Nemes Nagy Ágnes 1922. január 3-án született. Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas magyar költő, műfordító, esszéíró és pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja, Lengyel Balázs műkritikus első felesége.
Szülővárosában, Budapesten élt, és itt is kezdett el publikálni, miután 1939-ben kitüntetéssel érettségizett a Baár–Madas Református Leánylíceumban. 1944-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát magyar-latin-művészettörténet szakon, és itt találkozott Szerb Antallal és Halász Gáborral.
Pályafutása alatt elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított, de számos más nyelvből is készített fordítást. Első verseskötete 1946-ban jelent meg, ugyanebben az évben alapította férjével az Újhold című irodalmi folyóiratot. 1947–48 között ösztöndíjat kapott, és a Római Magyar Akadémián, valamint Párizsban tanulmányúton vett részt. Élete során több kötetet jelentetett meg. Legfontosabb művei közé tartozik az Ekhnáton jegyzeteiből versciklus.
Költői munkássága mellett jelentős esszéíró volt. 1975-től több esszékötetben publikálta műelemzéseit, verselemzéseit és interjúit. 1986-ban újraindította az Újholdat, amely életművének fontos része maradt.
1991-ben, hosszú betegség után elhunyt. Posztumusz elismerései közé tartozik a Világ Igaza-kitüntetés, amelyet Izrael állam ítélt neki 1998-ban. Az ő nevéhez fűződik a Nemes Nagy Ágnes-emlékdíj, amely a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére szolgál.
Fotó: Flickr, wikipédia
