Február elején Olaszország gyöngyszemébe, Velencébe látogattam Valentin-nap alkalmából, ami szűk utcácskáival és díszes hajóival azonnal a szívembe lopta magát. Hoztam hát egy kis helyi kalauzt, ha ellátogatnátok ide magatokba szívni az olasz életérzést.
Egy órára lévő csodavilág
A repülőút legnagyobb meglepetésünkre egy órás sem volt, tehát hamarabb érkeztünk meg Olaszországba, mint amennyi idő alatt máskor beérünk dolgozni. Nem Velence repülőterére érkeztünk, hanem a mellette lévő Treviso reptérre, ugyanis ide jóval olcsóbb ajánlatot fogtunk ki. Az itt dolgozók lendületének és felkészültségének köszönhetően tíz percen belül már a buszon is ültünk, ami elvitt minket Velence hajóállomásáig. Itt, még ha autóval is érkeztünk volna, minden szárazföldi eszközből ki kell szállni, ugyanis innentől csak hajós közlekedés létezik. A helyi járatok 2-es számmal vannak jelölve, mi is így jutottunk be a város közepébe.
Útvesztő
Ha Velencét két szóval kellene jellemeznem, az alábbiak lennének: hidak és zsákutcák. Amint leszálltunk a hajóról rájöttünk, hogy egy egészen különleges világba csöppentünk, ahol az utcákat zebra helyett hidak kötik össze, s utak helyett víz szegélyezi a házakat. A házakról süt az olasz hanyag elegancia, az erkélyek szinte egymást érik, s a gondolákat hajtó gondolierek hangosan üdvözölik egymást. Szerencsére megúsztuk a tömegáradatot, így nyugodt sétával fedezhettük fel a rejtett kincseket, eldugott kávézókat, csodás kilátásokat. Véleményem szerint nyugodtan forgathatták volna az Útvesztő című filmet a városban, ugyanis sokszor úgy elsétáltunk 1-1 utca mellett, hogy csak nagyobb résnek gondoltuk a házak között azt. Gyakran futottunk bele zsákutcákba, mely mindig víznél végződött, s nem volt egyszerű betájolni, hogy melyik utcában is jártunk már korábban.
Karneválra készülődve…
A velencei karnevál kezdéséhez rendkívül közeli időpontban látogattuk meg a várost, így a nyomait már úton-útfélen felfedeztük. Az utcai árusok tipikus csecsebecséi közé bekerültek a karneváli maszkok, melyek egészen különleges hangulatot nyújtottak az apró utcáknak. A fő helyszíneken már zajlottak a próbák, néhányan álarcban járták az utcákat, s a földön is többször konfettire bukkantunk. Bár magába a karneválba nem láttunk már bele, az előszele így is megcsapott bennünket.
Tömör gyönyör
Velence lenyűgöző, azonban egyáltalán nem nagy város. Gyalogosan bejárható volt minden része, hajóra egyedül a reptéri közlekedés során szálltunk. Hagytuk, hogy két napon át magával ragadjon az olasz mentalitás, így délután kettőkor Aperol Spritzel a kezünkben róttuk az utcákat, majd csónakba szállva ringtunk egy gondolán. S közben csak egy gondolat járt a fejünkben: la dolce vita.
fotó: Kiss Dóra
