Latabár Kálmán Kecskeméten született 1902. november 24-én. Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész, akit a közönség, főleg a gyerekek, Latyinak becéztek. A 20. század egyik legnépszerűbb magyar komikusa volt. Református családból származó híres színészdinasztia tagja, dédapja Latabár Endre, nagyapja Latabár Kálmán Árpád és édesapja id. Latabár Árpád, szintén mind elismert színészek voltak. Fia, ifjabb Latabár Kálmán szintén a színészi pályát választotta.
Latabár Kálmán kiskunhalasi református családból származott. Szülei Latabár Árpád színész és Deutsch Ilona színésznő voltak. A színészmesterséget Rákosi Szidi színiiskolájában sajátította el. 1922-ben debütált a Várszínházban mint táncos komikus. Elsőként a Fővárosi Operettszínháznál dolgozott. 1927 és 1933 között öccsével, Árpáddal együtt külföldön léptek fel zenés artistaszámokkal. Gyakran hasonlították őket Buster Keatonhoz és Chaplinhez. Hazatérésük után Latabár különböző budapesti zenés színházaknál szerepelt. Első filmje 1937-ben jelent meg, és ugyanebben az évben vette feleségül Walter Katalint.
1945-től egészen haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Emlékezetes alakításokat nyújtott Menelaosz, Bóni, Frosch és Nyegus szerepeiben. Kitűnő tánctudású komikus volt, aki híres volt rögtönző képességéről, komikusi vénájáról és egyéni humoráról. Fellépései során gyakran szerepelt groteszk duettekben testvérével. 1950-ben Kossuth-díjjal ismerték el, ugyanebben az évben érdemes művész, majd 1953-ban kiváló művész címet kapott. Egyre súlyosabb cukorbetegséggel küzdött, melyet a stressz és a rendszertelen életmód nehezített. 1970. január 11-én állapotának súlyosbodása után hunyt el. Halála mélyen megrázta az országot, a szakma és a sajtó méltón búcsúztatta őt, emlékét máig őrzi az utókor.
Fotó: Wikipédia, Flickr
