportágban. „Meglőni a fecskét formázó céltábla farokrészének apró háromszögét, vagy a levélforma vékony szálát” – folytatja lelkesen, miközben én egyre biztosabb leszek abban, hogy öt méterről egy teherautót sem találnék el. Aztán felhívják a figyelmem a zsolnai Ladislav Tvrdý-re, aki árgus szemmel figyeli a vadászösvényen elhelyezett céltáblákra lövő versenytársait. Olyan, mintha magában számolna valamit. Talán mantrázik? „Ő már az idősebb korosztály képviselője, de hihetetlen szeme és lövőtehetsége van. Gombostűfejekre lő nagyobb távolságról, mértani pontossággal” – ecseteli a Nagymegyeri Csúzliverseny egyik szervezője, Pok Attila, akitől meghívómat kaptam az eseményre. Tehát nagyágyúk között vagyok. Egy mesebeli helyszínen, olyan sportágat figyelve, amiről eddig nem is tudtam. Kérem, én tényleg az hittem, hogy a csúzli csupán gyermeki csínytevések pompás eszköze!
Próbáltam összegyűjteni néhány – szélesebb körben is ismertebb – alkotást, amelyekben megjelenik a csúzli vagy az ahhoz nagyon hasonló elven működő eszköz, melyet nem egyszer akár fegyverként is alkalmaztak. Talán a legismertebb történet a bibliai Dávidé, aki parittyával (két madzag között pörgetett bőrzseb, benne kővel) teríti le Góliátot. Aztán itt van a nagy karácsonyi kedvenc, a Reszkessetek betörők! Kevin nem is egy, csúzlihoz hasonló, azon az elven működő eszközt gyártott. Aztán ott van a népszerű Simpson családból Bart, a kis srác, akinek zsebéből mindig kikandikál egy remek darab – szimbolizálva a vagányságot, „rosszfiúságot”. Ja, és természetesen nehogy elfeledkezzünk a videójátékról, amiből már mozifilm is készült: az angry birds-ben óriáscsúzlival lövik ki a madarakat. Látható tehát, hogy különféle karakterek különféle okokból használták ezt az egyszerű, ám rendkívül hatékony eszközt. De hogy sport is van belőle? – sosem gondoltam volna!
„Fehér Istvánnal, aki Keszegfalván él, megszerveztük a nagymegyeri Hotel Plauter Kúria csodás területén az első versenyünket. Pár éve sportként űzzük már a csúzlizást. Felvettük a kapcsolatot Viliam Kalinčíkkal, a csehországi BO-Y társaság tagjával, aki elhozta a fémből készült célpontjait, melyeket kihelyeztünk a vadászösvényre. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nehezített terepen (vízfelület, nádas, bokros rész, fák közötti kifeszítések) elhelyezzük ezeket a célpontokat (többször állatokat formáznak: madarakat, apró vadakat, esetleg növényeket, növényi részeket) különböző szögekbe, magasságokba, mélységekbe, sőt mozgó célpontok is megtalálhatóak”
– meséli a komáromi Pok Attila (akit egyébként a Hárompatak zenekar furulyásaként ismertem meg), akinek – felnőtt fejjel – akkor nyílt ki ez a világ, mikor édesapja megkérte, nézzen már körül az interneten, lehet-e kapni valahol jóféle csúzligumit. Mondjuk ki kerek perec: belé szeretett. Kicsi, kompakt, akár zsebben is elfér, és összehasonlítva például az íjászattal, töredék áron beszerezhető hozzá bármi. Különböző átmérőjű és súlyú acélgolyókkal lőnek: jókora mennyiség csörgött a versenyzők tasakjaiban.
És most nézzük magát a versenyt. Két csoportot alkottak az indulók. Az első a vadászösvénnyel kezdett. A legelső célpont egy fém kacsa volt, ami egy apró móló sarkában bújt meg a vízen lebegve. A csúzlisok jó 20 méter távolságból kellett, hogy eltalálják. Aztán volt mélységbe lövés: a kilátó tetejéből egy fűben rejtőző sün-célpontra, mely azonban lyukas volt. Ha a lövedék átrepült rajta, tehát nem lehetett hallani a fémen pattanó golyó hangját, nem számított találatnak. Volt fák közötti kötélen feszített fecske-cél vagy apró ginkó-levél. Fűben és bokrokban rejtőző célpontok, köztük egy madarat formázó, melyen három pontot kellett eltalálni. Voltak mozgó és bukó célok is.
A második csoport rögzített bukó célpontokat célzott meg. Ezek kör alakú táblácskák, a legnagyobb 8, a legkisebb 4 cm átmérőjű. Mint a klasszikus pisztolyos/puskás lövészetben: minél többet kell a megadott lövésszámmal elfektetni. Nézem a versenyzőket, elsősorban a csúzligumi feszítési technikák nyűgöznek le. Mint megtudom, attól függően mekkora a karok terpesztése, mennyire emeli közel a célzó az arcához a golyótartó tasakot, különféle elnevezések léteznek a mozdulatokra.
„Ennek a sportágnak nagy hagyományai vannak Amerikában, Olaszországban, Kínában vagy akár a Fülöp-szigeteken. Sok esetben nagyon körülményes lenne elutazni egy-egy versenyre, ezért bevezették az online csúzliversenyeket. A módszer rendkívül egyszerű: adott csoportba bejelentkezik a versenyző. Kamerával megmutatja a csúzlit, a golyókat, majd a céltáblát, valamint a távolságot. Ezután elhelyezi a kamerát, hogy tökéletes képet vegyen, és lő. Találataira később ráirányítja a kamerát, hogy a zsűri összegezni tudjon”
– tájékoztat Attila, majd siet tovább, nehogy lemaradjon a vadászösvény kihívásairól. A nagymegyeri nemzetközi megmérettetésen (csúzlisok érkeztek Szlovákiából, Magyarországról, Csehországból), a WSA lövészversenyen aranyérmes lett Pok Attila, ezüstöt ért Csöngető Csaba, bronzot pedig Gábos Barna teljesítménye. A vadászösvényen első helyen végzett Csöngető Csaba, másodikon Ladislav Tvrdý, harmadikon pedig Fehér István.
Miközben búcsút veszek vendéglátóimtól, még fél füllel hallom, ahogyan Csaba és Barna kiválasztják a számukra tökéletesen megfelelő fűszálat, és már el is kezdik némi célzás után lőni. Edzésben kell maradni, na! Ha már a versenyhelyszín épp nem biztosít gyufaszálakat, égő gyertyakanócokat meg gombostűket.
fotó: Kalmár Csaba
