A sédkender egy évelő növény, amely Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában is megtalálható. Elsősorban a nedves talajt kedveli, folyók és tavak partjain nő. Virágai rózsaszínek vagy fehérek.
A sédkendernek sokféle neve van, gyakran nevezik sédfűnek, kenderpakócának vagy vízikendernek is. Szívós növény, akár egy méter magasra is megnőhet. Szép virágai miatt dísznövényként is ültetik. Cikkünkben bemutatjuk a sédkendert, annak jótékony hatásait, és hogy régen hogyan alkalmazták ezt a növényt.
Mire használják a sédkendert?
A sédkendert már évszázadok óta használják gyógyászati célokra. Gyulladáscsökkentőként, fájdalomcsillapítóként és méregtelenítőként alkalmazták. A sédkender sok népi elnevezéssel rendelkezik, például sédfű, vízigyopár, kunigundafű. Virágát régen textilfestésre is használták. Bár neve hasonlít a kenderéhez, nincs közeli rokonságban vle. Bőrproblémák esetén külsőleg borogatásként alkalmazható.
Jótékony hatásai
Gyulladáscsökkentő: ízületi gyulladások és egyéb gyulladásos problémák kezelésére használják.
Antibakteriális: képes bizonyos baktériumok és gombák növekedését gátolni.
Fájdalomcsillapító: fogfájás és más kisebb fájdalmak enyhítésére használják.
Lázcsillapító: népgyógyászatban láz csökkentésére is alkalmazták.
Méregtelenítő: vízhajtóként használják, elősegítheti a szervezet salaktalanítását.
Májvédő: a sédkender támogatja a máj működését.
A sédkender mellékhatásai
A sédkendernek több mellékhatása is van, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Fontos, hogy fogyasztása előtt konzultáljunk szakemberrel. Bizonyos embereknél allergiát válthat ki, például bőrkiütést vagy légzési nehézséget. Túlzott fogyasztása májkárosodást okozhat. Nem ajánlott terhes és szoptató nők számára. A sédkender befolyásolhatja egyes gyógyszerek hatását.
fotó: Flickr, Wikipédia
