Az emberi kultúrák mindegyike a felhők közt, az égi magasságokban kereste az istenek világát. Ennek bizonyára az éltető Nap sugarai, a nappali vagy éjszakai világító testek útmutató jelenléte a fő okai. A felhők közül érkezik az eső, mely életet ad a növényzetnek, a vitorlát toló szél. A teológiai szóhasználat sokat változott a tudományos felfedezésekkel, s mióta tudjuk, hogy Földünk egy világűrben sodródó golyóbis, a mennyek szó szerinti helye az égbolt birodalmából egy metafizikai dimenzióba költözött. Legalábbis ezt hittük mostanáig… Az esztendő első hónapjában ugyanis egy korábban a Harvardon oktató fizikus, Michael Guillén professzor azzal az állítással sokkolta a Fox News amerikai hírcsatorna követőit, hogy a mennyek országa a kozmológia tudományának eszközeivel is behatárolható!
Hubble nyomán
Hubble törvénye kimondja, hogy az világmindenség tágulásával, a távolabbi galaxisok gyorsabban távolodnak tőlünk, mint a közelebbiek. Ezzel kialakítják az ún. kozmikus látóhatárt, melyen túl képtelenek vagyunk bármiféle érzékelésre. Erre támaszkova Guillén kijelentette, hogy azt a helyet, melyet a vallások „mennyek” néven neveznek, 439 milliárd-trilliárd kilométerre van tőlünk – kívül azon a vonalon, melyből bármiféle jelzést képesek lennénk felfogni. Szerinte ez a pont az, ahol a fizikai létezés megszűnik, és megkezdődik az isteni. A tudós ezzel egy olyan gondolati síkra lép, mely túlmutat a fizika tudományának szigorú terminusain: nincs egyedül azzal, hogy az Ősrobbanás elméletéből fakadó kozmikus világképünket túllépő határokat, önkéntelenül is biblia képekkel közelítsék.
Várható volt a kritika
Természetesen a kritikus hangok nem várattak sokáig magukra: a Connecticuti Egyetem munkatársai rögtön helyesbítettek. Alex Gianninis csillagász sietett kijelenteni, hogy amit a tudomány kozmikus láthatárként határoz meg, az nem köthető fizikai területhez. A világegyetem nem ér véget ezen a ponton, csupán azon része, honnan bármiféle jelet, üzenetet, vagy tájékoztatást kaphatunk. Ennek oka pedig a fény sebessége – ebben az esetben annak lassúsága – hiszen a táguló univerzum legszélsőbb pontjairól még nem ért ide. Mivel pedig a világegyetem egyre tágul, a fény is egyre nagyobb távot kénytelen megtenni. A tár tágulási sebessége ugyanis jóval nagyobb, mint a fotonok utazási sebessége – ebből következően hozzánk sohasem ér el!
A dolgokkal a természetüknek megfelelő tudomány foglalkozzon!
A Nevadai Egyetem fizikusa, Michael Pravica a vallási szövegekben élő helyeket és figurákat, dimenziók feletti terminusoknak tekinti. Olyanoknak, melyeket a metafizika feladata vizsgálni, nem a megfogható és megfigyelhető valósággal foglalkozó tudományoké. Fő gondja Guillén kijelentésével az, hogy ha valódi térről beszélünk, annak leírható törvényszerűségeit is alkalmaznunk kell. Ha a mennyek országa a táguló világegyetem határán túl van, azt jelenti-e, hogy a tágulással egyetemben a „túlvilág” is egyre „kifelé” nyomódik? Miért kerül ki minduntalan a világegyetem szélesedésének körén? Feltételezhetjük ugyan, hogy a számunkra ismert dimenziókon kívül több másik, magasabb rendű is létezik. Egy papírra rajzolt kör kétdimenziós. Ez jelentheti az világmindenséget – a kör vonala jelenti a határt. A ceruzával, kívülről befelé irányuló nyíl rajza az adott „firka” világegyetem határain kívülről érkezik. De honnan kerül elő a kör középpontjában megjelenő radírgumi, melyet a grafikus, a maga háromdimenziós valójában helyez a papírlapra? Ezt a „firka” világ tudósai nem tudják megmagyarázni… Ugyanígy a tudomány számára a metafizikai koncepciók is legfeljebb elméletiek: a számunkra ismert dimenziók létéről nincs tudomása, sem pedig semmiféle eszköze, mellyel azokról cáfolhatatlan bizonyítékot szerezhetne. Ugyanakkor az sincs kőbe vésve, hogy a jövőben nem is lesz!
Jósolhat-e a matematika?
A sokdimenziós valósággal kapcsolatban nincsen semmiféle bizonyságunk. Ez azonban a matematikát nem gátolja meg abban, hogy ilyenek elméleti létezését le ne írná. Így születnek a különféle elméletek, melyek a multiverzum létét állítják – az egyik legismertebb közülük a húrelmélet, mely képleteinek alapján, egy legalább tizenegy dimenziós rendszerben élünk.
Megáll-e az idő a határon?
Michael Guillén munkásságának jelentős részét elkötelezett ateistaként élte meg. Idővel azonban kétségeinek hatására a kereszténység felé fordult, és ma már a tudomány és a vallás együttélésének harmóniáját hirdeti. Három diplomával rendelkezik, csillagász, matematikus és fizikus. Elméletét Einstein általános relativitás elméletére alapozza, melynek alapján úgy értelmezi: az idő megáll a kozmikus láthatáron. Így ismét valósággá válik az állítás, miszerint az Isten birodalma valóban felfelé vezető irányban van – valahol az ismert univerzum határán, ahol megáll az idő, és csupán létezés van. Az Ősrobbanás előtti dolgok, melyeket azonban csupán olyan létezők érhetnek el, melyeket nem köt a fény sebességének korlátja. Ezen kijelentésének aggályos része az állítás, miszerint az idő előbb-utóbb megáll. Ez azonban, a doppler-effektus következtében csupán úgy tűnik számunkra, mintha egyre lassulna – ez azonban nem a valóság, hanem csupán a megfigyelő képességeinek korlátozott mivolta. Erre hivatkoznak ellenzői.
fotó: facebook, pixabay
