Ady András Endre 1877. november 22-én született Érmindszenten. Ő volt a 20. század egyik legnagyobb magyar költője és a politikai újságírás meghatározó alakja. Írásai a kultúra és irodalom fejlődését tették lehetővé, költészete szinte mindent felölelt.
Ady elszegényedett nemesi családban született Érmindszenten. Édesapja kisbirtokos gazdálkodó, édesanyja református lelkész leszármazottja volt. Tanulmányait az érmindszenti református iskolában kezdte, majd Nagykárolyban és Zilahon folytatta. A zilahi református kollégiumban születtek első költeményei, és irodalmi érdeklődése is ekkor mélyült el. Szülei kezdetben jogi pályára szánták, ám Ady érdeklődése inkább az irodalom és az újságírás felé fordult. Debrecenben és Budapesten tanult, majd Nagyváradra költözött, ahol az ottani kulturális élet részesévé vált, és rendszeresen publikált. Első verseskötetei még nem hoztak számára átütő sikert, ám későbbi, modern stílusú költészete a Nyugat című folyóirat támogatásával gyorsan népszerűvé vált. Költészetét kritikái, valamint szenvedélyes, látomásos versei jellemezték. Nagyváradon kezdődött Léda iránti szerelme, aki költészetének egyik ihletője lett. 1914-ben találkozott Boncza Bertával, akivel hosszú évekig levelezett előtte. Egy évvel később összeházasodtak.
Ady hatujjúsággal született, amit a születésekor eltávolítottak, de később ezt táltosi jelnek gondolta. Rövidlátása és gyenge lábai is meghatározták őt. A szifilisz betegség okozta egészségi problémák később befolyásolták életét és munkáját.
Ady verseiben keveredtek a hagyományos nemzeti elemek és az új, modern szemlélet. Jelentős motívumai között találhatók az istenes versek, a szerelem, a magyar táj, a pénz és a mulandóság. 1919-ben 41 évesen halt meg.
fotó: Wikipédia, Flickr
