Dobó István sírja a Hősök termében található, azonban ez a sír üres! Oka, hogy nem itt, hanem saját birtokán lett eltemetve, a mai Szlovákia területén... Van az egri Termálfürdő területén egy több mint 250 éves platán, ami korábban az országban és Európában is az Év fája volt, és május második hétvégéjének szombatján öt férfi próbálta körülölelni – sokakban a híres Ludas Matyi rajzfilmet felidézve –, sikertelenül, oly testes a törzs. A Dobó Istvánról elnevezett utca vásárfiát kínáló butikjai közt volt egy, akik a gasztronómiát nem csak a gallér mögé öntött alkoholos italok kínálatában merítették ki. Chili szószok egész sorát felvonultatta a hely: a Mérges Janicsártól a Füstös Bornemisszán át, egészen Édes Vicuskáig. Így néz ki az egri előétel, kamocsai módra. S hogy mitől kamocsai? Hát annak kiélvezőitől, a hangulatfelelősöktől, a néhány „jött-menttel” kiegészült kamocsai véradó különítménytől, akik megajándékozták magukat a többszörös életmentésért (ha vért adsz, életet mentesz – hangzik a szlogen) egy igazán heves (Heves vármegye) hétvégével.
Takács Zsuzsa – a kamocsai vöröskereszt elnöknője és Halász Csaba – maga is véradó, jelen esetben pedig koordinátor is – szervezésében jutott el a busznyi társaság a bikavérről, a Szépasszonyvölgyről, Gárdonyiról, a félszemű Jumurdzsákról is híres megyeszékhelyre. A két éjszakás szállást kínáló panzió már nevében is ígéretet rejtett: a római mitológiába Bacchus a bor és mámor megtestesítője, aki értett a mezőgazdasághoz és termékenységet is hozhatott. Az ő nevét vette fel a szálláshely – érthetően, hiszen a Szépasszonyvölgy küszöbén helyezkedett el: erkélyeiről, loggiáiról pompás kilátás nyílt a völgy burjánzó természetére, az emelkedőkre és lankákra, amiket dús szőlőtőkék és pincészetek tarkítottak.
Meglátogatásuk – természetesen – kihagyhatatlan programpont volt. Hogy csak a legnagyobb borneveket említsük: természetesen az egri bikavér minden pincénél megtalálható volt. Ó, nehogy bárki is azt higgye, hogy eme völgybéli nedű összekeverhető a Tesco alsó polcain egy-két euróért árult, pancsolt itallal! Itt azért a borok a borász tükrei voltak, és – szerencsére – egyik delikvens sem kívánt rossz színben feltűnni a pénzes turisták előtt. Nagy sikernek örvendett – már csak nevében is – az egri csillag: fehér, többségében száraz, gyümölcsös jegyeket magán hordozó bor, valamint a nemes, őshonos kadarka, elképesztően szép rubin színnel, mennyei bukéval és aromával, illetve az egri merlot is. A májushoz szokatlan hűvös esték, éjszakák sem tarthatták távol a kamocsai különítményt: naná, hiszen még a világhálón is az olvasható, hogy mértékkel bizony pótolható vörösborral a véradáskor lecsapolt élet-folyadék.
Szombatra ragyogó napsütést ajándékozott az ég: a barangolásé lett a főszerep! Megnéztük a Gárdonyi emlékházat. Tudták, hogy itt írta a neves író regényei nagy részét? S bár volt írógépe, nem szerette: túl hangos, mondta, inkább a kézírás! Festeni is szokott, íróasztalának faláról a saját munkája: Jézus nézett le rá. Voltunk a várban, ahol hagyományőrzők korabeli hangulatot teremtettek, az ágyú is többször megszólalt: hangjára nagyot ugrott az ahhoz nem szokott mátyusföldi közösség.
Feltérképeztük a Dobó teret, megmásztuk a Minaretet, megcsodáltuk a Fazola-kaput, a bazilikát, a templomokat, a szerencsések még az Időalagútba is eljutottak – ez egy interaktív túra a város alatt található alagútrendszerben. Felfedeztük a jobbnál-jobb éttermeket és kávézókat, köztük a mindig nyüzsgő Central Parkot, mely kiköpött mása a világhírű televíziós sorozat, a Jóbarátokban látott találkozóhelynek. Bár a napsütés ellenére a hőmérséklet épp, hogy elérte a húsz fokot, az egri termálfürdő sem maradhatott le a listáról – a strand egyik – elsősorban gyereket szolgáló – medencéje, még üresen is megérte a csodálatot: az egri vár mása volt benne felépítve, bástyákkal és csúszdákkal.
Hétvégi kirándulásukról a kamocsai csapat igazán feltöltődve érkezett haza. A következő útig pedig – immáron szokásosan – nyújtják majd a karjukat, hogy még több életet menthessenek.
fotó: Kalmár Csaba
