Petrovics Sándor Kiskőrösön látta meg a napvilágot 1823. január 1-jén. Ő a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, költő, forradalmár és nemzeti hős. 26 éves pályafutása alatt közel ezer verset írt, amelyek közül körülbelül nyolcszázötven maradt fenn, és számos nyelvre lefordították őket.
Apja, Petrovics István, édesanyja, Hrúz Mária szlovák nyelvű volt. Petőfi apai ágon nemesi származással rendelkezett, de nem élt nemesi jogaival, a néphez való tartozását hangsúlyozta. Petőfi gyermekkorában iskoláit különböző településeken járta. Már fiatalon érdeklődött a költészet és a színészet iránt. Nem volt kiemelkedő tanuló, tehetsége hamar megmutatkozott.
A tanulást tizennyolc éves korában abbahagyta, és színészi pályára lépett, ekkor kezdett verseket írni. 1844-ben Pestre költözött, ahol irodalmi köröket alakított barátaival. 1848-ra már országos ismertségre tett szert. A márciusi ifjak vezetőjeként részt vett a március 15-i forradalomban, és a szabadságharc idején is harcolt. 1849. július 31-én, a segesvári csata után halt meg a menekülés közben. Halálának körülményei máig tisztázatlanok.
Petőfi olyan témákat honosított meg a magyar költészetben, amelyek korábban ismeretlenek voltak. Ő emelte be a világszabadság fogalmát költészetébe. Az egyszerű nyelvhasználatával közvetlen kapcsolatot alakított ki a néppel. A versekben nem a formát, hanem a gondolatot helyezte előtérbe. Legismertebb művei közé tartozik a Nemzeti dal és a János vitéz. Petőfi emlékét Magyarországon több múzeum, emlékház, utcanév, szobor és emléktábla őrzi.
Petőfi eltűnésének körülményeit a költő 19. század végén megjelent életrajzai részletesen ismertetik. Bem és Júlia erőfeszítései, hogy megtalálják Petőfi holttestét eredménytelenek maradtak. Úgy vélték, hogy a fehéregyházi hősök közös sírjában pihenhet, ahol Petőfi a szabadságharc egyik legismertebb áldozataként életét vesztette. Ezt megerősítették az osztrák hadijelentések is.
Fotó: Wikipédia, Flickr
